Az Összetartozunk programsorozat keretében március végén erdélyi turnéra indult a Budapesti Operettszínház. A Társulat Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön lépett fel. A két est programjában a magyar operettirodalom legnépszerűbb szerzőinek, Kálmán Imrének, Lehár Ferencnek, Huszka Jenőnek és Kacsóh Pongrácznak az örökzöld melódiái szerepeltek. A körút részleteiről Dancs Annamari, az Operettszínház énekes-színésze számolt be.
„Hosszú kihagyás után léphettünk fel koncerten, gálaműsoron ismét Erdélyben. Legutóbb három éve szerepelhettem szülővárosomban Sepsiszentgyörgyön, így izgalommal készültem a mostani körútra. Ráadásul itthon is számos feladatnak kellett eleget tenni, hiszen a Jekyll és Hyde című darab főpróbája is erre az időszakra esett. A felkészülési idő tehát igen szűk volt, szerencsére a rutin és az ismert repertoár biztosítékot jelentett mindenki számára, hogy tudása legjavát nyújthassa az erdélyi közönségnek.
Számomra az elindulás előtt még egy hangszálgyulladás is külön gondot jelentett, amit gyógyszerterápiával és pihentetéssel próbáltam kúrálni. A józan ész azt diktálta volna, hogy maradjak itthon, de a lelkem és a habitusom ezt nem engedhette meg: utolsó energiapatronjaimat összegyűjtve álltam a két város színpadára.
Népes csapattal keltünk útra, az erdélyi kollégákkal kiegészülve, mintegy másfél százan voltunk. A páromat és a kisfiamat is magammal vihettem, így köthettem össze a fellépéseket a régen várt családi programokkal.
Marosvásárhelyen a sportcsarnokban ezerötszáz, Sepsiszentgyörgyön két és félezer néző fogadott minket, hál’ Istennek a szabályozások is lehetővé tették a táblás házat. A jegyek természetesen rekordidő alatt keltek el, s leírhatatlan élményt jelentett az a szeretet, ami a közönségből áradt felénk. A nézőkön érződött, hogy régóta nem volt ilyen élményben részük, s rajtunk is érződött, hogy szükségünk volt ezekre a szeretet- és örömforrásokra.
(Fotó: Kristo Gothard Hunor)
A nagyobb drukk természetesen szülővárosomhoz kötődött, hiszen otthon az ember mindig izgatottabb. Valóban, a nézők soraiban ülő tanító néni, a szomszéd, barát másképpen néz rám, de ezeket az érzéseket – a teljesítményre és a színpadi produkcióra koncentrálva – az évek alatt megtanultam kezelni. A szentgyörgyi bemutatón az volt számomra a legcsodálatosabb, hogy szüleim az első sorban ültek, és édesanyám ölében a kisfiam is önfeledten figyelte az előadást. Először nézett végig engem színpadon, látszott a szemében a csillogás, és lelkesen tapsolt. Az első felvonás után e szavakkal dicsért meg: Anya nagyon jó voltál, ügyesen énekeltél, és most megyek fogócskázni.”
A sikerek nyomán a Budapesti Operettszínház már az erdélyi turné folytatását tervezi, várhatóan többek között Nagyvárad, Kolozsvár és Csíkszereda közönsége is láthatja a Társulat előadását.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
