Tízparancsolat – elavult avagy életbevágó?

Azonnal a válasszal kezdem: életbevágó. Miért? Azért, mert a Tízparancsolat Isten által az emberiségnek – nem csupán Izrael tizenkét törzsének – adott erkölcsi parancsgyűjteménye. A Tízparancsolat foglalja magába mindazokat az erkölcsi követelményeket, melyeket Isten elvár tőlünk – mindnyájunktól. Főleg azoktól, akik azt mondják magukra, hogy ők Jézus követői, tehát keresztények.

A Tízparancsolat az isteni erkölcsi etalon, melynek igyekeznünk kell megfelelni, mert Isten általi megítélésünk ettől függ: megtartjuk-e az Ő parancsait? „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” – mondta Jézus Urunk. (János evangélium 14:15) Milyen egyértelmű ugye? Azzal mutatjuk ki Isten iránti szeretetünket, hogy megtartjuk a parancsolatait.

Amikor Jézus Urunk a földön járt, mindig úgy utalt a Tízparancsolatra, mint „a Törvény”-re. Ha valaki kérdéseket intézett hozzá azt illetően, hogy mit szabad és mit nem, gyakran így válaszolt: Nem ismered a Törvényt?, avagy Nem olvastad a Törvényt?. Sőt, a Törvény a jövőben is, Jézus Urunk halála után is érvényben maradt, mert Jézus ezt mondta: „Nem eltörölni jöttem a Törvényt, hanem betölteni azt.” Betölteni azt, tehát betartani azt.

Sőt, Jézus Urunk akkor is a Törvényt említette, amikor az eljövendő, mindenkire váró Isten előtti megjelenésünkről és az ítélet kihirdetéséről szólt – mert halála után mindenki megjelenik Isten előtt, és az alapján, hogy éltünk e földi létben, kihirdeti számunkra, mi lesz az örökkévalóságban a jussunk…

A valós helyzet azonban az, hogy a legtöbb úgymond keresztény ember nem is tudja, mit mond a Tízparancsolat – a Törvény –, tehát hogyan is tudná azt betartani? E mai írásom célja az, hogy felelevenítsük az isteni Tízparancsolat minden egyes pontját, és megnézzük, hogyan kell e parancsoknak megfelelnünk a mindennapokban.

A Tízparancsolat első pontja: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”

Tehát ne legyen más istenünk az Igaz Isten, a Teremtő személyén kívül. Tudjuk, hogy az Egy Igaz Isten valójában három isteni személyiséget jelent: az Atya Isten, Jézus Urunk és a Szentlélek Isten személyét. Három személyiség, de ugyanaz az isteni esszencia, isteni lényeg, isteni erő és hatalom. E három, és csak e három isteni lényt illeti imádat, tisztelet, hódolat. Ők alkottak meg minket és mindent. Nekik kéne engedelmeskednünk, s az Ő parancsaik, ihletésük, sugallatuk alapján kéne vezetnünk életünket. Istennek kéne átadnunk a vezető szerepet életünkben, s engedni, hogy Ő vezesse életünket, s vezéreljen minket életünk valós célja felé, életünk kiteljesedése felé. De ha nem mélyedünk el Isten Szavának, a Bibliának az olvasásában, ha nem kutatjuk Isten akaratát életünkre nézve, akkor úgy éljük le életünket, hogy soha nem tudjuk meg, mi is volt a Teremtőnk valódi célja a mi létünkkel. És minden, de minden, ami ennek a felismerésében akadályoz minket, azok a hamis „istenek”! Valakinek a munka az „istene”, mert minden idejét, erejét a munkahelye, vállalkozása, a pénzszerzés oltárán áldozza fel. Az ilyen ember hamis istene a munkája. Vannak, akiknek a családjuk az „istenük”, mert reggeltől estig tesznek-vesznek a családtagok érdekében, a kedvükben, úgy, hogy nem marad idejük az Igaz Istenre gondolni sem, nem még kapcsolatot kialakítani Vele. Vannak, akiknek a szórakozás az „istenük”, mert minden szabad percüket valamilyen szórakozással töltik: tévéznek, társaságba járnak, buliznak, utazgatnak, üdülnek, nyaralnak, telelnek, futnak ide, futnak oda…, és se télen, se nyáron nincs idejük arra, hogy Isten dolgaiban elmélyedjenek.

Erről szól tehát az első parancsolat, mely azt mondja: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Minden olyan dolog, mely akadályoz minket az Igaz Isten, a Teremtőnkkel való szoros és élő kapcsolat kialakításában, az hamis isten, bálvány. Vizsgáljuk hát meg életünket, nem hódolunk-e hamis isteneknek, nem bálványoknak adjuk-e oda életerőnket, időnket és figyelmünket? Nem istenítünk, nem bálványozunk-e valakit életünkben?! Mert ha nem a Teremtő Isten életünk középpontja, akkor megszegtük az első parancsolatot.

