Győry Dezső a felvidéki magyarság sorskérdéseinek érzékeny tolmácsolója, aki költészetével és írásaival maradandó nyomot hagyott a magyar irodalomban.
Győry Dezső (eredeti nevén Wallentinyi Dezső) 1900. március 18-án született Rimaszombatban, és 1974. február 1-jén hunyt el Budapesten. Háromszoros József Attila-díjas (1956, 1958, 1970) magyar költő, író és újságíró volt.
Édesapja, dr. Wallentinyi Dezső az Egyesült Protestáns Gimnázium magyar-latin-görög szakos tanár volt, aki jelentős szerepet játszott Rimaszombat kulturális életében. Összegyűjtötte és kiadta Ferenczy István szobrász leveleit (1912), valamint feleségével együtt sajtó alá rendezte Tompa Mihály levelezését. Édesanyja az a Győry Ida volt, aki saját varrógépe márványlapját felajánlva 1939-ben kezdeményezte egy emléktábla elhelyezését a városban található Huszth-ház homlokzatán, ahol Petőfi Sándor 1845-ben megszállt. Öt gyermeket neveltek: Győry Dezsőt (1900–1974), Wallentinyi Samut (1906–1968), valamint Istvánt, Idát és Erzsébetet.
Múzsák Háza a Petőfi-emléktáblával Rimaszombatban, ahol Győry Dezsőnek is emléket állítottak (Fotó: HE/Felvidék.ma)
Életútja
Első költeménye 1917-ben jelent meg. Versei és regényei 1955-től láttak napvilágot.
Az író középiskolai tanulmányait Rimaszombatban végezte, majd 1919-ben a Budapesti Tudományegyetem hallgatója lett, az Eötvös Kollégium tagjaként. 1920 és 1922 között Halléban és Hamburgban tanult, majd visszatért Csehszlovákiába, ahol több magyar nyelvű lapnál dolgozott, mint például a Losonci Hírlap és a Kassai Hírlap. 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletét, a Magyar Vasárnapot szerkesztette. Prágai tartózkodása sorsdöntő volt. Megismerkedett a prágai magyar diákok Szent György Körével, a későbbi Sarló tagjaival. Velük kapcsolatban fogalmazódott meg benne a küldetéstudat, a felvidéki magyarság iránti elkötelezettsége (Kisebbségi Géniusz, A Mi Lapunk 1927). Átmeneti nevelősködés után az aktivista Magyar Újság (1933–1938) szerkesztője lett. Csehszlovákia széthullása, a fasiszta szlovák állam megalakulása menekülésre késztette, az akkor Magyarországhoz tartozó Beregszászra költözött. Itt 1941-től teljes visszavonultságban élt. 1949-ben Budapestre költözött, ahol irodalmi lektorként tevékenykedett, s ott élt haláláig. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben található.
Legismertebb műve a több kiadást megért Viharvirág – Sorsvirág – Tűzvirág c. trilógia (1955–1966), amelynek magva honvéd nagyapjának naplója. Vérehulló szerelem címmel több kisebb történelmi regényt adott ki (1957). Önéletrajzi regénytrilógiájának csak az első része készült el, ez Újarcú magyarok címmel folytatásokban jelent meg.
Költészetében a kisebbségi magyar társadalom sorskérdéseit és a nemzetiségi helyzet ellentmondásait dolgozta fel.
Győry a kisebbségi sorsot és identitáskeresést járta körül
Az „Újarcú magyarok” (1927) című verseskötete tette ismertté nevét, és a címadó verssor szállóigévé vált a kisebbségi létben felnövő nemzedék körében. Verseiben az emberi sors és a közösségi felelősség kérdéseit boncolgatta.
Az ötvenes években műfajt váltott, romantikus ihletésű és sodrású regényeket kezdett írni a magyar történelem, főként az 1848–49-es szabadságharc témaköréből.
Főbb művei: Újarcú magyarok (versek, Berlin, 1927); A hegyek árnyékában (versek, Pozsony, 1936); Zengő Dunatáj (versek, Bp., 1947); A veszedelmes ember. Czabán Samu életrajza (Bp., 1950); Vérehulló szerelem (Bp. 1957); Gömöri rengeteg (r., Bp., 1960); A nagy érettségi (regényes visszaemlékezések, bev. Halasi Andor, Bp., 1960); Az élő válaszol (válogatott és új versek, Bp., 1964); Emberi hang (válogatott és új versek, válogatta, szerk. és bev. Sándor László, Bp., 1970); Két végzetes korona (történelmi kisregények, Bp., 1973); Férfiének (válogatott és új versek, bev. Czine Mihály, Bp., 1974).
Rimaszombatban a Győry Dezső emlékbokor kiszáradt, kivágták, talán kihajt (Fotó: HE/Felvidék.ma)
Győry Dezső emlékezete
Emléke több helyszínen és formában is megőrzésre került, különösen azon városokban, ahol élete során tevékenykedett.
Beregszász:
-
Emléktábla: A mai Beregszászi Művészeti Iskola (Munkácsi utca 26.) épületének homlokzatán emléktábla található, amely jelzi, hogy Győry Dezső 1940-től 1949-ig ebben az épületben élt és dolgozott. Az emléktábla Ortutay Zsuzsa alkotása, és a költő domborművét is magában foglalja.
Szavalóverseny: Emlékére a beregszászi iskolások körében Győry Dezső szavalóversenyt szerveznek, ezzel is ápolva költészete iránti tiszteletet és ismertségét a fiatalok körében.
Rimaszombat:
- Győry Dezső Kulturális Napok: A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya 2003 óta rendezi meg a kulturális napokat október-december hónapokban. Az eseménysorozat a járás magyar kulturális életének gazdagítását szolgálja, a program sokszínű, magába foglal mesematinét, irodalmi és színházi esteket, zenei koncerteket.
Fotó: HE/Felvidék.ma
-
Emléktábla: a Városkertben található, s arra hivatott, hogy jelezze, Győry Dezső bukszusbokrot adományozott szülővárosának. Az emléktáblát 2016-ban a Rimaszombati Városnapok alkalmával felújították és ünnepélyesen újraavatták. Ez az emlékhely lehetőséget biztosít a helyiek és az érdeklődők számára, hogy itt tisztelegjenek Győry Dezső élete és munkássága előtt. Egykor a Csemadok koszorúzásokat is rendezett itt.
Hagyatéka:
- Levél- és dokumentumgyűjtemény: Győry Dezső hagyatéka 21 levéltári dobozból áll, amelyek személyes dokumentumokat, fotókat, levelezést, valamint olyan újságokat tartalmaznak, amelyekben megjelentek versei, illetve a róla írt cikkek.
Ezek az emlékek és megemlékezések hozzájárulnak ahhoz, hogy Győry Dezső életműve és jelentősége fennmaradjon a magyar irodalmi emlékezetben.
HE/Felvidék.ma
