Nemrég volt a C-vitamin által mindennapjainkban szakadatlanul jelenlévő világhírű Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert születésének 130. évfordulója. Olvasva a kissé gyérülő, legtöbbször formális, lexikonok szócikkét idéző emlékezéseket, majd pedig a Szegedet a tudományosság nemzetközi rangjára emelő tudós verseit, imáit, filozofikus gondolatait, egyre nőtt bennem a hiányérzet. Ennyi nem elég!
Részletező tudományos ismertetések, felfedezéseinek lényege és története, a világ legrangosabb kutatóközpontjaiban, Angliában, az USA-ban és másutt végzett laboratóriumi kísérletei nagy részletességgel kerültek elő az évfordulón. Szeged városában ötletesen még Szent-Györgyi zarándoklatot is tartottak azon helyeken, ahol alkotott, tanított, élt. Szép tiszteletadás. De ennyi tényleg elég? Számomra ugyanis mindebből éppen az hiányzik, ami ezt a zseniális felfedezőt, a C-vitamin révén emberiség méretű nagy magyar jótevőt azzá formálta, aki lett.
A belső hajtóerők, szellemi-lelki energiamezők rajza, a spirituális erőterek néhány összetéveszthetetlen vonása mikor kerül elő?
Szeged méltó-méltató tiszteletadása, s az Egyetem által már jó néhány éve létrehozott internetes Szent-Györgyi-oldal nyomán lett teljesen nyilvánvalóvá számomra: ő még sok tekintetben előttünk van. Hála Istennek! Olyan eszméltető, szemléltető filozofálgatást valósított meg az 1970-es évekre fordulva Őrült majom című 69 oldalas, 18 különálló, egyenként 5-10 perces bölcseleti könyvecskéjével, amit radikális és kristálytiszta, kendőzetlenül igaz tartalma miatt igazi gondolkodásra serkentő kézikönyvként kellene az általa is célcsoportnak tekintett (mai) ifjúság kezébe adni. Akik a C-vitaminok mellé bevehetnék, megvitathatnák, minőségi rangot adva ifjú éveiknek ezekkel a zseniális, érvényes, eszméltető gondolatokkal.
Az oktatás, legfőképpen a nevelés körül ma zajló, sokszor értelmetlen körbejárásnak tűnő viták közben értelmes életre ösztönzés lehetne ennek az iránytű könyvecskének a kézbe vétele.
Most mini Szent-Györgyi kurzusocska keretében, mintegy első leckeként, néhány jellegzetes, tiszta gondolat a legfontosabbak közül. Szent-Györgyi szellemi zarándoklatunk indításaként. Mert ő még sok mindenben valóban előttünk van – látni fogjuk!
Szent-Györgyi Albert a C vitamin képlettel, Pesti Napló 1937 (Fotó: Wikipédia)
A Nobel-díjas hitéről, imáiról – Isten szomszédságában a Radnai-havasokban
Ha magyar szellemvilágunk csillagboltozatán körültekintünk, ő az, aki az egyik legfényesebb a nagy-magyar égtájon.
Azt példázza, hogy a legmélyebb és a legemelkedettebb gondolatok, a kutatás és az erkölcs, a tudomány és a hit elválaszthatatlanul összefügg, egységet alkot.
Az emberi lélek, szellem igazi szabadságát, felhajtó erejét kétségbe vonhatatlanul Istentől kapja.
1943. augusztusát írták, amikor a Délmagyarország egyik írásában a (cs.p.) szerzői szignóval jegyzett cikkben a szerző leírja feledhetetlen találkozását az akkor már Nobel-díjas tudóssal fenn az erdélyi Radnai-havasokban, 1650 méter magasan, ahol az Anikó nevű menedékházban, a lehető legegyszerűbb körülmények között látta meg Szent-Györgyit. Hajnali hatkor már edzőöltözékben, mezítláb járta a finom, harmatos füvet. Isten szomszédságában. Ezzel a kifejezéssel a tudósító ráhibázott a lényegre.
