Ugrin Gábor neve fogalomnak számított „énekkaros berkekben”. Jómagam a Közgazdasági Egyetem kórusában énekeltem, s egyszer egy közös éneklés alkalmával ő vezényelt minket. Rövid idő múlva a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egyik vezetőjeként találkozhattam vele, amikor e szereplés is szóba került. A Hungarotonnál nagyra becsülték, kilenc hanglemez őrzi felejthetetlen művészetét, s a Magyar Rádió stúdiójában is nagyon sokat dolgozott, valamint a Magyar Televízióban három film elkészítésében is szerepet vállalt.
Kapcsolatunk akkor vált közelebbivé, mikor a terézvárosi lakásunk szomszédságába költözött családjával, így többször beszélgethettünk. Ráadásul egyik kedves rokonom a Veres Pálné Gimnáziumban tanított kollégájaként, így még közvetlenebbé vált a szomszédság. Halála mindenkit megrázott. A gyász jegyében tanítványai egy nagyszabású koncerttel emlékeztek az elhunytra, a Zeneakadémián 2014. február 6-án rendezett esten Verdi nagyszabású műve, a Requiem csendült fel.
-
- Ugrin Gábor átveszi a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat 2000-ben. (Forrás: az Ugrin család fotóarchívuma)
-
- Kodály Zoltánné – naplóbejegyzés (Forrás: az Ugrin család fotóarchívuma)
A pulpituson Héja Domonkos, jelenleg a Augsburgi Állami Színház főzeneigazgatója állt, aki most, az évforduló előestéjén is méltó szavakkal emlékezett Ugrin Gáborra:
„Számomra Ugrin Gábor nagyon sokat jelentett. A konzervatóriumban egy évig a keze alatt énekeltem, s olyan jelentős művek előadásában vehettem részt, mint Orff Carmina Buranája. Ezt követően ’ütősként’ a zenekarba kerültem. Próbái nagy szigorral, ám nagy szeretettel folytak. A szeretetet húzom alá, s kiegészítem a jó értelemben vett megszállottsággal, ami művészi munkáját irányította. Igen, nagyon komolyan vette, amit csinált. Jóllehet egy amatőr kórust vezetett, de az együttesből mindent kihozott, amit lehetett. Abban az időben a kórusmozgalom, a kodályi örökség virágzott, s ebben neki is nagy szerep jutott; megteremtette az együtt zenélés, éneklés örömét. Munkám során Németországban számos amatőr kórussal találkozom, de egyik sem üti meg azt a szintet, ami Ugrin Gábor keze alól kikerült. Vezénylése sallangmentes és pontos volt, nélkülözött minden teatralitást. Nem igazán izgatták a külsőségek, a zenét szolgálta. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, talán ennek köszönhető, hogy 2014. február 6-án, a Zeneakadémián – a család kérésére, az Óbudai Danubia Zenekarral és az Ifjú Zenebarátok Kórusával – elvezényelhettem Verdi Requiemjét. Egy nagyon szép és felemelő koncert született Ugrin Gábor emlékére.”
„Dalostársai”, azóta évente legalább egy alkalommal kóruskoncerttel emlékeznek meg róla. A Szent Teréz-templomban tartott misén is méltó és megható zenei főhajtás tanúi lehettek a résztvevők.
(Dr. Csermák Zoltán)
