Ma húsvét utáni 5. vasárnap van. A keresztyén ünnepnaptár az Exaudi szóval jelöli. Hit és humor incselkedő játékosságával és modern fogalmakkal mondhatnám, kivált győri születésűként: az Audinál is nagyobb kincs, érték, ajándék vár ránk ezen a napon. És ráadásul ingyen…
Exaudi, amikor így fohászkodunk Krisztus-hitünk mindegyik felekezetében:
Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt (Zsoltár 104,1-2).
Ebben a világosság köpenyben minden, de minden a helyére kerül. Pedig nem varázsköpenyről, hanem Isten világosságáról van szó! Azaz kiegészül minden, ami még nem teljes. helyére kerül, ami még nincs a helyén. Amint Pál is ráébredt a hit hajnali derengő fényében: Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók (temporalia), a láthatatlanok pedig örökkévalók (aeterna – 2Kor 4,18). Ez a látás kiegészítés, lelki korrekció a mai nap kegyelmi csodája. Mit látunk, ha Istenünk fényköpenyét magunkra öltjük hitben és belső emberünkben?
Beteljesítő hozzáadott-érték
Azt a beteljesítő csodasorozatot, létminőséget javító, biztosító isteni érték hozzáadást, amelynek során a hit valóban fantasztikus látásával, pisztisz-optikával felismerjük:
a láthatókat magába öleli, mintegy felszippantja a láthatatlan, a végest felöleli, megszünteti a végtelen, a rész szerintit magába emeli, kiegészíti a teljesség.
A tükör által homályos látást megszünteti a színről színre látás. A Földet a végtelen mennytakaró millió galaxissal burkolja be. A bukott embert ez a pisztisz-optika, bibliai hitlátás felrangosítja Isten gyermekévé, a bűnöst megtisztítja a szent Isten és Krisztus áldozata. A teremtmény belesemmisül, visszaegyesül a Teremtőbe. A testet átengedi anyagi létébe, de a vivifikáló, egyéniségünket adó lelket, pneumatikus lényegünket visszaveszi a Lélek. A halál megtörik és átadja helyét a Feltámadottnak.
A személyes bűnt lemossa Jézus szentsége és vére. Minden végzetszerűség elveszti rettentő, fóbiába sodró erejét a végső újjáteremtés távlatos hitében. Minden sorsszerű tényszerűséget szétporlaszt a megváltás szupervalósága, a megélt, roncsolt és roncsoló létállapotokat meggyógyítja a megszentelt lét reménysége.
A mai nap mennybevitt Krisztusa magához vonzza mindazt, amit az ősbűn eltört, szétválasztott, atomjaira hullasztott, ami közé éket vert a bűn, halál, hitetlenség.
A mai nap a legütősebb valóság-érv emellett: valóban minden értetek van – pánta di hümász – omnia propter vos (2Kor 4,15).
Charlotte Elliot földi létének mennyei himnusza
Gyönyörű, személyes sorsigazolása a fentieknek Charlotte Elliot (1789-1871) élete és halhatatlan egyetemes keresztyén éneke, a Just as I Am – Amint vagyok, sok bűn alatt… Anglikán papi családból indult, a nagy ébredés korában. A brightoni fehér sziklák és kéklő-napfényes hajnali tengerderengések ihletésében, de fájdalmas testi bajainak hordozása közben ébredt rá Krisztus személyes létszentelő igazságaira. A feltétel nélküli kegyelem valóságára. A személyes létet felrangosító isteni jelenlétre.
És az égi segítők életét kereső elrendelt jövetelére, találkozásaira. A genfi református eredetű evangélista, a Société des Amis alapítója, César Malan (1787-1864) meglátogatta Elliott édesapjának házát. Ott találkoztak. A genfi evangélista ennyit kérdezett tőle: Békességed van-e Istennel? Charlotte nem tudott válaszolni. Pár nap múlva ennyit mondott: Többször el akartam dobni az életemet. Malan válasza: Jöjj, amint vagy, Krisztus elfogad. Ez ihlette az evangéliumi dicséretre:
Amint vagyok sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, ki értem áldozád magad, fogadj el Jézusom…
Malan ezt írta később neki: „Kedves Charlotte, vágja el a kötelékeket, túl sokáig fog tartani, amíg kioldja élete szövevényeit. Vágja el, ez egy kis veszteség. De fúj a szél, és Ön előtt a mérhetetlen óceán – Isten Lelke és az örökkévalóság.” Ez a létszentelő mondat és felszólítás, hogy egy bátor lépéssel felöltsük magunkra a bűn ruhája helyett Istenünk világosság köpenyét, ez új méltóságot, és fenséget kölcsönöz életünknek. Mégoly sok kereszt közben is, mint amit Elliott is cipelt. Rokkant volt és többször vergődött depresszióban. A létkiegészítő, a létteljesítő megtérést, megszentelődést, megújulást, életigenlést időben megkapta.
Az egyházi himnuszok történésze, Kenneth Osbeck azt írta, hogy a Just As I Am „több szívet érintett meg és több emberre volt hatással a Krisztushoz fordulásban, mint bármely más egyházi ének, amit valaha írtak”. Lorella Rouster szerint ez „csodálatos örökség az egész világ számára egy rokkant nőtől, aki depresszióban szenvedett, és korábban haszontalannak érezte magát a földön”.
Az óceánra tekinteni, az égi végtelen kékre vagy az előttünk hullámzóra, és a nagy kiegészítő csodák hajósává válni – ilyen nagyszerű lehetőséget kínál a mennybevitt Krisztus ma is mindenkinek. Nem élni vele valóságos önsorsrontás, önpusztítás lenne. Pálnak Istentől kapott igazsága van: Minden értetek van – pánta di hümász – omnia propter vos. Nyissa fel Urunk Lelke által szemünket még ma erre a létteljesítő, sorsemelő üdvigazságra!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