Szent-Györgyi valóban gyakran Isten közelében, szomszédságában élt, járt-kelt, alkotott, talán úgy is fogalmazhatunk: ott érezte legjobban magát.
Ahogy fenn a másfél ezer méteres magasságban: Isten-csendben, kristálytiszta levegőben, zavartalan Istenre figyelésben. Már ott fogalmazhatta magában a Psalmus Humanust és a hat imát? Mindenesetre Isten-hitét bizonyosan ebben az Isten-szomszédságban érzékelte legélesebben, s találta meg kifejezéséhez a legmegfelelőbb szavakat, formát, az intellektuális vers ima műfaját. Gondolati versek magas izzáson, zsoltáros lélekizzásban, isten-imádatban, de az értelem egyensúlyozó, realitások talajára, a havasi pázsitos földhöz kötő józanságával (Első zsoltár: ISTEN; Második zsoltár: VEZETŐK; Harmadik zsoltár: A SZÍV ÉS ELME; Negyedik zsoltár: ENERGIA ÉS SEBESSÉG; Ötödik zsoltár: A FÖLD; Hatodik zsoltár: A GYERMEK).
„Az önmagával, a megismerés korlátaival állandóan küzdő tudós nemigen tud nem kapcsolatba kerülni valamilyen módon azzal, aki vagy ami a megismerhetőn túl van. Zsoltárokat énekel neki, mint tette ezt egykor Dávid király.
Különösen élete válságos pillanataiban. A versek 1964 nyarán születtek, második felesége, Márta halála utáni hónapokban, amikor a tudós súlyos lelki krízisen ment keresztül” – írta Pál József irodalomtörténész 2012-ben. Megjegyzi még: „A Psalmus Humanus istenfélő ember által mondott zsoltár”. Így igaz. Tegyük még hozzá: a de profundis clamavi dávidi feljajduláshoz hasonlatosképpen: A mélységből kiáltok hozzád, Uram! (Zsolt 130,1). Majd később látni fogjuk, hogy a tudós imáiban milyen módon jelenik meg az imádkozó ember, az imával és az imából, a minden körülmények között gyógyító Isten-csodálkozásból élő tudós.
Szent-Györgyi Albert átveszi a Nobel-díjat, Pesti Napló 1937 (Fotó: Wikipédia)
Istenfélő ember vagyok
Sajátosan fogalmazott, amikor megkérdezték hitéről.
„Nem vallásos, hanem istenfélő ember vagyok… Egy vallásos ember meg tudja mondani, hogy ki az Istene, hogy hol van Isten, hogy az én Istenem más, mint a te Istened. Egy istenfélő ember csodálattal tekint fel és azt kérdezi, mi az, hogy Isten? És azt is szeretném tudni, hogy valójában, mit jelent a ’teremtés’! Egy istenfélő embert mélyen áthat a természet és a teremtés nagyszerűsége.”
Hite istenfélelemben, csodálatban teljesedett ki. Isten-csodálatban, amint dekódolta a szépségeket, törvényszerűségeket a természetből. Bizonyára ismerte Pál apostol Isten alkotásairól és a megismerésről, az istenismeretről szóló teológiai-filozófiai gondolatait a legmagvasabb bibliai levélből, a római gyülekezethez írottból: „Ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtése óta” (1,19-20).
Szent-Györgyi Albert értelemmel látó ember, tudós volt. Isten-látó. Miként arra a reformációban Kálvin is utalt:
a teremtett világ Isten dicsőségének színpada.
A másik zseniális, de nem magyar Albert, Einstein is ezen a megismerési szinten mozgott, amikor így fogalmazott: „Úgy tűnik nekem, hogy a tudomány nem egyszerűen megtisztítja a vallásos impulzusokat az antropomorfizmusok salakjától, hanem hozzájárul az élet megértésének vallásos átszellemiesítéséhez is”.
