Lassan már meg sem lepődünk azon, hogy az enyhén szólva is megosztó személyiségnek számító mérges zöld embert egyes, a realitás talaján álló vélemények mellett, illetve azok ellenére még mindig a legkülönfélébb elismerésekkel, díjakkal halmozzák el.
A nála letétbe helyezett Oscar-díjat és a Nobel-békedíjra történt jelölést követően legújabban az év emberének választotta a Financial Times az ukrán elnököt, akit a lap a következőképpen méltat: „Csakúgy, mint ahogy egykor Churchill rádión keresztül szólt a népéhez London bombázásakor, úgy szól Zelenszkij a közösségi médián keresztül a nyugati katonai és anyagi támogatásokért”.
Miután szemünk sarkában elmorzsoltunk egy könnycseppet, elgondolkodhatunk azon, hogy az ukrán elnök számos „érdeme“ közül a lap (talán jobb híján) pont az erőszakos, követelőző megnyilvánulásait tartja elismerésre méltónak.
Az ukrán elnök gátlástalanul kioktat, felelősségre von országokat, vezetőket, újabb és újabb pénzeket és támogatásokat kizsarolva, s miközben számolatlanul érkeznek az országba a segélyszállítmányok és fegyverek, nagy részük úgy tűnik el a háborús zűrzavarban, hogy nem a szerencsétlen rászorulók helyzetét enyhíti, hanem a zavarosban halászók bankszámláit dagasztja ebben a természetesen korrupciómentes, feddhetetlen országban, ahol a külföldi humanitárius segélyek gátlástalan fosztogatásának nyomai egészen a kijevi elnöki irodáig vezetnek.
https://felvidek.ma/2022/11/zelenszkij-oscar-dijat-kapott-de-egyelore-meg-nem-a-zongorajatekaert/
De nemcsak „pénzt, paripát, fegyvert“, hanem újabb és még szigorúbb szankciókat is követel Zelenszkij, melyek Oroszországot ugyan nem, de Európát már sikerrel térdre kényszerítették. S ez természetesen még mindig nem elég, hiszen evés közben jön meg az étvágy, a zsaroló, gondosan felépített retorika pedig egyre erőszakosabbá válik, valóban méltó egyesek elismerésére, mások fokozódó ellenszenvére, felfogás és vérmérséklet szerint.
Hogy kiknek és miért jön be ez a stílus, arra a lap méltatása adja meg az világos és egyértelmű választ a következőképpen: Zelenszkij a „liberális demokrácia pillére a tekintélyuralom elleni globális küzdelemben”.
Nos, a liberális pillér meghatározás stimmel, de hogy a tekintélyuralom elleni globális küzdelem oszlopa lenne az az ember, aki egyre telhetetlenebb és erőszakosabb módon követelőzik és vádaskodik, aki teljesen ellehetetlenítette, megsemmisítette az ellenzéket, nemcsak a belső, hanem a külső kritikát, ellenvéleményeket sem tűri, s mindent megtesz annak érdekében, hogy a háborús konfliktust kiterjessze a világra, az már nevetséges lenne, ha nem lenne mélységesen arcátlan megfogalmazás.
Egy pillanatig sem vonva kétségbe és kisebbítve Putyin felelősségét a háborús konfliktusban, Zelenszkij akkor lehetne igazán az ukrán nép és nem a nyugati liberalizmus szolgája, ha követelőzés és vádaskodás helyett végre tárgyalásra, megegyezésre törekedne, hogy véget vessen az ukrán nép szenvedésének. Ehhez azonban a színészként gondosan felépített saját beszédeinek visszhangjától az ukrán nép jajkiáltását is meg kellene hallania…
(NZS/Felvidék.ma)
