Szlovákia-szerte számtalan olyan műemlék található, melyekre elismeréssel tekintene a világ, az állaguk azonban ennek ellenére elkeserítő. Az Általános Hitelbank (VÚB) Alapítványa ezek megmentését, szakszerű felújítását tűzte ki célul, azzal, hogy évente szavazásra bízza a választást, melyik műemlék felújítására adományozza a 30 ezer eurós összeget.
A Szlovákia kincsei (Poklady Slovenska) versenyben június 15-ig zajlik a szavazás, melynek eredménye alapján kilenc jelölt közül egy részesül a felújításra szánt összegből. Az idei döntőbe jutott jelölteket 270 nevezett közül választotta ki a szakmai döntőbizottság Szlovákia-szerte Máriavölgytől egészen Komáromig.
Szerepelnek közöttük a bélabányai kápolna fából készült neobarokk Nepomuki Szent János-oltárának reliefjei, a pozsonyi várban lévő, Jeremias Bassi olasz festő Cirillt és Metódot ábrázoló, a pozsonyi várban található olajfestménye, a litvaberzsenyi Szent Lukácsnak szentelt görögkatolikus fatemplom, a jászói kolostor I. Ferenc császár esküvőjét ábrázoló festménye, a komáromi görögkatolikus templom Legszentebb Istenszülőt ábrázoló ikonosztáza, a máriavölgyi barokk Szent Kút kápolna belső freskói, az okolicsnói Alkantarai Szent Péter-templom késő gótikus freskói, az ólublói római katolikus Szent Miklós-templom barokk szószéke, s a zayugróci vár román kori kápolnája keresztre feszítést ábrázoló freskói.
Az egyedüli, a kulturális értékek megmentésére irányuló, társadalmi szavazáson alapuló verseny 12 éve működik, egyben bizonyítva, hogy az emberek számára egyáltalán nem közömbös a műemlékek sorsa. Tavaly például csaknem 60 ezren kapcsolódtak be a szavazásba, melynek részleteiről és a versenyben lévő értékekről a fent említett weboldalon olvashatnak.
A korábbi nyertesek között szerepel például Lőcsei Pál mester munkája, s a komáromi Lipót-kapu is.
S ha már Komáromot említettük, talán szóljunk bővebben az egyik jelöltről, az ugyancsak komáromi görögkeleti templom Istenszülő-ikonosztázáról. A Duna menti város újkori történetében jelentős szerepet játszott a pravoszláv hit, és az ezt valló szerb (rác) lakosság. Több hullámban alakult ki itteni közösségük, amely a 18. század elején már több mint 2000 főt számlált. Elsőként szerb csajkások telepedtek le itt a 15. század végén, majd a 17. század elején Ráckevéről költözött ide számos szerb család, ezt követően pedig a törökök elől menekülő koszovói szerbek csoportja talált itt otthonra. A 18. századra már a kereskedelem és a kézművesség terén is vezető szerepet játszott a rác közösség a városban, ahol több helynév is utal rájuk, mint például a Rác utca vagy a Ráckert elnevezés. Emellett, ahogy az köztudott, Jókai Mór Domonkos János szerb származású kereskedőről mintázta Tímár Mihály, az „arany ember” alakját, akinek síremléke a templom bejáratánál található.
Az ikonosztáz (Fotó: Németh István)
A Legszentebb Istenszülő-templom elődjét 1751–54-ben barokk stílusban emelték korábbi fatemplomuk helyén a törökök elől menekült, s a 16–17. században korábban letelepedett rácok. A templom az 1848-as nagy tűzvész idején leégett, majd 1851-ben újjáépítették. Ekkor készült magas művészi színvonalú, fából faragott, gazdagon díszített rokokó ikonosztáza. Faragott padjai a 18. század végén a Majk-pusztai kamalduli remeteség templomából kerültek ide a rend 1785-ös feloszlatását követően.
A rácok domináns jelenléte a 19. század második feléig tartott, amikor a város gazdasági hanyatlása következtében sok szerb kereskedő elköltözött Komáromból, a görögkeleti egyházközség megmaradt tagjai pedig lassan asszimilálódtak. Emléküket is megtisztelnék vele Komárom és a környék lakói, ha az ikonosztázra szavaznának.
(NZS/Felvidék.ma)