Eszmefuttatás a nevelésről, ima a gyermekekért
Szent-Györgyi mini kurzusunkon, szellemi-spirituális zarándokutunkon most az első lecke röviden a nevelésről és a gyermekekről szól. Kőkemény erkölcsi üzenettel. Az őrült majom című kötete nem véletlenül jelent meg a New-York-i filozófiai könyvtárban. A legmélyebb imák és legtisztább filozofikus gondolatok az újra mindig fogékony ifjúságot vették célba. Bevezetőjét így kezdi:
„A világ legtöbb részén a gyerekek fele éhesen fekszik le, mi meg dollár milliárdokat költünk szemétre – tankokhoz szükséges acélra és vasra. Valamennyien bűnösök vagyunk”.
Intellektuális forrongás hatja át békefilozófiájának, jövőfilozófiájának első oldalait, ami kérlelhetetlen őszinteséggel az emberekben még talán élő felelősségérzetre, erkölcsi tudatra apellál: „Képes lesz-e túlélni az emberiség a ma élő emberek mesterkedéseit, akik – úgy látszik – gyakran inkább őrült majomként, mint épeszű emberként cselekszenek?”. A túlélés legfontosabb eszközének a nevelést tartja. Embert rangosító módon rangosítja fel az oktatói, nevelői munkát.
Szent-Györgyi Albert második feleségével és lányával, Nellivel (Fotó: Wikipédia)
Mi is a nevelés?
„Amit mi nevelésnek nevezünk, az nem egyéb, mint az agy programozása abban a korai szakaszban, amelyben még formálható. Az emberiség jövője a neveléstől, ettől a változtatható programrendszertől függ”. A nevelés a legértékesebb tevékenység, de állandó kísértések között kell megvalósítania jövőépítő küldetését: „A nevelés az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége. Csodálatos lehetőségek felé nyit kaput, de ugyanakkor szörnyű veszedelmeknek teszi ki az emberiséget; neveléssel bármelyik diktatórikus rendszer saját érdekei szerint változtathatja meg a társadalmat, ártatlan embereket vérengző gyilkosokká változtathat”.
A nevelés nem nélkülözheti az erkölcsi alapokat: „Szükségünk van egy olyan nevelési rendszerre, amelynek alapja a valódi erkölcsi, esztétikai és szellemi értékek megértése. Elegendő szépség, báj és fenség van a világon, amit magunkba szívhatunk; valójában nincs rá szükség, hogy unalmunkban embert öljünk… Erkölcsi kódrendszerünket a nevelés vési mélyen belénk kora ifjúságunk idején”.
Első Szent-Györgyi leckénk végén álljon itt mindenki számára a tudós imája, amelyben az imáról lemondani nem akaró tudós szava Isten szomszédságában szólal meg. Időszerűsége megdöbbentő. Minden iskolában jól látható helyen kellene ifjúságunknak olvasnia:
HATODIK IMA: A GYERMEKEK
Uram!
Elválasztottad a férfit s a nőt, hogy kölcsönös keresésben
A lélek legmélyebb húrjain a legmagasabb harmónia szóljon.
E keresésből jönnek gyermekeink, a kedves gyermekek,
Hozzánk fordulnak tisztán, tapasztalatlan.
S én gyűlölettel, félelemmel, előítélettel töltöm elméjüket,
Bunkeremben az élet sötétjét, hiábavaló törekvést tanulnak,
S ha felnőnek, nemes tettekre készen
Módszeres gyilkosságra késztetem őket,
Erkölcs nélkül leélni legszebb éveiket.
Isten! Mentsd meg a gyermekeimet,
Mentsd meg értelmüket,
Hogy romlásom ne ronthassa meg őket,
Mentsd meg életüket,
Hogy a másra fogott fegyver ne őket érje,
Szüleiknél jobbak lehessenek,
Hogy majd felépíthessék saját világuk,
Szép, tiszta, méltányos, jót akaró világot,
Hol béke és szeretet uralkodik
Örökké.
(Beney Zsuzsa fordítása)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
