A napokban vehettük kézbe Oriskó Norbert A természet vadvirága című magánkiadásban megjelentetett könyvét és bizonyára nemcsak az én véleményem, hogy lehetetlen letenni amíg az elejétől a végéig, azaz a 102. oldalig nem érünk.
„Petőfi életműve és életpályája azt mutatja, hogy a legtermészetesebbtől, az egyszerű virágtól hogyan lehet eljutni a legbonyolultabbig, a hazáig. Ebben az útkövetésben segít bennünket Oriskó Norbert könyve”– írja az utószóban Duray Miklós.
Sokakban felmerülhet a kérdés: ugyan mit lehet még Petőfi Sándorról és verseiről elmondani? Hiszen az irodalomtörténet oda-vissza kielemezte már egész költői művét, az irodalomtörténészek tüzetesen szemügyre vették életének minden mozzanatát. Mindmáig ő a legtöbbet olvasott magyar költő, szégyellje magát, aki nem tud legalább egy verséből idézni, de talán nincs is ilyen magyar ember (remélem!), de nemcsak költészete és élete, hanem halála is mindmáig foglalkoztatja a magyarságot. Bizonyíték erre az időnként fel-felbukkanó feltevések, amelyek megcáfolják a segesvári eltűnését és szibériai túlélést sugallnak.
Oriskó Norbert kötete azonban ékes bizonyítéka, hogy bizony lehet Petőfiről újat mondani, ha valaki megszállott Petőfi-rajongó és a számok, adatok világában otthonos informatikus egy személyben.
A Petőfi Sándor születésének három év múlva esedékes 200. évfordulója alkalmából készült könyv megjelent cikkek és a szerző által a költő verseiből, életének eseményeiből kivonatolt, kiszemezgetett adatok gyűjteménye.
A Szabad Újság és az Ifi magazin hasábjain illetve a Felvidék.ma hírportálon megjelent anyagok érdekes és figyelemfelkeltő tényeket tartalmaznak. Csak egy valóban odaadó rajongó veszi magának a fáradságot, hogy összeszámolja, Petőfi 900 ránk maradt versében 291-szer fordul elő a virág szó, kilenc vers címében is, a szabadság szó 126-szor, a halál 227-szer, a haza 362-szer, a szerelem pedig 363-szor. A költő tulajdonképpen rövid élete során egymillió betűt írt le (nem számítógépen!), 77 településen íródtak versei, nálunk, a Felvidéken Bején, Eperjesen, Iglón, Késmárkon, Komáromban, Losoncon, Pozsonyban, Selmecbányán, Várgedén. Szinte állandóan úton volt, gyalog, legfeljebb szekéren közlekedett. Anyanyelvén kívül tudott angolul, németül és franciául és ezekből a nyelvekből jelentős műveket fordított. Ha mindezeket figyelembe vesszük, egyértelművé válik, hogy minderre csak egy roppant munkabírású lángész képes.
Az említett könyv szerzője statisztikusi pontossággal írta össze az első vers megszületésétől 1838-tól egészen az 1849-es évig megírt költemények, sőt sorok számát.
Megállapítva, hogy 1849-ben hatalmas a visszaesés, hiszen ekkor a költő teljes lendülettel veti magát a szabadságharcba és 1849. július 31-én pedig rejtélyes körülmények között nyoma vész, bizonyára hősi halált halt, amelyet sokak sokáig nem tudtak elfogadni, de máig ez a leghihetőbb tény.
A könyv borítóját Oriskó Bálint (a szerző fia) készítette – Barabás Miklós Petőfi-rajzából kiindulva.
Oriskó Norbert felvázolja a költő teljes életútját, 1823-tól, a kiskőrösi anyakönyvezéstől egészen a segesvári ütközetig. Leírja a pozsonyi Petőfi-szobor történetét, amely Radnai Béla alkotása, 1911-ben készült el és kálváriája azt a szomorú történetet jelképezi, amely a felvidéki magyarságét is jellemzi, ide-odahelyezték, ledöntötték, többször megcsonkították, végül 2003-ban a Medikus-kertbe került. Bemutatja továbbá a Felvidéken látható többi Petőfi-szobrot is, sőt az Erdélyben, Milánóban, Strasbourgban, Lengyelországban, a Hortobágyon és Budapesten található szobrokat és emlékhelyeket is képeken rövid leírásokkal. Hiányos lenne a könyv, ha nem kapott volna benne helyet a Petőfihez oly közel, talán a legközelebb álló két személy, Szendrey Júlia, a feleségek felesége és Bem József, aki fiaként szerette őt és a szabadságharc után ugyancsak kalandos élet jutott neki osztályrészül. Mindkettőről méltó megemlékezés szól.
A szerző a könyv utolsó írásában arról vall, hogy édesanyja szerettette meg vele Petőfi költészetét, majd több iskolai ünnepélyen lelkesen szavalta a Nemzeti dalt.
A könyvbemutatón pedig a kötet szakmai konzultánsaként közreműködő Szabó Marika, a Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium tanárnője elmondta, hogy hosszú tanári pályafutása alatt nem találkozott még olyan diákkal, aki jobban ismerte volna a költő pályafutását és munkásságát, mint Oriskó Norbert.
Oriskó Norbert, A természet vadvirága c. könyv szerzője (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A könyv színvonalát jelzi, hogy a Felvidék két jeles képviselője, Csáky Pál és Duray Miklós ajánlja azt az olvasók figyelmébe. Az első az előszót, a második a zárszót jegyzi, mindketten értékelve a szerző igyekezetét. Csáky Pál ezt írja: „A ragaszkodás Petőfinkhez nem csak megejtő, de önmagában is érték. A remény hordozója, hogy a kultúra iránti vágy, a szabadságvágy, a magyar önbecsülés és a színvonalas irodalom, a nyelvi kultúra iránti tisztelet nem halt ki, sőt új tereket kér magának”.
Reméljük, hogy a könyv sokakhoz eljut, erősítve a Petőfi-kultuszt, erősítve a magyarság önbecsülését és valamelyest segít leküzdeni az egyre inkább elharapódzó szellemi és erkölcsi kiüresedést. Köszönet a szerzőnek és mindenkinek, aki segítette a könyv megjelentetését!