Második parancsolat: Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!…

Olyan templomba járunk, amelyet faragott, festett szobrok díszítenek? „Szentek” szobrai, akik előtt emberek fejet hajtanak, emberekről alkotott szobrok, akikhez sokan imádkoznak? A mennyezet pedig pazarul kifestve mindennel, ami földön és égen van? Bizony sok ilyen hely van itt és másutt a világban. Mindez a második parancsolattal szöges ellentétben van!

Harmadik parancsolat: „Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!”

Az ÚR amikor így nagybetűkkel szerepel Bibliánkban, akkor tudjuk, hogy ott az isteni név, a JHVH állt az eredeti héber szövegben, s a magyar Bibliafordítások a „Jahve” alakot használják. Ez Istenünk szent személyneve. És Istenünk személyneve Jézus, eredeti héberben: „Jeshua”.

Hányszor hallottuk e szent név valamelyikét káromolni? Nehogy ezt tegyük, nehogy hiábavalóan szánkra vegyük Istenünk szent nevét! Ha ezt valamikor tettük, kérjünk töredelmesen bocsánatot Istenünktől, és nehogy újra elkövessük ezt a gyalázatot, mely a harmadik parancsolat otromba lábbal tiprása.

Negyedik parancsolat: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!

Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalom napja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.”

A negyedik parancsolatról a „Szabbath – szombat ránk is vonatkozik?” című írásomban részletesen írtam, mert terjedelmes e téma. A lényeg azonban az, hogy az isteni időszámítás szerint a szombat a hét hetedik napja, s mint ilyen, Isten által megszentelt pihenőnap, melyen nem szabadna pénzkereső munkát végeznünk, kertben robotolnunk és kiadós háztartási munkákat végeznünk. A szombatot ugyanis Isten igazságainak kutatására, a Biblia olvasására és elmélkedésre, pihenésre kéne szánnunk. Hallgathatunk bibliai témájú előadásokat, elmehetünk gyülekezetbe, és segíthetünk az elesetteken, szegényeken. Az ilyen tevékenységeknek kéne kitölteniük szombatjainkat. Ha nem így teszünk, akkor vétünk Isten negyedik parancsolata ellen.

Ötödik parancsolat: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess a földön!” Hatodik parancsolat: „Ne ölj!”

A hatodik parancs teljesen egyértelmű, nem szabad embertársunk halálát okozni. Ezt a világi büntető törvénykönyv is bünteti. De tudatosítjuk-e, milyen alattomos öldöklés folyik napjainkban – is – a védtelen magzatok ellen? Ne legyünk ennek része, mert akkor durván vétünk a hatodik isteni parancs ellen.

Hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!”

A „paráználkodás” szó a Bibliában minden olyan nemi aktivitást magában foglal, mely házasságon kívül történik. A nemi kapcsolat Isten elrendelése szerint csak házasságban élő férj és feleség között megengedett. Milyen messze van a jelenlegi világi norma ettől! Ne paráználkodj – szól a hetedik isteni parancs, mely azt jelenti, hogy házasságon kívül minden nemi érintkezés tilos, mert paráznaságnak számít, s mint ilyen, utálatos Isten előtt. Akinek meg kell tennie, hozza összhangba életét eme isteni elvárással, amíg még megteheti…

Nyolcadik parancsolat: „Ne lopj!” Ehhez nem szükséges magyarázat. Kilencedik parancsolat: „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!”

A hamis tanúskodás itt nem csupán arra a helyzetre értendő, amikor valaki bíróságon hazudik és rágalmazza embertársát – a hamis tanúskodást a világi törvény is tiltja. Isten kérése itt egyértelműen az, hogy ne hazudj embertársad ellen! Senkit nem szabad igaztalanul rágalmazni, pletykálni róla és hamis híreket terjeszteni embertársunkról.

Tizedik parancsolat: „Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!”

A „ne kívánd” felszólítás hétköznapibb szóval élve: ne irigykedj! Tehát ne legyünk irigyek más gazdagságára, és ne akarjuk megszerezni magunknak azt, ami másé. Elégedjünk meg azzal, amink van, és ne nézzünk irigykedve másokra.

Hogy a Törvény betartása milyen jelentőséggel esik majd latba Isten általi megítélésünkkor, arra Jézus Urunk már figyelmeztetett: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti törvénytelenség cselekvői!” S kik a „törvénytelenség cselekvői”? Mindenki, aki nem tartja meg a Törvényt.

Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.

(Cúth Katalin/Felvidék.ma)