A hétvégén Jánokon, Szádalmáson és Péderben a szeretet és összetartozás jegyében zajlott a II. Szeréna kulturális napok elnevezésű rendezvény.
„Elsősorban azért gyűltünk ma itt össze ebben az ősi templomban, ezen az ünnepi alkalmon, hogy a múltba tekintsünk, hogy a Sziklay családra emlékezzünk, hogy lássuk, hogy honnan jönnek gyökereink, és hogy itt vagyunk, és mi a feladatunk, hová kell tovább mennünk.
Ne csak lássuk a múltunkat, hanem tanuljunk belőle, azokból a cselekedetekből, amelyek számunkra példaként állnak. Amikor a múltba tekintünk, képek elevenednek meg bennünk, amelyben családtagok, gyerekkori barátok arcai merülnek fel előttünk. Bárhol legyünk, szeretnénk visszahozni őket, legalább egyszer még újra megtapasztalni a múltat, s tudjuk, hogy soha semmi nem lesz olyan, mint korábban volt.
A mai rendezvény jelentősége az, hogy a történelem során mindig vannak olyan személyiségek, akiknek az életük útja lehet, hogy csak egyetlen cselekedettel példát tud adni. A mai ünnep egy jó lehetőség arra, hogy erőt merítsünk az ilyen emberek életéből és cselekedeteiből, és ez a példa ne elszakítson bennünket, hanem az összetartozást erősítse meg mindnyájunkban” – az ökumenikus istentiszteleten Péderben hangzottak el ezek a gondolatok, ahol ez ünnepi alkalomból Kassai Fecsó Yvett református lelkész és Takács Dénes plébános tettek szolgálatot.
Épített örökségünk megóvása a cél. Krcho János építész, aki a péderi templom felújítását vezette, a templom középkori eredetéről, a kutatásról és a történetével kapcsolatos adatokról tájékoztatta a vendégeket.
„A templomot 1334-es oklevélben említik először, amely 1217-es állapotokra hivatkozik, ezért feltételezhető, hogy az épület egy nemzetségi templom volt, a Bojk-nemzetség birtoka. A feltáráskor talált II. Béla korából származó érme arra utal, hogy 1140 táján emelhették az épületet” – mondta.
Bankó Ibolya, a rendezvény főszervezője, Jánok, Szádalmás, Péder, Rozsnyó és a Sziklay család kötődéséről beszélt. Szeréna születéséről, iskoláiról, esküvőjének a helyszínéről és a templomról, ahová a család az istentiszteletekre járt.
Mihályi Molnár László ismertette Szeréna édesapjának Sziklay Ede közéleti munkásságát, életét.
„A Sziklay ág az ezerötszázas években érkezik meg Rozsnyóra eredetileg Schmidt néven, evangélikus vallásúak. 1570-es években, mint patikusok és egyéb foglalkozásbéliek a város előkelő polgárai, majd 1712-ben nemességet kapnak. 1847-ben felveszik a Sziklay nevet, melyhez már címerük is van, amiben egy szikla és egy szarvas látható. Ez a család később nagyon sok tekintélyes tisztséget tölt be Rozsnyó város életében, főbírója, ügyésze is lesz a városnak, később a főispáni címet is megszerzik. 1850 április 5-én megszületik ifj. Sziklay Ede. A feljegyzések szerint 1860-tól a család már Jánokon telepedik le, azonban Péderben is vannak birtokaik. Kassán is befolyást szereznek és a politikai életben is helytállnak. Ifj. Sziklay Ede 1910-ben már kassai főispán volt, de 1917-ben a háború alatt lemond. Felesége Brezovay Klára, hat gyermekük született, öt lány, egy fiú.”
Az ünnepségre ellátogatott Sziklay Szeréna unokája Szinyei András, dédunokája ifj. Szinyei András és ükunokája Szinyei Mikes is. Unokája kiemelte, hogy az Isteni gondviselésnek köszönhető, hogy itt lehetnek ezen az ünnepségen és átélhetik azt, hogy Szeréna emlékét ilyen szeretettel ápolják.
Szeréna verseit a péderi, makranci és jánoki gyermekek és felnőtt versmondók adták elő.
Az ökumenikus istentisztelet Mihályi Molnár László a Magyar Hiszekegy szavalatával és a jelenlévők közös éneklésével záródott.
Az istentiszteletet követően a szabadtéri színpadon a környék éneklőcsoportjai mutatkoztak be. Kísérőprogramként a rendezvény ideje alatt a Nemzetközi Betlehemes Találkozóról készült vándorkiállítás és a Sziklay családról készült kiállítás is megtekinthető volt.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
