A nyolcvanadik életévét betöltő Pelle Tibor idén átvehette a Keresztény Értelmiségiek Szövetség Szent Adalbert-díját. Rimaszombatban a Katolikus Körnek tizenhárom évig volt az elnöke, s máig aktív tagja. Gyakorolja hitét, rendszeresen jár templomba, részt vesz az ünnepeken.
Szent Adalbert-díj (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
A Felvidéken vannak jól működő egyházi csoportok, de egyedüliként a rimaszombati Katolikus Kör a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) partnerszervezete. Milyen tevékenységet folytatnak?
2015-től vagyunk baráti és testvéri kapcsolatban a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével. Kezdettől fontosnak tartottuk az anyaországi keresztény közösségekkel való kapcsolatápolást. Közel száz tagunk van, de aktívabban vagy húszan kapcsolódnak be a munkákba. Október első szombatján mindig egy magyarországi Mária-kegyhelyen szokott lenni a nemzeti zarándoknap. A jövő tavaszon azonban nálunk is lesz, a Nyitra melletti Alsóbodokon. Ezeken még minden évben megjelentünk. Együttműködünk továbbá a KÁMME – Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvánnyal is. Kapcsolatunk kezdete óta már négy KÉSZ kongresszuson voltak jelen küldötteink a Parlamentben Budapesten.
A XIV. KÉSZ Kongresszuson Budapesten a Parlament felsőházi termében, 2024. szeptember 14-én, melyen Habodász Mária, Básti Róbert, Pelle Tibor küldöttek képviselték a rimaszombati katolikusokat (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
Pár éve jó kapcsolatot ápolunk az újfehértói és kecskeméti KÉSZ csoporttal. Három-három fővel veszünk részt a KÉSZ tavaszi és őszi küldöttgyűlésén. Előbbi a jövő évben Miskolcon, a másik Budapesten lesz.
A KÉSZ minden küldöttgyűléséről, zarándokútjáról, kongresszusáról, KÁMME alapítványi összejöveteléről hitben és magyarságunkban megerősödve, lelkiekben feltöltődve térünk haza.
A KÉSZ mindig az őszi küldöttgyűlésen adja át az általa alapított két díjat: a Szent Adalbert díjat, és a KÉSZ alapítóprofesszoráról elnevezett Csanád Béla-díjat.
Csanád Béla professzor Vers születésnapra című költeményének két sorát: „Mert nem csak magadnak születtél” és „tenni kell nem csak beszélni” gyakran szokta idézni. Szereti a rendet és a precizitást. Azt vallja, hogy aki az Istentől talentumot és küldetéstudatot kapott, az köteles is azzal élni.
Ezt a verset a KÉSZ születésnapjára írta, s valóban ezt szoktam idézni. Mondják, hogy ezzel sérthetek másokat. Pedig én csak azt akarom kifejezni, hogy akiben tehetség van, jöjjön közénk, és ne megmondja, hanem mutassa meg, mit hogyan kellene csinálni. Ebben nagyon szigorú vagyok, megmondom a véleményem, de a végén nem haraggal válunk el. Igyekszem diplomatikus lenni, senkivel nem összeveszni.
Példát mutatva próbálom mindig magamra vállalni a munka nehezét.
Az Olajág című lapot megalapítása óta 12 évig irányítottam, mint főszerkesztő.
A Katolikus Kör küldöttei a KÉSZ XIII. kongresszusán 2022. szeptember 17-én Budapesten az Országház felsőházi termében (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
Milyen megbízatást kapott, milyen küldetéstudatot érzett az élete során?
Nemzetemre és hitemre büszke, felvidéki, katolikus, magyar vagyok. Életemet végigkísérte a keresztény, konzervatív, nemzeti meggyőződés, a közösségért végzett önzetlen tevékenység, na és persze a labdarúgás szeretete. Egyszerű parasztcsaládból származom. Szüleimtől talán többet kaptam, mint más gyerekek: anyanyelvet, hitet, becsületet, kitartást, szigorú nevelést, Isten, embertársaim és szülőfalum iránti szeretetet.
