Hazafelé autózgatásom közben a betéve ismert és már semmi érdekessel nem kecsegtető táj helyett a Kossuth rádió híreivel szórakoztattam magamat. Kicsit elgondolkodtam az egyik ismert közéleti ember Unió impotenciája feletti fanyalgása hallatán.
Nem tudom a sok hivatásos történész és múltkutató között miért nincs egyetlen megfelelő és működőképes érzékszervekkel felszerelt, minimálisan művelt egyén?
Mert, ha volna, akkor már régen észre kellett volna vennie, hogy a mindenféle uniónak, demokráciának és még nem tudom, hányféle módon elkeresztelt uralkodásnak a gyökerei ott vannak az emberi természet mélyén.
Történt egyszer, hogy a világ ura bolondos kedvében a korábbi bolondos ötletével létrehozott anyagi világba a saját mására alkotott élőlényt hozott létre. Sajnos azt csak később tudatosította, hogy hiba volt a másolatban benne hagyni a világ ura című gondolatot és elképzelést, mert látva a teremtés koronájaként emlegetett kiválasztott embercsoport beképzeltségéből eredő melléfogásait, végső kétségbeesésében alkotott egy tökéletes példányt és azt elküldte a félresikerültek átnevelésének feladatával a kiválasztott selejt közé.
Ám az csak menet közben vált világossá, hogy ez az átnevelési kísérlet kicsit megkésett, mert az átnevelni kívánt kiválasztottak rövid úton félreállították az útból tanítómesterüket és vígan folytatták tovább a világ uraiként való dorbézolásukat.
Mikor menet közben kiderült, hogy akadnak olyan kevésbé kiválasztottnak kikiáltott civilizációk, akik a kiválasztottak némely ütődöttségéhez nem kívántak társulni, akkor a kiválasztottak kitalálták az egységesítés kevésbé háborúzásra és öldöklésre épülő hatalomszerzési módszerét.
És jöttek az Uniók és az ilyen-olyan demokráciák sorozatban, és csak bizonyos idő elteltével vált világossá, hogy semmi másról nincs szó, mint a „kiválasztottak” egy-két magát még „kiválasztottabbnak” tekintő beképzeltségének olcsó utcalányként való kiszolgálása.
Ám ekkorra már annyira mellé csúszott az igazság fogalma, hogy még a nyilvánvaló gazság elé is könnyen odailleszthetővé vált az az i betű és a szerezgetés és a nyerészkedés hazugságai hétköznapi igazságokká vedlettek át! Jogos a kérdés: Akkor most mi a teendő, hogy ebből a mocsárból az emberiség magát kevésbé kiválasztottnak tekintő egyedei mégis valahogy kimásszanak?
Nos, valószínűleg nem maradt más lehetőségünk, mint csöndben meghúzódva kivárjuk, amíg az igazi Úr is elunja félresikerült „kiválasztottainak” dorbézolását, és más gazok példáját követve erre a legújabb régi gazra is rászabadít egy olyan ellenséget, ami „megszabadítja” a világ jobb belátású felét ettől az elviselhetetlenné vált vírustól.
Ámen
