„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja” – írta róla Szerb Antal, író, irodalomtörténész.
Arany János, a magyar irodalom legnagyobb alakja, Nagyszalontán született 1817. március 2-án. Magyar költő, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték kortársai a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették.
Szegény református családba született. Szüleinek kései gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek lett, már tizennégy éves korában segédtanítói állást vállalt és támogatta idősödő szüleit.
Tájház Arany János szülőháza helyén (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az egyszerű családi háttér ellenére sokoldalú szellemi műveltségre tett szert. Felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, így tudott jelentős fordítói munkát végezni. A magyar nyelv egyik legnagyobb ismerőjeként, páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt. Művei írásában ragaszkodott a régi, irodalmi archaikus nyelvezet használatához.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette.
Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást. 1851 és 1860 között Nagykőrösön vállalt tanári állást.
Az élete akkor változott meg, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatója lett,és Pestre költözött.
Arany János szobra Nagyszalontán (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Itt szerkesztette és adta ki két hetilapját: a Szépirodalmi Figyelőt (1860–1862) és a Koszorút (1863–1865). A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője volt. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná.
Arany Petőfi Sándornak kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki.
Arany és Petőfi barátságát tartják a magyar irodalom legnagyobb barátságának, ami kialakulhatott két költő között. Csupán két és fél évig ismerték egymást. Az egymáshoz írt költeményeiket és jelentős levelezésüket őrzi a magyar irodalom.
Arany jellemzése a felsoroltakon kívül tartalmazza még a színész, a tanár, a kritikus és a zenész fogalmakat is. Ifjú korában vonzotta őt a képzőművészi pálya, festő vagy szobrász szeretett volna lenni. Kiváló zenei tehetséggel gitározott, zongorázott és rendkívül szép basszus énekhangja volt. A zene iránti szeretete és tehetsége áthatotta műveit, megmutatkozott a verselés dinamikájában. Dalszerzeménnyel is foglalkozott, melyek nagy részéhez a mai napig csak korlátozott mértékben lehet hozzáférni.
1882-ben Bartalus István zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő (1821–1899) közbenjárásával telt ház előtt mutatták be Arany János dalszerzeményeit. A dalokat Láng Fülöp operaénekes (1838–1900) énekelte Bartalus István zongorakíséretével.
Arany János rekonstruált dolgozószobája a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumban (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Lakatos Vincze 1917-ben, irodalomtörténeti tanulmányában kifejtette, miszerint Arany dalszerzeményeit a magyar irodalmi oktatás részévé kell tenni, hiszen megállják helyüket a hangversenytermekben és a templomokban.
A magyar irodalom jeles alakja a fennmaradt emlékezet szerint 1882. október 15-én, a Petőfi téri Petőfi-szobor avatásán megfázott, és ezt követően tüdőgyulladásban halt meg, 65 éves korában.
2002-ben, születésének 185. évfordulóján kisbolygót neveztek el róla. 2017-ben, a walesi polgármester Montgomeryben Wales díszpolgári címét adományozta a magyar költőnek.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