Harmincéves koromban nősültem, nagyapám azt mondta, hogy nem fogok megházasodni, mert engem csak a közélet érdekel. Küldetésemben társam lett a feleségem, s az értékeket szeretnénk továbbadni templomjáró lányomnak és három unokánknak.
Féltem a hitet és az itteni magyarságot. De úgy gondolom, nem tettem semmi különöset, csak azt, amit egy felelősséget érző magyar embernek tennie kell.
Emlékszem, Duray Miklóssal majdnem egyidősek vagyunk, amikor ő a pozsonyi diákklubot alapította, a vegyészeti fakultást én képviseltem. Odahaza, Péterfalán csaknem az egész falu járt templomba. S mikor egyetemre készültem, be is írták, hogy nem javasolnak, mert mindig ministrálok, de felvettek. Hiszem, hogy a Jóisten egész életemben segített.
Szentkúton a Szent Anna-búcsún, 2021 júliusában, ahová
mindig autóbusszal jár a rimaszombati Katolikus Kör (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
A Szent Adalbert-díjat azok érdemelhetik ki, akik a magyarságért, az evangelizációért dolgoznak. Ön a Katolikus Kör egyik alapítójaként végzett közösségépítő tevékenysége, az Olajág című havilap főszerkesztőjeként a felvidéki magyarság nyelvének, hitéletének és kulturális önazonosságának megőrzése érdekében kifejtett évtizedes munkássága, a magyar–magyar kapcsolatok ápolása és a vallási közélet felkarolásának elismeréseként kapta meg idén. Hogyan élte meg a kitüntetést?
Nagyon megleptek vele.
Amióta járok ezekre az alkalmakra, csak magyarországi személy lett díjazva, igaz, tavaly már megkapta az elnöknő is Beregszászról. A díjátadásra, mely november 23-án volt Budapesten, a KÉSZ őszi küldöttgyűlésén, a feleségem, lányom és legnagyobb unokám kísért el, a rimaszombati Katolikus Körből pedig jelen volt Básti Róbert elnök, Kollár Gyula alelnök és Kollár Mária, az ellenőrző bizottság elnöke.
A díjazott a Katolikus Kör küldötteivel: balról Básti Róbert a kör elnöke, Pelle Tibor, Kollár Mária, az ellenőrző bizottság elnöke és Kollár Gyula alelnök (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
Unokáira nagyon büszke. Mint megtudtuk, a legnagyobb Budapestre jár az ELTÉ-re, magyar–történelem–néprajz szakra, de a matematikában is jártas. A legkisebb alapiskolás, szépen énekel, zongoraórákat vesz. A középsőnek Érsekújvárott most volt a szalagavatója.
A családomra valóban büszke lehetek.
Többen mondják, hogy szerencsém van, mert az unokáim is járnak templomba. Ez nem szerencse, ehhez elsősorban tudatos nevelés szükséges. Én a szerető, példamutató szigort igyekeztem mindig alkalmazni. A vőm Naszvadon Csemadok-elnök, a lányom fáradhatatlan szervező, rendkívül aktívak. Azt tartják, Sütő András után szabadon, a gyerek érezze, hogy örök adósa a felnevelő szüleinek.
Balról: Makláry Ákos, Pelle Márta, a díjazott felesége, a díjazott, lánya, Simonics Pelle Tímea, unokája, Simonics Réka és Keresztes Dénes (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
Mire a legbüszkébb közösségi életében?
Nekem sikerült a hitemet megtartani, ahogy a nemzetiségemet is. Fiatal koromban futballoztam, részt vettem szülőfalum sportéletében. Járási bajnokok lettünk, egy évet játszottunk a kerületi bajnokságban. A Péterfalai Sportszervezet titkára voltam tizennégy éven keresztül. 1970 és ’78 között a járási labdarúgó-szövetség alelnöki posztját is betöltöttem. A
közösségért végzett munkára fordított időt soha nem sajnáltam, mindig egyenes derékkal jártam, a magyar pártnak, mikortól Duray Miklós megalapította, máig tagja vagyok.
Voltam az országos és megyei tanács tagja is.
A díjazott Pelle Tibor két oldalán: Makláry Ákos görögkatolikus parókus, a KÉSZ elnöke és Keresztes Dénes, a KÉSZ általános alelnöke (Fotó: Pelle Tibor archívuma)
Milyen tervei vannak, amit még mindenképp szeretne elérni?
