Az Illésházán élő Farkas Gábor érdekes személyiség, összetett egyéniség. Volt rendőr, még fegyház igazgatója is, jelenleg egy jégcsarnokokat, jégpályákat építő cég kereskedelmi igazgatója, néhány éve pedig az irodalmi életben jelenlevő érzékeny tollú költő.
Mint elmondta, már a helyi Illésházy István Alapiskolában, majd a somorjai Madách Imre gimnáziumban kedvenc tantárgya volt a magyar irodalom. Gyerekként is nyitott szemmel járt a világban, abban a meseszép környezetben, amely a szülőföldje, falujuk, környékük, és gyakran szedte rímekbe gondolatait. De papírra akkor vetette első versét, amikor szeretett nagymamája meghalt.
Ez annyira megrendítő élmény volt számára, hogy elemi erővel törtek elő belőle a szavak, s amikor a családban ezt a versét felolvasta, mindenki döbbenten hallgatta. Ezután sorra születtek a versek, de az élet, a munka, a hétköznapok gondjai voltak az elsők, és csak titkon remélte, hogy a versek egyszer majd kötetté állnak össze. De aminek meg kell történnie, az megtörténik…
„Mire odáig jutottam, hogy saját kötetem lesz, már mintegy ezerháromszáz vers közül válogathattam. A témáim a táj, a nekem annyira kedves Csallóköz, a gyerekkori élmények, az emberi érzések, a különleges jelenségek, a szeretett családom, a szerelem. Első verseskötetem két éve jelent meg Magyar szívvel címmel. Ezzel a címmel és a magyarságról szóló verseimmel a népemhez való elkötelezettségemet akartam kifejezni. Különös sors a miénk, felvidéki magyarságé, olykor nehéz, olykor elkeserítő, de ehhez a közösséghez tartozunk, ezt soha nem szabad elfelejtenünk. Magyarság-verseim külön fejezetet jelentenek az alkotói munkámban. Erre figyeltek fel a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete vezetői is, amikor a Trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából meghirdetett nagypályázaton Trianon üzenete című versemet Irodalmi díjban részesítették. A múlt év különösen sok sikert hozott számomra. Verseim jelentek meg a Lélekhúr, a Szóhalászok, a Gondolatrajzok antológiákban, az Új verőfény irodalmi-művészeti-kulturális magazinban. Az említett Irodalmi díjon kívül nekem ítélték az egyesület Kiemelt nívódíját és az Aranypenna díjat is. Nem a kitüntetésekért, az érdemekért írok, de jóleső érzés, hogy felfigyeltek rám, értékelnek, ezek meggyőznek arról, hogy érdemes írni. Érdemes a felvidéki magyarságról és a felvidéki magyarságnak írni, mert így talán én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy az itteni magyarság megmaradjon, a magyar nyelv tovább éljen tájainkon” – fogalmazott.
Több antológiában is megjelentek versei (Fotó: Farkas Gábor, facebook)
Farkas Gábor elmondta azt is, hogy irodalmi példaképei Arany János és Petőfi Sándor, szerinte a magyar irodalomban őket túlszárnyalni nem lehet, verseik ékes magyarsággal szólnak, olyan gondolatokat tartalmaznak, amelyek a ma emberéhez ugyancsak szólnak. Az ő hitvallása pedig a következő:
Az a célom, hogy az olvasó velem, a gondolataimmal elmerülve lássa meg, élje át azokat a csodákat, érzéseket, kínokat, amelyeket én is átéltem.
Itthon ugyan nem tartozik egyik irodalmi társasághoz sem, de Magyarországon több irodalmi társasággal, csoporttal, egyesülettel tartja a kapcsolatot, így a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületén kívül a (P)esti mesék csoporttal, a Fészek irodalmi és művészeti csoporttal, a Cserhát művészeti társasággal.
Azonban van egy elhatározása, amelynek megvalósulása már erősen körvonalazódik, néhány barátjával, alkotótársával egy olyan felvidéki irodalmi, művészeti, kulturális társaságot akarnak létrehozni, amelyben irodalmárok, de képzőművészek és a kultúra bármely területén működő alkotók is egyenrangú félnek tudhatnák magukat, amely olyan alkotói műhely lehetne, ahol megbeszélhetnék alkotásaikat, ütköztethetnék gondolataikat, felhívnák egymás figyelmét a bemutatkozási lehetőségekre, megvitathatnák terveiket.
Tervei neki is vannak bőven. A vers és a dalszövegek, mert azokat is ír, rövidebb lélegzetvételű alkotások, nála gyorsabban születnek, de belekezdett egy regény és egy motivációs mű megírásába is. Ez utóbbi a saját tapasztalataiból adódóan az önbecsülés és magabiztosság kifejlesztésére adna megszívlelendő tanácsokat. Az utóbbi időben pedig saját közösségi oldalán videókat oszt meg, amelyeken nagy átérzéssel szavalja költeményeit. Közben figyeli a pályázatokat is és küldi azokra az alkotásait, mert vallja, hogy kell a megmérettetés, a megerősítés, hogy érdemes versbe szedni a gondolatait. És töretlen hittel reménykedik, hogy nem veszik ki az emberekből a líra szeretete, a szép szavak iránti vágy és mindenekelőtt az olvasás igénye.
