Ascensio Domini – az Úr mennybemenetele néven üli meg a katolikus egyház a húsvét utáni negyvenedik napot, amikor kereszthalála és feltámadása után Krisztus Urunk a mennybe ment. 1918-ig ekkor zárult a húsvéti szentáldozás ideje, ebből ered az ünnepnap egyedülálló magyar neve: áldozócsütörtök. Jelenleg pünkösd vasárnapjáig tart a húsvéti idő.
Urunk mennybemenetelét az ősegyház a negyedik századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. De ekkortól a Szentírásból ismert húsvét utáni negyvenedik napra került. Így a nyugati kereszténységben legkorábbi lehetséges dátuma április 30., a legkésőbbi június 3.
A XII. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig.
Az ünnep liturgikus színe a fehér. Témáját az evangélikus liturgikus könyv így foglalja össze: „Isten jobbjára ült: közbenjár egyházáért.”
Jézus Krisztus mennybemenetelének leírása az Újszövetségben három helyen szerepel: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok cselekedetei 1. fejezetében.
John Singleton Copley: Jézus mennybemenetele (1775) Fotó: Wikipédia
Szent Ágoston leírása nyomán az egész világon elterjedt ünnep. Az Úr utolsó rendelkezéseit, a Vigasztaló megígérését és a mennybemenetelt beszéli el az ünnep liturgiája. Szent Ágoston így elmélkedik Krisztus mennybemeneteléről:
Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.
Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts,
azért szálltál fel, hogy felemelj.
Ha magamtól emelkedem fel, elesem,
de ha te emelsz fel, sértetlen maradok…
Neked, aki feltámadsz, ezt mondom:
Uram, Te vagy a reménységem;
neked, aki a mennybe szállsz:
Te vagy az én menedékem.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
