A címben szereplő fogalommal úgy vagyunk, mint a filmbéli Columbo hadnagy feleségével, beszélünk róla, de még nem láttuk. Ugyanis olyan, hogy politikai kultúra, Szlovákiában nem létezik. A politikusok parlamenti és azon kívüli megnyilvánulásai köszönőviszonyban sincsenek a kulturáltsággal, még azt sem mondhatjuk, hogy egy rossz hírű környék kocsmájának hangnemét idézik.
Nincs ugyanis az az ócska csehó, ahol ennél fajsúlyosabb sértések hangzanánk el, mivel ott a szóbeli vitákat azok eldurvulásakor verbális vagdalkozás helyett a hátsó udvarban elcsattanó pofonokkal szokás rövidre zárni. A parlamentben azonban ritkán fajul tettlegességig a konfliktus (bár akad rá példa), holott néha a vulgáris csörtéket hallgatva azt kívánjuk, bárcsak mennének ki a teremből, a mikrofonok közeléből és intéznék el egymás közt egy sötét utcában, hogy nekünk ne kelljen ennek a verbális környezetszennyezésnek az elszenvedőivé válnunk.
S ebben sajnos dicstelen vezető szerepet játszik jelenlegi pénzügyminiszterünk, volt kormányfőnk, akinek előző posztjáról épp a minősíthetetlen viselkedése miatt kellett távoznia.
Nem óhajtok magam is beállni verbális környezetszennyezőnek, de a helyzet szemléltetésére megemlíteném, hogy legutóbb például az oltást felvevő idősebb generáció jutalmazására szolgáló 500 eurós utalványok parlamenti vitája során is oly mértékben elragadtatta magát, hogy a „zseniális” ötlet iránt kellő megértést nem tanúsító Mazurek képviselőt fasiszta ürüléknek (ő vulgárisabb kifejezést használt, de talán ennyi is elég), Ficót pedig korrupt fattyúnak nevezte.
Nos, legyen bármilyen negatív véleményünk is az érintettekről, úgy véljük, az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások egy volt kormányfő, jelenleg pénzügyminiszter szájából maximum egy csehóba illenek, ahol az ilyen megnyilvánulásokat néhány korsó sör vagy pár féldeci után férfiakhoz illő módon szokták honorálni.
Ahogy az olyan szóvirág is bicskanyitogatónak számít, hogy „egyeseknek jobb, ha meghalnak az idősek, minthogy az államnak nyugdíjat kelljen fizetni nekik“. Ez, még ha természetesen nem a saját véleményeként prezentálta is, hasonlóan sértő volt a szájából az idősebb generációra nézve, mint amikor a vállalkozókat vette egy kalap alá, mindenkit adócsalónak titulálva az adóügyekkel történt gyanúsításakor könyvelését a nagymama padlásáról nagy nehezen előkerítő, egykori nagyvállalkozó Matovič, akinek
illene végre tudatosítania, hogy az ő pozíciójában nem viselkedhet úgy, mint egy tapló, hiszen már nem csak egy a képviselők közül, aki időnként cirkuszi előadást rendezett a parlamentben.
Az ilyen sajnos gyakori megnyilvánulások hallatán egyáltalán nem meglepő, hogy az emberek többsége egyáltalán nem bízik a kormányban és ez megmutatkozik például az oltás iránti hajlandóságban, illetve annak elutasításában is. Bizony másként kellene ezt, vagy ha nem megy, akkor le kellene vonni a megfelelő konzekvenciát és ha emelt fővel már nem is lehet, de távozni illene…
(NZS/Felvidék.ma)
