A címben szereplő kérdésre adott válasz: könnyen. Csak azt kell tenni, ami egy normális demokratikus társadalomban magától értetődő lenne, s az emberre máris rásütik ezt a súlyos bélyeget, legyen szó akár a szlovák kormányfőről.
Reményeim szerint abban lényegében megegyeznek ennek az országnak az értelmes polgárai (s itt a hangsúly az értelmesen van), hogy a múltat ismerve, azt sosem feledve, de a jelenben kell élni, a jelen feladataival megbirkózni, megbékélve egymással, nem újabb és újabb feszültségeket szítva.
Nem mindenki gondolja azonban így, méghozzá annyira nem, hogy a „véleményformáló” médiumok sem maradnak ki a feszültségszításból és az uszításból. Az ExtraPlus magazin internetes oldalán június 30-án Lenka Mayerová például egyenesen hazaárulónak nevezi Igor Matovič kormányfőt, amiért – a szerzőt idézve – „Trianon 100. évfordulójának megünneplése alkalmából” baráti találkozóra invitálta a felvidéki magyarság 100 képviselőjét, és úgymond „autonómiát készít elő”.
A továbbiakban azon kesereg, hogy a parlamentben és a kormányban nincs olyan erő, amely védelmezné a szlovák nemzet érdekeit.
Szerinte a kormánykoalíció a nyugati hatalmak szolgálatában áll, az ellenzéket pedig megbénítja a saját tehetetlensége. Mint írja, Igor Matovič június másodikán a fenti eseményen a szlovák állam szuverenitását aláásva bizonyságot tett arról, hogy közömbös számára az ország államisága, területi egységének megőrzése és a határainak sérthetetlensége. Mint írja, „ezen a napon a kormányfő túllépte a Szlovák Köztársaság iránti lojalitás határait”, miközben „a magyarok a találkozót arra használták fel, hogy előálljanak régi autonómiatörekvéseikkel”.
A továbbiakban az is kiderül, mivel tetézte a kormányfő a felvidéki magyarság képviselőinek meghívásával elkövetett hazaárulását. Szlovákia történetében első alkalommal kormányfőként ki merészelte mondani, hogy saját szempontjából megérti, hogy a magyarságnak Trianon fájhat. A magyar kisebbség képviselőt felhívta Dél-Szlovákia fejlesztésére és kezet adott arra, hogy közösen alakítsák ki a kormány nemzetiségi programját.
A cikkíró szerint ezzel leplezetlenül megmutatkozott Matovič valódi arca, miszerint kész elárulni a saját nemzetét. Mint mondta, felsorakozott a nagy „nemzetmentők”, jelesül Andrej Danko, Štefan Harabin és Marián Kotleba mögé, akik, mint írja, ugyancsak „hosszú évekre elárulták a hazafiság eszméjét”.
A szerző természetesen nem ért egyet azzal sem, hogy a magyarságnak, éljen akár az anyaországban, vagy azon kívül rekedve, Trianon fájhat és fáj is. Felemlegeti a 100. évforduló alkalmából Magyarországon rendezett megemlékezéseket, az összetartozást jelképező készülő emlékművet, majd azt írja, hogy „a Felvidék.ma még ennél is messzebb ment“.
Minden bizonnyal bántja a nemzeti érzékenységét az is, hogy az említett emlékművön feltüntetik a történelmi Magyarország valamennyi – összesen több mint 12 ezer –településének nevét az 1913-as helységnévtár szerinti változatban. Hogy mi volt portálunk bűne, természetesen az is kiderül. Hírt merészeltünk adni arról, hogy június 4-én Szlovákia magyarok által lakott településein megszólalnak a templomok harangjai, mint írja: deklarálva a magyar területek 100 évvel ezelőtti elvesztését és a magyarság összetartozását. Itt kell megjegyezni, hogy a cikkíró idézőjelbe teszi a magyar területeket, mintegy kétségbe vonva, hogy azok magyarok lettek volna. Minderre feltéve a koronát, hozzáteszi, hogy „minden bizonnyal magyar provokációról és a Szlovák Köztársaság területi egységének veszélyeztetéséről van szó”.
Tény, hogy vannak vélemények, melyekkel érdemes és vannak, melyekkel nem érdemes foglalkozni. A fent idézettet minden mérlegelés nélkül automatikusan ez utóbbi kategóriába sorolhatnánk és gyorsan meg is feledkezhetnénk róla. Amiért mégsem tesszük, az az, hogy itt sajnos egy kóros társadalmi jelenségről van szó. Mert komoly bajok vannak annak az országnak az önértékelésével, ahol egyesek (és sajnos számuk nem elenyésző) számára haza- és nemzetárulónak minősül a kormányfő, ha meg merészeli hívni a nemzeti kisebbség képviselőit, mert azzal úgymond elárulja a szlovák nemzet érdekeit.
Még nagyobb bűn, ha ki meri mondani, hogy a trianoni békediktátum a magyarságnak fájhat (így feltételes módban), s ha lehetővé teszi, hogy közösen dolgozzák ki a kormány nemzetiségi programját. Mindezekhez képest a magyarság önrendelkezési törekvései már a halálos bűnnél is súlyosabbnak számíthatnak egyes vélemények szerint Európa szívében a 21. századi Szlovákiában.
Tény, hogy a cikkíró hölgy szinte slotai magaslatokba emelte a szlovák hazafiságot, miközben az ellenségkép víziójával a szlovák államiság megvédésére szólít fel, bár szerencsére egyelőre még nem akar tankokkal indulni sem ellenünk, sem Budapest ellen…
