Felidéződik bennem az egykori betániai jelenet. Márta, Mária és a halott Lázár történetében az együttérzés jézusi kultúrája testesült meg példaértékűen. A megrendült család üzen Jézusnak, hogy Lázár beteg, jöjjön, segítsen. Lázár meghal, mire Jézus odaér. S mintegy saját nagypénteki és húsvéti sors eseményeit előrejelezve, odament a barlangsírhoz, ami kővel volt lezárva.
Elhengeríttette, belépett a sírkamrába, felemelte tekintetét, imádkozott, s felkiáltott. Lázár, jöjj ki! Valóságos horrorjelenet: arcán még a halotti lepel maradványaival, kijött. Ez volt az egyik olyan életre hívás, amit könnyek vezettek be, az együttérzés könnycseppjei, majd tettei követtek. A haláleseten megrendült zsidókról és Jézusról ezt olvassuk: „Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!” (János 11,35-36).
Ma az együttérzés és az irgalmasság vasárnapján egyrészt az emlékezés, a megemlékezés órái nyíltak meg Isten templomos népe előtt. A világon sok felekezetben és helyen ma az irgalmasság vasárnapját tartják.
Németországban ma emlékeztek meg ökumenikus istentiszteleteken a koronavírus áldozatairól és könyörögtek a hozzátartozók vigasztalásáért, az élő hitért. Ápolókért, orvosokért, egészségügyi és szociális munkásokért, és a járvány megszűnéséért. Ők – más nemzetekkel együtt – a II. világháború utáni legnagyobb emberveszteséget szenvedik el, 80 526 halottal. Brazíliában 371 889 a halottak száma, az USA-ban 580 756, Ausztriában 9898, Itáliában 116 676, Portugáliában 16 942, Magyarországon 25 184.
Németországban a kormány és az egyházak által szervezett nemzeti együttérzés alkalmainak sorában ez már a sokadik, országosan és tartományi szinten. Megemlékező, nemzeti kondolenciát kifejező ökumenikus istentisztetek voltak már az USA-ban, Itáliában, Portugáliában. Ausztriában a kormányfő vissza-visszatérőleg kifejezi együttérzését a vesztes családokkal. A pápa Róma és Itália népével, s a világméretekben növekvő gyászolókkal osztja meg együtt érző imáit.
Mikor jön el az ideje Magyarországon annak, hogy az egyházak közösen, ökumenikus gyászistentiszteleten együtt emlékeznek meg az áldozatokról, hozzátartozóikról, a háborús mértékű emberáldozatokat veszítő nemzetről? A közönnyel fenyegető kifáradással küszködő egészségügyi dolgozók, szociális munkások, közszolgálatosok helytállásáról, s az ő humán veszteségeikről? Mikor kapnak legalább lelki elégtételt a vesztes családok? Azért imádkozom, hogy érkezzék el hazánkban is a publikus együttérzés méltó alkalma! Amikor együtt sírunk a sírókkal…(Róma 12,15).
Az irgalmasság, együttérzés sokkal több, mint vasárnapi intés
Minden keresztyén számára elkötelező, cselekvési norma, hogy ne mondjam létezési alapelv (kellene legyen) az együttérzés, s annak mozgató belső energiája, az irgalmasság. Nem olvastátok – kérdezhetnénk egymástól – AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS TÖRTÉNETÉT (Lukács 10,25-37)? Vagy éppen ezt a betániai történetet elégszer ahhoz, minden szinten felébredjen az isteni mozgatóerő tudatosulása? Hogy egyetemes létezési törvény legyen az együttérzés és az irgalmasság! Hát mennyei Atyánk nem irgalomból, szeretetből küldte el egyetlen Fiát a világért, hogy az irgalmatlanságból kimentsen, s megtanítsa Fia által minden idők minden embere számára az irgalom létfenntartó tengelyigazságát?
Fotó: portalcarmelitano.org
Nem az isteni irgalomból rajtunk könyörülő egyetemes szeretet elpecsételője, az Úr Jézus mondta hegyi beszédben: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté 5,7). Enélkül nincs jövendő. Hogy mennyire sürgetően jönnek rá erre egyre többen, ennek legújabb, 2021-es jele az a zürichi kiadvány, ami a globethics.net erkölcsi világhálón jelent meg, fáradhatatlan működtetője, Chr. Stückelberger református professzor jóvoltából és tervszerű küzdelme jeleként a megélhető jövőért. Miről van szó?
HERMENEUTIKA A JÖVŐÉRT – értelmező bevezetés a jövőbe – a Genezáret-tó partjától Lamberénéig
A világméretű erkölcsi felelősséget ébresztő, működtető nagyszerű tudós közösség, melynek minden felekezetből és vallásból közel 170 ezer alkotója rendszeresen összedugja a fejét és a lelkét az online térben, most is gyakorlati, biztos iránytűt adott azok kezébe, akik nem akarnak körbeforgolódni nyomorúságaikban, hanem lépni szeretnének a kilábalás, a gyógyulás, a szemléletváltás, a poszt-pandémiás világ vállalható, sőt nélkülözhetetlen egyetemes életelvei felé. A kibervilág, a pandémia utáni világ etikai kézikönyvei után most itt van ez, ami a megosztott értékekről szól (Sharing values) . Közöttük az együttérzésről, a compassioról, és az irgalmasságról, a misericordiaról.
