A kegyelet és emlékezés jegyében idén is százak zarándokoltak Alsóbodokra, az Esterházy János Zarándokközpontba gróf Esterházy János felvidéki mártírpolitikus végső nyughelyéhez.
Az évente megtartott zarándoknap e hétvége szombatján is gazdag, lelket erősítő programokkal várta a zarándokokat. A Via Mariae – Mária Út Polgári Társulás harmadik alkalommal tartotta meg az Esterházy János emlékére rendezett gyalogos zarándoklatot, mely Bábindalról indult. Berencsről, Nyitracsehiről, Nyitráról, valamint Magyarországról összesen harmincegy zarándok érkezett Bábindalra. Miután megcsodálták a szépséges Szent Imre-templomot, Hegyi Péter káplán lelki vezetésével gyalogszerrel indultak Alsóbodokra az Esterházy János Zarándokközpontba.
A fokozatosan gyülekező zarándokok a környék falvaiból, a Felvidék közelebbi és távolabbi vidékeiről és Magyarországról is érkeztek. A vendégeket és zarándokokat ifj. Csámpai Ottó, a zarándokközpont igazgatója és Paulisz Marián, Alsóbodok polgármestere és a zarándokközpont fenntartója fogadta. A nagy sátor alatt frissítő várta az érkezőket, az Esterházy János Múzeum nyitott ajtókkal várta a látogatókat, a szabadtéri oltár előtt az érdeklődők pedig figyelemmel kísérhették az előadók tanúságtételét.
Dr. Somogyi Alfréd, Apácaszakállas református lelkipásztora, egyetemi docens, teológiai tanár A hitvalló mártírok nekünk üzennek című előadásában így összegezte gondolatait:
„Mártírok azt üzenik: nem jól van ez így, felvidéki magyar testvéreink! Esterházy János életpéldájába nem fér bele a szlovák iskolába íratott gyerek és unoka. De nem fér bele az etikára íratott szemünk fénye sem!
Mártírjaink, ott fenn, az Isten országában, Ábrahám kebelén, évek óta szomorúan csóválják a fejüket. Nem értjük, még mindig nem értjük őket! De elárulom a titkukat: ők nem jó magyarok akartak lenni, hanem jó keresztyének. És ezáltal tudtak jó magyarokká, példaértékű személyiségekké válni előttünk.“
A tanúságtevők között Szilvási Zalán a hazaszeretetről eképpen fejtette ki gondolatait:„Esterházy János korában az öröklött haza eszméje és az egészséges hazatudat még kitapintható, érzékelhető része volt a magyar öntudatnak. Akkor még az egyszerű, sokszor tanulatlan, de a mindennapi kenyeréért becsülettel megdolgozó, valóban bölcs napszámos ember is felismerhetően hordozta és artikulálta a haza, égbe nyúló földi valóságát. Biztos, hogy a földdel való szoros, közvetlen kapcsolata miatt is. Az anyaföld, amely szintén mint szülő táplál, akkor sokak mindennapi kemény valósága volt. És tudhatjuk, hogy azért is, mert egykor többen voltak a nemcsak származásukból eredően nemes, a lehetőségeik miatt tanultabb lelkek, akik a megszentelt magyar történelem ismeretében, a haza minden tagja iránti hálás odaadásban, és a kisebbségekre is fordított figyelemben a példájuk által egységesíteni tudták a nemzet nagyobbik részének közösségét. Ez volt a magyar nemesség megtartó, építő szerepe, kezdve az Árpád-háztól. Ez kell legyen ma is egy előjogokkal és államszervező hatalommal felruházott politikus útja. Nemesíteni. Nemesebbé tenni egy nemzetet itt, keresztény földön különösen is a kinyilatkoztatás titka által.“
Dr. Csókay András tanúságtételében kiemelte az ellenségünk szeretetének fontosságát, melyben teljes valóságában megnyilvánul a megbocsátás – az egyik legfontosabb keresztény erény.
„Nem a magyarságot kell első helyre tenni, hanem a kereszténységünket.“
Kozma Imre atya Esterházy János, mint a periféria szentje című előadásában ezen gondolatokkal jellemezte az odaadás és áldozat értékét: „Jézus nemcsak meghalni tanít, hanem élni is. Az az odaadás, amelyről beszél, a halálban válik teljessé, megfoghatóvá, véglegessé. Ott lép a nyilvánosság elé, de már a hétköznapokban is jelen van. Nem tud meghalni barátaiért, aki élni nem tud értük.“
„1989. december 28-án Bukarestben voltam. Három nappal azután – mégpedig Szőke János atyával – Bukarestben az ottani püspök rezidenciáján és volt egy vendég is ezen a találkozón, úgy hívták, hogy Iliescu. Gondolom a neve sokak számára ismerős. Három nappal előtte kivégezték a Ceausescu házaspárt. Iliescu a következő vallomást tette: Nálunk nem lesznek mártírok, mint nálatok voltak Magyarországon az 56-os forradalom után, mert a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Ma egy olyan emberre emlékezünk, akit meg lehetett ölni, de legyőzni nem!“
A tanúságtevők előadásait a bátonyterenyei Haraszti lányok által énekelt vallásos népénekek keretezték és tették az előadások sorát még áhítatosabbá.
A tanúságtételeket a keresztút követte, melyen a könyörgéseket a helyi zoboraljai hívek mondták. A keresztutat Ďurčo Zoltán a nyitrai egyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke vezette.
A délután három órakor kezdődő szentmisét megelőzően került sor az Esterházy János-emlékérem díj átadására, melyet a zarándokközpont vezetősége idén Balga Zoltán atyának, a prágai magyar hívek lelkipásztorának, Rákóczi Annának, a Cseh- és a Morvaországi Magyarok Szövetsége elnökének, Lubomír Pejchalnak, Mírov község polgármesterének és Zdenek Wasserbauer prágai segédpüspöknek ítélte oda, aki az általa celebrált szentmise után vehette át az emlékérmet.
A szentmise ünnepi mivoltát a Kickinger Ádám huszárkapitány által vezetett őrvidéki Esterházy huszárezred tagjai díszfelvonulásukkal és tisztelgésükkel emelték. A szentmisén a mártír gróf emléke előtt rótták le tiszteletüket a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa Zoboralji Apródai is.
A szentmisén részt vett több közéleti személyiség mellett Kis Balázs, Magyarország Nagykövetségének első beosztottja, Forró Krisztián, a Szövetség párt elnöke, Bárdos Gyula a Csemadok országos elnöke, Gyimesi György volt parlamenti képviselő, Csenger Tibor, Nyitra megye elnökhelyettese, Gubík László, az Esterházy Akadémia alapító igazgatója, Dagmar Babčanová volt vatikáni szlovák nagykövet, valamint Esterházy Miczielsky Mária leszármazottai Krakkóból, Elzbieta Lastowiecka és férje.
A szentmisét követően a zarándoknap programsorozata a Nagycétényi Citerazenekar előadásával zárult.
Az alábbiakban a szerző további felvételei láthatók.
(Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma)