Augusztus 20. és 22. között rendezik meg az 55. Országos Népművészeti Fesztivált a Csemadok szervezésében. Ennek alkalmából – a múlt felidézéseként – közöljük folytatásokban Takács András A Csemadok és a felvidéki magyar kulturális mozgalom című tanulmányának vonatkozó részeit. Az írás Rozsnyón, a Csemadok Országos Népművészeti Fesztiváljának nyitóelőadásaként hangzott el 2015. július 4-én. A cikksorozat első része itt, második része pedig itt érhető el.
Az országos népművészeti fesztivál
A Csemadok 1969-től évente két országos szintű népművészeti-kulturális rendezvényt valósított meg: a csehszlovákiai magyar dolgozók népművészeti fesztiválját Zselízen, és a csehszlovákiai magyar dolgozók országos dal- és táncünnepélyét, 1977-től országos kulturális ünnepélyét Gombaszögön. A zselízi fesztivál május végén, június elején, a gombaszögi június végén, július elején került megrendezésre.
A Zselízen újraindult népművészeti fesztivál elsődleges célja a népművészeti hagyományok: táncok, dalok, szokások feltárása, megőrzése, ápolása és színpadi bemutatása volt.
E cél megvalósításában a Csemadok-alapszervezeteket a munkában társrendezők segítették: a pozsonyi Népművelési Intézet, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság, és Zselíz Város Nemzeti Bizottsága, valamint ezek közlekedési, helyi gazdálkodási, vendéglátóipari, kulturális, stb. intézményei váltak állandó társrendezőkké.
Az újraindított ONF-en a népművészeti fesztivál profilja is kialakult, s létrejöttek az állandó műsorblokkok: a Csak tiszta forrásból (1971-től), a Zselíz üdvözlése, a Virágba szőtt álmok (1973-tól), a Gyermek- és ifjúsági csoportok gálaműsora, és az Ünnepi népművészeti műsor. Ezekhez az állandó műsorokhoz kapcsolódott még az évente rendszeresen megrendezésre kerülő néprajzi kiállítás, a gyermek-, illetve a felnőtt táncegyüttesek országos versenye, a menettánccal ékesített népművészeti ünnepi felvonulás, a csoportvezetők és koreográfusok országos munkaértekezlete, a népmulatság, később az azt helyettesítő táncház, valamint a két napig tartó népművészeti és más kirakodóvásár, beleértve a gyerekek szórakozását biztosító ringlispílt is.
A Malmos HTE Zselízen, az ONF-en, a zenekar utáni párban, a vezető Szakál Júlia (Fotó: Takács András)
1970-ben a fesztiválon fellépett az 1969 őszén a Csemadok KB égisze alatt megalakított, Quittner János, a Csemadok KB néptánc-szakelőadója vezette Szőttes Népművészeti Együttes is. Az együttes rövid idő alatt vezető együttese lett a hazai mozgalomnak. 1971-ben már meghívást nyert a strážnicei köztársasági folklórfesztiválra is. A Szőttes Kamara Néptánc Együttes, akárcsak az 1964-ben alapított, jelenleg Józsa Mónika vezetésével működő Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa az ország legjobb együttesei közé tartozik. Mindkét Csemadok által létrehozott testület rendszeres résztvevője az országos kulturális rendezvényeknek, és gyakorta eredményesen képviseli a felvidéki magyar néptánc- és ének-zenekultúrát a nemzetközi fórumokon/színpadokon is.
Zselízen az újraindulástól egészen a fesztivál színpadának a park szélére való áthelyezéséig és újraépítéséig (1987) szinte töretlen volt a fesztivál fejlődése. Tartalmukban évről évre gazdagodtak az egyes bemutató előadások.
A 70-es és a 80-as években felvállalta a jeles napokhoz, a családi ünnepekhez, a munkaalkalmakhoz kapcsolódó felvidéki magyar néptánc, népdal, szokáshagyomány feltárását is. A tárgyi és szellemi néphagyományok feltárását, kiállítási és színpadi bemutatását a Csemadok KB a Méry Margit központi néprajzi szakelőadó, később SZTA kutató vezette Nyári Néprajzi Táborok segítségével oldotta meg. Ezek a hagyományok, sok esetben a munkaalkalmakhoz kapcsolva, szinte teljes terjedelmükben bemutatásra kerültek a népművészeti fesztivál színpadán, valamint gyakran a járási Csemadok-napok és a gombaszögi rendezvény műsorát, kiállítási anyagát is képezték. Óriási hibát követett el a Csemadok, hogy megfelelően nem dokumentáltatta a színpadi előadások és a kiállítások anyagát.
