Lehetetlen, hogy egy vizsgálati fogságban tartott volt rendőrfőnököt ne kísérjenek figyelemmel! Lehetetlen hogy ne zárják ki annak lehetőségét, hogy öngyilkosságot kövessen el, nyilatkozta a Parlamentné Listy hasábjain Lenka Dale kérdéseire Juraj Zábojník biztonsági elemző.
Előrebocsátotta, hogy senki sem tudja cáfolni sem megerősíteni, mi is történt, ha nem volt jelen és nincs bizonyítéka a kamerafelvételek alapján, vagy szemtanúi. Annyi azonban véleménye szerint bizonyos, hogy itt nagyon sok állítás ellenkezik a logikával, Kolíková kijelentéseitől kezdve Milan Ivannak, a fegyőrség vezérigazgatójának szavaival záródóan, ez pedig mindenképp tisztázandó. Vagy segített neki valaki, vagy maga hozta ezt a döntést, más lehetőség nincs.
Zábojník szerint maga hozta ezt a nehéz döntést, mert mint mondta, Lučanský pozíciójában egyszeriben ilyen helyzetbe és környezetbe kerülni, rendőrök ezreinek irányítása után hirtelen egy szűk börtöncellában eszmélni, ez akkora változás, amit nagyon nehéz feldolgozni.
Mint mondta, nem tudja és nem is akarja megítélni Lučanský bűnösségének mértékét, illetve azt, hogy egyáltalán bűnös volt-e. Zábojník szerint ez nagyon vékony jégen való táncolás. Sok rendőr korrumpálódott, anélkül, hogy ezt korábban elképzelhetőnek tartotta volna, egyszerűen magukkal ragadta őket az ár. Ha figyelembe vesszük, hogy különböző funkcionáriusok ültették őket ezekre a posztokra, akik elvárták, hogy a hálózaton belül minden az elképzeléseik szerint működjön, ehhez a köreikhez közeli embereket juttatva a fontos pozíciókba. Mint most a „bűnbánók“ vallomásából kiderül, az egyiküket Slobodník, másikukat Makó, megint másokat Gašpar ültetett a székükbe…
Így működött ez, magyarázta, míg végül az egész odáig fajult, hogy egyesek loptak, áfát, váltót csaltak, és egyéb módon üzleteltek, ők voltak az úgynevezett vállalkozók, valójában fehérgalléros bűnözök, bűnszövetkezetek tagjai, azok pedig, akiknek be kellett volna csukniuk, védelmezték őket és élősködtek rajtuk. Az első csoportba tartozók tudták, hogy ha ellopnak egymilliót, érdemes a felét szétosztani a másik oldal tagjai között, hogy tovább működhessenek. Fajsúlyos csalásokról, üzletelésekről volt szó. S ha az ember szerez 5-10 ezret, majd százezreket, megszokja. De tudat alatt mindig benne lesz, hogy rendőrként arra esküdött, betartja a törvényt, vélte a biztonsági elemző.
Másrészt viszont az illető tisztában van vele, hogy a korrumpálódottak köréből sokan tudják, hogy ő is átállt a sötét oldalra, s tudat alatt nem mindenki tud ezzel megbékélni. A következmények pedig kiszámíthatatlanok. Így működik ez a nagy bűnszervezetekben is, onnan sincs kilépés, folytatta Zábojník. A vonat száguld tovább, s vagy mozgásban marad vagy hirtelen megáll.
Olyan nincs, hogy köszönöm, már megszedtem magam, kiszállok. Ráadásul evés közben jön meg az étvágy…
Mint ahogy két hónapja Vačok ügyvéd mondta, az embernek döntenie kell: vagy a rend őre vagy gazdag akar lenni, de akkor távoznia kell és vállalkozásba fognia. Csakhogy manapság százezret keresni vállalkozóként, embereknek munkát adni és havonta biztosítani a fizetésükre valót, nem egyszerű feladat. A legegyszerűbb módja a pénzkeresésnek pedig, ha az ember magas pozíciót tölt be egy állami intézményben, mely a törvényességre ügyel, és vesztegetési rendszert épít ki. Márpedig itt lehetőség nyílt arra, hogy egy ilyen korrupt rendszer alakuljon ki, emlékeztetett rá.
