A cím némileg félrevezető. És túl enyhe. A világ ugyanis megőrült. Bár az sem pontos, mert nem mindenki. Csak a hangoskodók, a véleményformáló média java, és azok, aki elhiszik a sok zagyvaságot, amit elhitetni igyekeznek velünk, meg főleg sok politikus. Például egy Margarítisz Szkínász nevű EU-s biztos, aki hősiesen harcolni kíván az EU faji sokszínűsége érdekében, mivel szerinte az EU értéktelenebb lenne a migránsok nélkül.
A részletek nem ismertek, mitől volna ez olyan nagyszerű, s az sem világos, ez a biztos úr mély meggyőződése-e, vagy csak politikai haszonnézet, de mindenképpen ellentmondásos és veszélyes.
Mert: ha azért kéne kapnom, elérnem bármit, amiért más fajhoz tartozom, akkor az színtiszta rasszizmus. Hogyan lehet rasszista szólamokkal a rasszizmus ellen harcolni? Hol itt az egyenlő mérce?
Továbbá: ha a bőrszín előnyt jelent, akkor a bőrszín kvalifikáció. Nyilvánvaló, hogy nem csupán előnyt (a színes bőrűeknek), hanem hátrányt (a fehéreknek) is jelent ez. Vagyis a bőrszín minőségi és véleményformáló tényezővé válik.
És: mivel faji (bőrszín szerinti) megkülönböztetés folyik, azt jelenti, hogy a színes bőrűek az eredetileg fehér bőrű Európában kollektív jogokat kell élvezzenek. Ha pedig van kollektív jog, kell legyen kollektív elmarasztalás is. De állítólag kollektív jog nem létezik, mert hogy az nem demokratikus, csak (megszámlálhatatlan) egyéni jog van (szelektíven értelmezve), egyébként is sok egyéb ilyen-olyan baj van vele. Viszont kollektív elmarasztalás van, mint például a Beneš-dekrétumok, amelyek (állítólag) nem érvényesülnek (akkor meg minek vannak?), csak akkor, ha az őslakos kisebbséget meg lehet kopasztani.
Mert ráadásul: létezik Európában egy csomó (nem bőrszín szerint osztályozott és minősített) őslakos kisebbség (nem is sorolom, igen sok van belőle), mégpedig minden országban. Ezt azért tartják olyan rettenetesen rossznak, mert ami nemzeti, az – szintén szelektíve – a Szkínász-félék szerint eleve rossz (ami egy további ellentmondás).
Az őslakos nemzeti kisebbségek azonban valahogy kimaradtak a kisebbségvédelmi szövegekből, mintha nem is léteznének. Ilyen értelemben Szlovákiában mindenki szlovák, Franciaországban mindenki francia és így tovább – kivéve, ha színes bőrű, mert mint ilyen automatikusan a fehérek durva rasszizmusának van kitéve, amiért fokozottan védeni kell, mint egy veszélyeztetett virágot.
Igazán bájos, milyen szemet gyönyörködtető neokommunista szöveggel tudják előadni, mennyire fontos a bőr színe szerint fölosztott színes bőrű emberek anyáskodó védelme. Vagy inkább neofasisztának mondható? Hitler idejében szintén faji alapon különböztették meg az embereket, Sztálin alatt pedig az volt a kvalifikáció alapföltétele, hogy vörös legyen az illető (persze nem indián). És mindkét esetben akadt egy csomó ártatlan ember, aki a tömeggel úszva bedőlt az ilyen eszement ideológiának.
Rossz vicc? Az idősebbek számára, akik a mai előzményeket (a példákat!) megélték, ez egyáltalán nem vicces. A régi vicceken csak azok nevetnek, akik még nem ismerik. Akik nem tudják, mit jelent az, s milyenek a következmények. Azoknak talán lehet az ilyen fasiszto-kommunista világmegváltó fényes jövőről prédikálni. Azoknak, akiknek nem a minőség a lényeg, hanem a mennyiség – főleg, ha pénzről van szó.