Tanulmányok szólnak, kiáltanak az együttérzés alapvető etikai normaként történő elfogadásáért, ezeket az érzelmek, a gondolkodás és a mindennapi magatartásformák meghatározó alapelvévé tételéért. A nagy megélt paradigma ehhez az egy évszázaddal ezelőtt Lambarénét, a leprakórházat létrehozó Albert Schweitzeré. Aki a teremtett világ iránt a törött lábú őzike és vérző madarak gyógyításán innen és túl a szavakban szinte kommunikálhatatlan, de tettekben egyértelműen beszédes irgalmat, együttérzést tette etikai, európai, kulturális világ normává az I. világháború kataklizmái ellenében.
Még akkor is, ha Európa és a nagyvilág a mai napig nem igazán tanulta meg a nagy fehér doktor életigenlő leckéjét, tanítását.
Az egyik tanulmányíró, az olasz Pier Cesare Bori ennek az irgalmassági attitűdnek a világjelentőségét és érvényességét a Genezáret-tó partján tanító Jézustól ívelteti át az afrikai Ogove folyó partján megépített ingyenes gyógyító lepratelepig. S a legsúlyosabb viszonyok között és ellenére is a krisztusi kultúrfilozófiát kigondoló, megíró Albert Schweitzer-i immanens transzcendencia protestálásával, a helyzetben benne élő, de soha a helyzet által le nem győzött, hanem azt Krisztussal naponta túllépő, meghaladó, transzcendáló hitbeli tartással és a remény valós etikájával üzen nekünk is. Mert az együttérzés etikája az egyetlen alternatíva a lehetséges jövő felé.
Prófétai kiáltás Heidelbergből – jó lenne meg is hallani!
Közel 30 éve lesz, hogy a jézusi-schweitzeri irgalmassági életelvét követő keresztyén etikát, napi létezésmódot hatalmas és erős gondolat rendszerében vitte tovább Heidelbergben Michael Welker professzor, a Szentlélek teológusa. Japán, koreai, amerikai, brazíliai, dél-afrikai tanítványai között nagy kegyelem volt, hogy három éven át hallgathattam én is fejtegetéseit a jövő református, protestáns teológiájának nélkülözhetetlen elemeiről, ezek kölcsönös együtthatásának módozatairól.
Az ószövetségi törvény és Jézus szeretetparancsa alapján bontotta ki az istenismeret-irgalom-jog/igazságosság cáfolhatatlan egységének hihetetlen gazdagságát, ami nélkül nincs megmaradás. A múló időben egyre tisztábban és lélekébresztőbben szólalnak meg a jövő teológusának a szavai. Érdemes nagyon odafigyelni ezekre itthon is, minden szinten:
„Az a nép, amelyik az irgalmasság törvényét feladja, az az istentiszteletet is megrontja, és a jogot, az igazságot is megtöri. Így belesodródik az elbukás folyamatába, amit már nem lesz képes feltartóztatni”.
Majd így folytatja lelkiismeret-ébresztő tanítását a heidelbergi református atyák kátés lelkületével Welker professzor: „Veszélyes lehet, amikor az önigazultság kollektív méreteket ölt, s cinkos egyetértésben ölt testet, vagy amikor az önigazolás a teljesítményekre kezd hivatkozni, még akkor is, ha ez jóakaratú vállalkozás formáját ölti”. A nagy buktatóra is figyelmeztet: „Átfordulhat az (isteni) törvény a bűn erejévé, az igazságosság látszatának hatalmas hazugsággépezetévé, látszatirgalmassággá, a jól rendezett és szoros istenkapcsolat látszatává. És ez a látszat megkötözhet, foglyul ejthet egy egész társadalmat, egy egész korszakot, egy egész kultúrát”.
Miben látja a kilábalás vagy a megelőzés esélyét Heidelberg prófétája? „Feladatunk, hogy (újra) érzékennyé és figyelmessé tegyük az embereket a jelen megváltozott körülményei között annak felismerésére: mi sodorhatja őket a globális önpusztítás és veszélyeztetettség felé… A református teológiának, a keresztyén gondolkodásnak kiemelkedő feladata egyrészt, hogy rámutasson a jog-irgalmasság-istenismeret egyidejű érvényesítésének halaszthatatlanságára. Másrészt arra, hogy a jó, isteni törvénnyel vétkes visszaélések sorozatát követhetik el”.
Mindkét veszélyes kisiklás elkerülésére közösen, élő lelkiismerettel, evangéliumi hittel kell vigyáznunk.
Irgalmasan – együttérzéssel a poszt-pandémiás jövőért…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