Majd visszatérve Milan Lučanský halálára, illetve arra, hogy Kolíková a súlyos incidens után kizárta az öngyilkossági kísérlet lehetőségét, azt mondta, hogy a miniszter asszony kijelentése nélkülözte a szakmaiságot, s Ivanon is látszott, hogy zavarban van és valamit titkolni igyekszik, ami arra enged következtetni, hogy az ügy valóban problémás.
S mint megállapította, odamehet akár a teljes kormány, ha nincs kamerafelvétel, nincs bizonyíték, nehezen derülhet ki az igazság.
Viszont Ivan azt állította, hogy a felvételeken látható, hogy nem tett kárt magában, de amikor szükség lenne a felvételre, egyszeriben nincs sehol, mert úgymond nem lehet valakit állandóan megfigyelni… Miféle ostobaságok ezek, hiszen meghalt egy ember és a halála körülményei körül komoly ellentmondások vannak – emlékeztetett.
Arra a kérdésre, mit kellett volna tenniük az első eset, a szemsérülés és a véraláfutások után az illetékeseknek, azt válaszolta; hogy Kolíkovának azonnal vizsgálóbizottságot kellett volna küldenie a helyszínre, akik mindent dokumentáltak volna, majd nyilvánosságra hozni, hogy mi történt és hogy sor került-e vagy sem öngyilkossági kísérletre… Ehelyett a miniszter asszony azonnal kijelentette, hogy nem akart öngyilkosságot elkövetni, szó sincs sem önkezűségről vagy idegenkezűségről, minden ellenkező állítás valótlan. Csakhogy ha valaki meghal, annak okának kell lennie…
Zábojník szerint nem történhetett volna meg, hogy egy olyan személyre, mint Milan Lučanský, ne vigyázzanak. Hiszen Lučanský személyesen juttatta börtönbe Černákot és hozzá hasonló bűnözőket, nem volt akárki. Dörzsölt, tapasztalt, kiváló képzettségű rendőr volt. Hogy mi történhetett? Bármi megeshetett az elemző véleménye szerint, például egy hónapja nem látta a családját, s azon tépelődhetett, mit élhetnek át. S ha már itt tartunk, miért nem látogathatta a hozzátartozója, tette fel a kérdést. Hogy lehet, hogy a család semmiről nem tudott, nem voltak semmilyen híreik?
Kifejtette, hogy amennyiben tagja lenne a vizsgálóbizottságnak, magyarázatot és bizonyítékokat kérne arra, hogy is volt azzal a folyamatos megfigyeléssel, amit biztosítani kellett volna?
Mit történt valójában, milyen ágyra tudta magát felakasztani? Nem lehet felügyelet nélkül rács mögött tartani egy volt országos rendőrfőnököt, nem beszélve arról, hogy ketten voltak a cellában. Tényleg csak bezörögnek és ha a fogvatartott nem veszi át az ételt, akkor veszik észre, hogy valami nincs rendben, hogy nem lélegzik, s nincs eszméleténél, mit jelentsen ez, tette fel a kérdést. Mint mondta, senki ne beszéljen itt az emberi jogok megsértéséről…
Egy olyan fontos fogvatartottat, akinek a szerepe kulcsfontosságú egy bűnszövetkezet felderítésében, az államnak védenie kell. Hiszen Belgiumban is egy kamerafelvételnek köszönhetően sikerült kideríteni az igazságot a szlovák polgár halálának körülményeiről, emlékeztetett.
Arra a kérdésre, hogy bár a fogvatartottaktól mindent – órát, gyűrűt, láncot – elvesznek ennek ellenére ebben az esetben mégsem tudták megakadályozni az öngyilkosságot, azt a választ adta, hogy ennek megválaszolásához látni kell a kamarák által rögzített felvételeket, s ha azok az első incidenst követően sem állnak rendelkezésre, az bizony botrányos.
Miért engedték, hogy meghaljon? Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, állapította meg. A fegyőrségnek kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy ott senki ne halhasson meg. Ennek ellenére Kolíková azt a butaságot mondta, hogy ha valaki öngyilkosságot akar elkövetni, ebben nem lehet megakadályozni. Tény, hogy nem lehet megakadályozni, hogy például Prágában a hídról a folyóba vesse magát, viszont egy öt négyzetméteres börtöncellában meg kell tudni akadályozni, összegezte véleményét a biztonsági elemző.
(Felvidék.ma/Parlamentné Listy)