Az alkotói és előadói versenyek
1970-től vette kezdetét Zselízen az Országos Népművészeti Fesztivál keretében a Csemadok KB által meghirdetett előadói csoportdíjnak az „ONF Nagydíja” és a szlovákiai országos Népművelési Intézet alkotói díjának, a „Év legjobb koreográfiája” díjnak a kiosztása. 1976-tól a résztvevő együttesek részére külön versenybemutatót rendeztek. A díj elnyerésére az előző év őszén pályázatot írtak ki.
A jelentkezők előzsűrizés alapján juthattak Zselízre az országos versenybe. A díjat nyert együttesek és koreográfiák a díjak mellé elnyerték a Gombaszögön, az OKÜ-n az az évi, valamint a más nációk fesztiváljain/rendezvényein való szereplésjogot is. A verseny célja volt az együttesek szakmai felkészültségének és előadókészségének fejlesztése, valamint a koreográfusok, az alkotók jobb munkára, folyamatos tanulásra ösztönzése.
Mindkét verseny 5-7 tagú zsűri előtt valósult meg. A zsűrinek a hazai magyar és szlovák szakemberek mellett kiemelkedő szakmai tudással rendelkező magyarországi tagjai is voltak (Novák Ferenc, Borbély Jolán, Vásárhelyi László, Héra Éva, Kallós Zoltán és mások). A versenyek pénzdíjasok voltak, a Csemadok és a Népművelési Intézet így is igyekezett ösztönözni, anyagilag támogatni a táncmozgalom fejlődését, ezért elismerő oklevélben és pénzjutalomban részesítette a nyerteseket. A díjakra kiosztható összeg soha nem haladta meg a 40 ezer koronát. A nagydíj tárgyjutalom volt, melyet a zsűri javaslata alapján a kulturális minisztérium adományozott.
Dudacsárdás Zselízen az ONF-en (Fotó: Takács András)
Kedvezőtlenül hatott a zselízi rendezvény sorsára, hogy a helyi politikai vezetés a gyönyörű környezetben, a Schubert park közepén levő fesztiválszínpadot lebontatta, és az ünnepély műsorát a park szélén felépített amfiteátrumba helyezte át. A fesztivál ezzel jelentősen veszített vonzásából, és a közönsége évről évre csökkent.
Az igazi fesztiválhangulatot már a nagy állami együttesek – budapesti Honvéd Művészegyüttes, marosvásárhelyi Székely Állami Népi Együttes – színpadra állítása sem tudta visszavarázsolni.
A Csemadok és mások is keresték a kiutat ebből a kedvezőtlen helyzetből. A Katona István koreográfus, martosi vállalkozó által létrehozott Martosi Pünkösdi Népművészeti Fesztiválban gondolták megtalálni a fesztivál vállalt feladatának a továbbvitelét. 1992-től – a műsor koncepcióját csak részben megtartva több alkalommal, majd 2009-ben a Csemadok vándorfesztivál elképzelése alapján újból Martoson került megrendezésre. Ezt követően Bős fogadta be, majd 7 évig Deákin rendezték meg.
Amíg vándorló volt a fesztivál, Zselízen sem szűnt meg a rendezvénysorozat, ők saját erejükből Nemzetközi Népművészeti Fesztivált rendeztek évente, és így folytatták az előzőleg 38 éven keresztül állami támogatással, központilag szervezett fesztiválsorozatot. 2006 és 2007-ben a városban próbálkoztak a fesztivál felújításával, de a kiváló műsorszerkesztés sem volt elégséges a közönség visszahódítására. A sikertelenség láttán a Csemadok KB kigondolta a négyéves ciklusos vándorfesztivál rendezési elképzelést, melynek alapján 2008-ban már Bős volt a helyszín, 2009-ben pedig Martoson, a Pünkösdi Népművészeti Fesztivál keretében kerül sorra. 2016-ban aztán visszatért Zselízre és hazatalált.
(Takács András/Felvidék.ma)