Három éve elkezdtem kutatni a családfánkat, amikor unokámnak kellett az iskolába. Már olyan széles, hogy faltól falig ér, Mária Terézia koráig vissza van vezetve, de még mindig keresek hozzá. Szeretem megkeresni a dolgok gyökerét. Be kellene fejeznem, de azt mondják, akkor van kész, ha a tegnap születettek is szerepelnek benne. Terebélyes a rokonságom: anyámék hatan voltak testvérek, mindkét nagyanyámék szintén hatan. Sokszor nehezebb a mai rokonságot felkutatni, mint az őseinket. Családunk történetéről is szerettem volna még írni, de legnagyobb unokámnak már sokat meséltem róla, aki írt is erről egy hosszabb értekezést. Életemmel megelégedve azt mondom, hogy ennyi fért bele. Ugyanakkor a Katolikus Kör tevékenységében, ha lesz erőm, még segíteni fogok.
Aggódom, mert fogyunk – mind keresztények, mind magyarok. Féltem a világunkat a liberális, istentelen erőktől. Csak rajtunk, elsősorban szülőkön múlik, meg tudunk-e birkózni a következő évek, évtizedek nehéz feladataival.
Pelle Tibor (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
***
Pelle Tibor 1944. november 26-án született a rimaszombati járásbeli Gömörpéterfalán.
Alapiskoláját szülőfalujában kezdte, majd Gesztetén folytatta, végül a rimaszombati magyar gimnáziumban érettségizett 1963-ban. Még ugyanebben az évben sikeresen felvételizett a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol 1968-ban mérnöki diplomát szerzett a Cukoripari és Élelmiszer-kémiai Tanszéken. Pályaválasztását meghatározta, hogy 1966-ban Csehszlovákia II. világháború utáni első új cukorgyára Rimaszombatban épült fel, melynek falai között dolgozott 1968-tól 1999-ig különböző beosztásokban: volt termelési osztályvezető, igazgatóhelyettes, majd nyolc éven keresztül a gyár vezérigazgatója. Egyedüli cukorkémiai mérnök volt, jól ismerte a magyar cukoripart is, igazgatóként példás testvéri és szakmai kapcsolatot épített ki a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani telephelyével. A cukorgyár privatizációját követően a vezetőséget az osztrák tulajdonosok elbocsátották, így került a Rimaszombati Járási Hivatalhoz, ahol a régiófejlesztési osztály munkáját segítette. Nyugdíjazása előtt néhány évig dolgozott Besztercebányán a Megyei Földhivatal elöljárójaként, majd Pozsonyban a Szlovák Köztársaság Földművelési Minisztériuma Szolgálati Hivatalának vezetőjeként. Innen ment nyugdíjba 2006-ban.
A rendszerváltást követően közéleti szerepeket is vállalt, három választási időszakon keresztül tevékenykedett Rimaszombat városának képviselő-testületében, ahol a magyarok érdekeit képviselte a Magyar Közösség Pártjának tagjaként. Munkájának elismeréseként a város 2018-ban díszpolgári címet adományozott neki. 2008-tól sokat tesz a magyarság megmaradásáért és a keresztény hagyományok megőrzéséért a rimaszombati Katolikus Körben. Nevéhez fűződik a Katolikus Kör számos programjának megszervezése, melyek közül kiemelkednek a közösségépítő zarándoklatok, a fiatalokat megszólító, biblikus témájú rajzversenyek, a nagy érdeklődésre szert tevő hitéleti és közéleti kérdésekkel foglalkozó ismeretterjesztő előadások. Elnöklése alatt került sor a Rimaszombat temetőjében található Margit-kápolna és Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök családi sírboltjának felújítására. De nem áll távol tőle a jótékonykodás sem, szerveztek adománygyűjtést a kárpátaljai Rahó város magyar katolikus közösségének megsegítésére is. Elévülhetetlen érdeme az Olajág című lap megalapítása és szerkesztése. A KÉSZ lapját, a JEL című újságot százasával terjeszti ismerősei és a Katolikus Kör tagjai között.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
