Az érsekújvári Barsbaracska egyik ékköve a Kelecsényi-kastély. Az eredetileg barokk stílusban épület egyszintes épületet a 19. században többször átépítették. A kúria mindvégig a Kelecsényi kisnemesi família tulajdonában állt. A nemesi család különös története számos sorsfordulóval van tele, s egyben a huszadik század lenyomatát is őrzi.
Mint Barsbaracska honlapján olvasható: a kelecsényi és hrabói Kelecsényi család a 18. században szerzett birtokokat a községben, ekkor egy barokk kúriát építettek itt, amit a 19. században átalakítottak klasszicista stílusban L alakúra. 1888-ban a kúriát kibővítették az északi résszel és az egész keleti szárnnyal. Ekkor nyerte el a jelenlegi, neobarokk formáját.
A kastély jelenleg (Fotó: Barsbaracska honlapja)
A kastély tulajdonosa 1879-ig Kelecsényi Zsigmond volt, aki negyven éven keresztül Trencsén vármegye tisztviselője volt és mellette főszolgabíró is. Családon, majd idősebb korában Baracskán lakott. Halála után testvérének, Kelecsényi Gáspárnak a fia, Kelecsényi Ráfael örökölte meg az uradalmat.
Ráfael, a zsugori nemes és országgyűlési képviselő
Kelecsényi Ráfael igen meghatározó személyiség volt. A családi legenda szerint nem mindennapi módon került Barsbaracskára. Egy nagyon szegény Nyitra környéki nemesi család sokadik gyermeke volt.
Kelecsényi Ráfael és Hugó (Fotó: geni.com)
Mint Wurczer Péter helytörténész, a Barachka-Barsbaracska Polgári Társulás elnöke a Felvidék.ma-nak elmondta:
„Kelecsényi Zsigmond Kelecsényi Gáspáréknál tett egyik látogatása végén a kis Ráfael elbújt az agglegény Zsigmond hintójának fonott kosarában, így jutott el Barsbaracskára.”
A hatéves Ráfael határozott fellépéssel elmondta, ő nem akar visszamenni a szegénységbe, marad Barsbaracskán.
Kelecsényi Irén és Kelecsényi Ráfael (Fotó: geni.com)
Kelecsényi Zsigmond később adoptálta Ráfaelt. Nevelőapja a kor szellemének megfelelően kitaníttatta. Kelecsényi Ráfael jelentős szerepet töltött be a megye életében. Éveken keresztül Bars vármegye főjegyzője, emellett országgyűlési képviselő Budapesten.
Messze földön ismert volt zsugoriságáról. Mindemellett a családi vagyont folyamatosan bővítette.
A legenda szerint a községben évtizedeken keresztül egy szakadt kukoricacsuhéból készített nadrágban járt, mint a legszegényebb ember. Természetesen a budapesti Országgyűlésben nemeshez méltó öltözékben, Bocskai-viseletben jelent meg.
Feleségével, Kelecsényiné Kudlik Ilonával Baracskán a kastélyban laktak. Öt gyermekük született: Hugó, Izabella, Iréne, Ilona és Mathilda. Barsbaracska mellett a közeli Léván villát vásárolt, közel száz majorsága volt a környéken, s további kisebb kastélyok tulajdonosa is volt.
Felvidékiek a péceli sírhelynél (Fotó: Barachka-Baracska PT., facebook)
Ám nemcsak a Felvidéken voltak ingatlanjai, birtokai. Megszerezte a péceli Ráday család barokk kastélyát. A kastélyt építtető és azt másfél évszázadig lakó Rádayaktól 1872-ben vette meg az épületet a hozzá tartozó kerttel és – kisebb jogvita miatt átmenetileg – a református templommal együtt. A legenda szerint Kelecsényi Rafael lovas kocsival érkezett Pestre, ahonnan ügyvédjével gyalogolt ki Pécelre, ahol a magával hozott bőröndjében tartott készpénzből azonnal kifizette a csődbe jutott Rádayak kastélyát.
Mint már írtuk, Ráfaelnek öt gyermeke született, egy fia és négy lánya. Hugó rangon aluli házasságot kötött, így apja kitagadta a fiút. Ilonka és Mathild fiatalon elhunytak. Így végül Izabella és Irén között oszlott meg a Kelecsényi-vagyon.
Izabella kapta meg a péceli egykori Ráday-kastélyt. Iréné lett a kiterjedt barsbaracskai uradalom.
Barsbaracska szélén, a Pozba felé vezető út mellett áll a Kelecsényi család mauzóleuma, melyet szintén Kelecsényi Rafael építtetett a 19. század második felében. A négyszög alapzatú építmény homlokzatait jellegzetes neogótikus tört portálék tagolják.
A Kelecsényi család mauzóleuma (Fotó: Barsbaracska honlapja)
A koronapárkány kivitelezése neoromán félköríves fríz. Ide temették Kelecsényi Zsigmondot (1879), Kelecsényi Ráfaelt (1916) és Kelecsényi Rafael három gyermekét: Mathildot (1888), Ilonát (1900) és Hugót (1921). Az épületet 2015-ben újították fel.
Kelecsényi Irén élete és sorsa
Az 1875. november 2-án, Kelecsényi Ráfael és felsőlieszkói Kudlik Ilona harmadik gyermekeként született Irén (Kelecsényi Irene Theresia Alexandrina de Kelecsény et Hrabó) nagyon fiatalon elvesztette édesanyját, valamint két nővérét.
Kelecsényi- Mirbach Irén mellszobra Barsbaracskán (Fotó: Barachka-Baracska PT., facebook)
Irén első férje báró perényi Perényi Gábor Károly volt, aki azonban 1906-ben meghalt. 10 évvel később Irén férjhez megy kosmanosi dr. Mirbach Emil grófhoz, akivel később megvették a pozsonyi Mirbach-palotát.
Édesapja 1916-os halála után megörökölte a kastélyt és a hozzá tartozó birtokokat. 1944-ig laktak a kúriában. Férjét 1945-ben az orosz katonák Söptén lelőtték, egy évvel később a holtestet exhumáltatta és Szombathelyen a családi kriptába temettette.
Mint Wurczer Péter megjegyezte:
a második világháború utolsó hónapjaiban szekérszámra menekítették ki a barsbaracskai kastélyból annak a bútorzatát, tárgyait, valamint a festményeit.
Irént a családi értékekkel Izabella testvérének családja fogadta be Pécelen.
Gyászjelentés
Irén még az 50-es években visszatért Baracskára, s az idősebb lakosok emlékei szerint az iskola épületében zokogva nézte azt a zongorát, amelyet már nem vihetett magával – fogalmaz a helytörténész.
Kilencvenöt éves korában, 1970. március 11-én hunyt el. Utolsó kívánsága az volt, hogy szülőfalujában, Baracskán temessék el a családi kriptába. Arisztokrata származása miatt azonban nem temethették el sem a baracskai, sem pedig a péceli családi kriptába – magyarázta Wurczer Péter. Holttestét 1970. március 13-án Izabella testvére mellé egy közönséges sírba helyezték a péceli katolikus temetőben.
Kelecsényi Irén nyughelye Pécelen (Fotó: Barachka-Baracska PT., facebook)
Izabella leszármazottai ma is élnek. A barsbaracskaiak rendszeresen tartják velük a kapcsolatot. Az utódok a felvidéki kastélyból származó bútorok jelentős részét felajánlották a felújításra szoruló kastély leendő állandó tárlatának anyagához.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
