Vasárnap, a főünnep napján a szentmise a templomkertben került bemutatásra több száz zarándok jelenlétében. A főcelebráns Erdő Péter, Esztergom-budapesti érsek volt, koncelebrált Orosch János nagyszombati érsek, Haľko József pozsonyi segédpüspök, Kiss Róbert kanonok és a felvidéki paptestvérek.
Az alábbiakban Erdő Péter, Esztergom-budapesti érsek beszédét tesszük közzé:
Főtisztelendő Érsek Úr!
Főtisztelendő Paptestvérek!
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Nagy öröm számomra, hogy hat év múltán ma újra együtt ünnepelhetünk. A járvány és a megszorítások után már érezzük a szabadulás ízét. Mennyivel inkább átjárta hajdan népünket az öröm, amikor a 150 éves török uralom után a szabadulás éveiben megindult a katolikus újjászületés. Ennek folyamatát több helyen a Szűz Anya képének könnyezése jelezte. Nagyasszonyunk és Pártfogónk biztatást adott az újrakezdéshez és megmutatta anyai szeretetét irántunk.
Az idén Család évet és egyben Szent József évet tartunk. Idézzük fel a Szent Család názáreti életét. Tanuljuk meg Szűz Máriától azt a csodálatos belső tiszteletet és figyelmet, ahogyan Jézus felé fordul.
A Szent Család életének első biztos eleme a csönd. A csönd, amely a közélettől bizony elég távol, a hétköznapokban mutatkozik meg. Nem sok zaj, nem sok kiáltás hallatszik bele ebbe a meghitt csöndbe, nem olyan, mint ma sokunknak az élete, amely állandó harsogással van teli, amelyben nem tudunk megállni egy pillanatra sem. Hanem csöndes élet volt ez. Volt benne alkalom az elmélyedésre is, volt alkalom arra, hogy Istenre gondoljunk, hogy imádkozzunk. Ha követni akarjuk a Szűzanya názáreti életét, akkor nekünk is helyet kell teremteni az életünkben a csönd számára. Tudni kell megállni, tudni kell az ima és az odafigyelés számára is helyet találni. Mert hogyan figyelt József és Mária a kis Jézusra, benne magára Istenre? Nem akármilyen gyermek volt, és ezt mind a ketten tudták. József is, Mária is. Mintegy kinyilatkoztatásként figyelték annak a kis embernek minden szavát, mozdulatát. Honnan tudjuk? Tudjuk a tizenkét éves Jézus esetéből, ahol azzal zárja az evangélista az elbeszélést, hogy Mária elgondolkozott a történteken. Másutt is halljuk ezt: szívében el-elgondolkozott a pásztorok szavain. A mai evangéliumban pedig az agg Simeon jövendölését halljuk, hogy e gyermek által sokan elbuknak, sokan feltámadnak, hogy ő az ellentmondás jele lesz.
De Szűz Máriáról azt is olvassuk, hogy a szívét tőr járja át. Ez a jövendölés, majd a Kálvárián teljesedik be. Igen, a könnyező Szűz Mária tisztelete számunkra ezt az üzenetet is hordozza. Nekünk is ott a helyünk azok között, akik Jézust a legnagyobb szeretettel veszik körül, ezért ránk is kiterjed, szükségképpen minket is különösen fájdalmasan érint Jézus minden szenvedése, az is, ami személyét minden bűn, megaláztatás formájában közvetlenül éri, az is, ami a történelem során titokzatos testét, az egyházat sújtja. Már Szent Pál azt mondhatta, hogy az Egyházért szenvedve testében egészíti ki azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik.
De Szűz Mária anyai szeretete az egyház iránt különleges pártfogás és erőforrás is mindannyiunk számára.
Amikor rózsafüzért imádkozunk, az egyes titkok átelmélkedése vagy megismétlése során elmerülünk az üdvösség történetének nagy igazságaiban. Az örvendetes rózsafüzérben például a megtestesülés titkára figyelünk. Szűz Mária elfogadja Isten akaratát. Vállalja, hordozza, világra hozza, neveli azt a gyermeket, akivel Istennek nagy tervei vannak. Isten szeretetének eszközévé válik, mert Jézus az egész emberiséget szabadítja meg. Megszabadít minden bűntől, és megszabadít az emberi szenvedés kilátástalanságától is. Megnyitja előttünk az örök üdvösség távlatát, és ezzel végső értelmet ad egész életünknek. Sikereinknek és kudarcainknak, örömünknek és szenvedésünknek. Figyeljünk fel arra, hogy Szűz Mária megtalálta életének, küldetésének értelmét, ezért vállalta az anyaságot, ezért fogadta el, hogy részt vesz Isten nagyszerű tervében. A gyermekvállalás ma is szorosan összefügg a hittel. Ha az egyéni életünk, ha a népek és az egész emberiség élete részét alkotja egy nagyszerű isteni tervnek, akkor van értelme gyermeket vállalni, nevelni, felelősen gondolkodni, dolgozni és áldozatot hozni a jövő nemzedékekért. Nem véletlen, hogy a hívő családok ma is készséggel és öntudattal fogadják el a gyermekeket és szeretettel igyekeznek átadni nekik, ami életükben a legnagyobb érték, a Krisztusba vetett hitet és a reményt.
Erről a hitről és reményről tettek tanúságot a Kárpát-medence szentjei. Különösen a XX. század vértanúi Magyarországon, Szlovákiában és szerte az egész régióban. Az ő ereklyéjüket tartalmazza az a missziós kereszt, amely ma itt látható, ezen a plébánián. Mikor a kiváló, hívő, magyar ötvösművész, Ozsvári Csaba ezt a keresztet megalkotta, népünk ősi jelképeinek világából merítette a motívumokat. Számunkra Krisztus keresztje az élet fája. Ennek a fának gyümölcsei a szentek, akik már az örök boldogságra jutottak. De ez a nagyszerű kereszt azért járja missziós útját, hogy mi is lélekben felkészüljünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, hogy megismerve és megszeretve ezeket a szenteket, az ő közbenjárásukra átéljük, hogy Krisztus körül egyetlen családot alkotunk és mindannyian a Szűz Anya gyermekei vagyunk.
A török uralomtól való szabadulás után népünk átélte az örömet és Mária gondoskodó szeretetét. Így éljük át mi is, hogy minden járvány, a céltalanság és értékvesztés minden kísértése ellenére mi is lélekben szabadok vagyunk és Isten segítségével lehetőségünk nyílhat katolikus hitünk, kultúránk, népünk és Európa lelki újjászületésére és megújulására abban az erőben és örömben, amit Krisztus ajándékoz nekünk.
Boldogságos Szűz Mária, Nagyasszonyunk és Pártfogónk könyörögj értünk! Ámen.
Elhangzott 2021. június 20-án a kegykép könnyezésésének évfordulóján (Lk 2,33-35)
(Felvidék.ma)
