A tanulás fontos része az életednek, de tudtad, hogy az iskolakezdés hatalmas hatással lehet a jövődre? Az életmódbeli változások miatt a fiatalok számára különös figyelmet igényel a felkészülés.
A tanulás mindnyájunk életének szerves része. Legyen ez szociális tanulás, kognitív tanulás, egész életen át tartó tanulás, hiszen új készségekre az életünk folyamán állandóan szükségünk van. A mai gyerek esetében több mindenre kell odafigyelnünk. Ehhez hozzájárul az életforma változása, hiszen egész más közegben nőnek fel, mint ami szüleit, nagyszüleit vette körül. Részben azért, mert egyedül van vele, mert a testvérközösség is ma már másképp működik. Nagy korkülönbséggel, ami 5 év és több, a családban két egykénk van. Hiányzik az ösztönös tanulás, nem látja maga körül és nem szívja magába azokat a fontos készségeket, amelyekre szüksége van a tanulás során.
Van egy kutatás (USA), amely megállapította, hogy egy hatéves iskolába lépő gyermek 1 dollárt ér. Az érett iskolába lépő gyermek 17 dollárt ér. Vagyis, tizenhétszeres szorzót találtak a minőség javára. Vizsgálták a célcsoportot 26 évesen is és a válaszaik alapján határozták meg a szorzót. Mérték az iskolázottságot, munkahelyi karriert, családalapítást, elégedettséget stb. Ha az iskolába lépés ennyire fontos a személy életében, érdemes lenne jobban odafigyelni, mind a szülők, mind az óvoda, iskola részéről. Nem kötelező az iskolaalkalmassági vizsga, azonban a gyermeket segíti az iskolai tanulásban felkészültsége alapján. A szülőknek javasolni szoktuk,
a gyermeket úgy lehet jól megtanítani tanulni, hogy legalább decemberig ugyanazon helyen, ugyanabban az időben, ugyanazzal a személlyel tanuljon.
Érdemes figyelembe venni a cseh pedagógus-kollégák véleményét is, akik már nyíltan beszélnek a tanterv függő gyerekekről – sokat tanulnak és feleslegesen is.
Mivel nem minden hatéves gyermek érkezik kellő felkészültséggel az iskolába, ezért különböző tanulási problémákkal küszködhet, amely végigkíséri életét. A leggyakoribb hiányosságok a részképesség zavarok, amelyek okozzák a tanulási zavarokat. Ha a szakirodalmi adatokból indulunk ki, ahol 5 – 15% közötti az előfordulás, és ezt összehasonlítjuk a pedagógiai praxissal, ahol 20-30% van jegyezve, akkor látjuk, hogy áltünetekkel is találkozunk, amit csak a szakember (speciálpedagógus, pszichológus) tud kibogozni. A tanulási zavarok érintik az olvasást (diszlexia), az írást (diszgráfia), a számolást (diszkalkúlia), majd a mozgást (diszpraxia). A jó képességű gyermek az enyhe tünetekkel vele bír (pl. ha nem fixálódott még a bal-jobb oldaliság, kisegíti magát kezének megjelölésével), azonban amikor a tünetek többszörösek, fejlesztésre van szükség. Ilyenek lehetnek a kommunikációs zavarok (sorrendiség hiánya: Klári – Králi, pöszeség, szókincs problémák), térorientációs zavarok (fent-lent/előtte-mögötte), lateralitás (oldaliság: jobb, baloldal meghatározása saját és a szembeálló testen / a vezető kezet mindig a vezető szem határozza meg!), mennyiségfogalom (több-kevesebb-egyenlő-semmi), figyelem, emlékezet szintje, fonematikus hallás stb.
A gyermek a felmerülő problémákhoz várja a támogatást, segítést, főleg a „használati utasítást”, hogyan tudja másképp csinálni, jobban. Nem elég csupán megállapítani, hogy csúnyán ír, rosszul olvas, hibásan számol… Hiszen ő azért jött iskolába, hogy meglépje a felnőttséghez vezető utat, hogy megtanuljon szépen írni, jól olvasni, helyesen számolni. A teljesítmény hajtóereje a motiváció, ha bíráljuk, elveszti az érdeklődését, kíváncsiságát és ez rontja nemcsak a tanulási eredményességét, hanem az életszínvonalát is. Miért? Három alaptevékenység van az emberöltő alatt: játék, tanulás, munka.
Ha mindezt biztatással, dicsérettel, közös munkálkodással tudja megélni, a minőség is adott lesz!
Strédl Terézia/Felvidék.ma
