„Duray Miklós emlékére – közös összefogással” címmel indított közadakozást a SZAKC, hogy a felvidéki magyar közélet ikonikus alakja tiszteletére, születésének 80. évfordulóján méltó síremléket emeljen Losoncon. Vannak azonban, akiknek a „méltóságról” egészen más elképzeléseik vannak – így szomorúan láttuk, hogy még egy nemes közügy is a személyes gyűlöletből acsarkodók koncává válhat, a közadakozást szégyenteljes koldulássá” alázva.
Pedig a közadakozás igazán nem áll távol nemzetünktől – szerte a Kárpát-medencében állítottak emlékműveket és fejezték ki ezáltal tiszteletüket legnagyobbjainknak a magyarok. Sorozatunkban ezek közül válogattunk – önmagukban is érdekes, néhol meghökkentő, másutt szívmelengető történetekre bukkanva…
∗∗∗
Szepesszombat nagy múltú, Árpád-kori eredetű szepesi szász városka jelenleg Poprádhoz tartozik. A szorgalmas cipszer kézművesek egykor Szepesség egyik leggazdagabb városává tették, ma utcáin ebből keveset tapasztalhatunk.
A főtér délnyugati sarkában áll a Szent György-templom, melynek legfőbb értékei a késő gótikus szárnyasoltárok, ezek 1503-1520 között készültek, Lőcsei Pál mester műhelyében. A templom mellett az 1598-ban felső-magyarországi reneszánsz stílusban épült harangtorony áll.
A művelődéstörténetnek is számos kiválóságot adott Szepesszombat: itt született Brokoff János (1652-1718) híres barokk szobrász, akit Prága egyik díszítőjeként tartanak számon, itt élt a tátrai szállók kiváló műépítésze, Májunké Gedeon (1848-1928) is.
Épp 275 éve itt született a szepesszombati mészároscsaládból származó Hönsch Zsuzsanna (1750— 1826) is, aki a híres utazó, Benyovszky Móric feleségeként a XVIII. században Madagaszkár királynéja lett és az első magyar világutazó nőként tartjuk számon. (Turista Magazin, 2002 -03-01)
A szepesszombatiak kegyelete
Szepesszombat műemlékekben gazdag, több közadakozásból készült.
Ugyancsak gyűjtésből épült pl. a vöröskeresztegyleti kórház (Szepesi Lapok, 1912-03-10 / 38. szám), vagy 1910-ből van olyan sajtóbejegyzés, hogy „Szepesszombat közönsége közadakozásból megújíttatta és ércbe öntette annak az emléktáblának szövegét, mely régente a Majunke-féle ház homlokzatát díszítette, de onnan immár lekopott. A felirat azt a hagyományt örökítette meg, hogy Mátyás király e házban szállott meg az 1474. évben. Szövege ez volt: 1474 Latens OdiumProprium Commodum, Juvenile ConsiliumPer haectria, pereunt omniaRegna. Anno MCCCCLXXIV Matthias Hunniades Rex Hungariáe hic hospitatusest.” (Közlemények Szepes vármegye múltjából 3., 1911)
A középkori hangulatú főterének keleti, parkosított részén, a városháza mellett található viszont az az obeliszk emlékmű, amit az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján állították.
A Szepesség ugyan nem volt a szabadságharc fő hadszíntere, de magyar, német és szlovák lakosai egyaránt részt vettek a történelmi eseményekben. Az 1867-es kiegyezés után lehetőség nyílt arra, hogy nyilvános emléket emeljenek a hősöknek, a kerek évforduló pedig alkalmat adott erre.
Az emlékmű felállítása közadakozásból valósult meg
Az eredeti felirata a következő volt
„Magyar szabadságharcz emlékére / Emelte Szepes-Szombat XVI Szep. város közadakozásból 1899-ben/ Édes magyar hazánk iránti szeretetből”.
Az alkotás romantikus stílusú, fehér kemény mészkőből faragott obeliszk, melynek egyszerű hasáb talapzatából nyúlánk, csonkagúla alakú oszlop emelkedik ki. Előlapján babérkoszorúba foglalva az 1848-as évszám látható, oldalain pedig a fent idézett szöveg.
Sax Ágoston orvosdoktor volt a szabadságharc emlékbizottságának az elnöke. „Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz emlékére felállított szepes szombati szabadság-emlék leleplezési ünnepélyén tartott ünnepi beszédek” címmel Késmárkon 1900-ben kiadványt jelentetett meg, melyben megtalálható a beszéde (Pesti Alfréd, Orvosi Évkönyve. Bpest, 1899. 250. 1. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 12. kötet)
Az emlékműavatásra 1899. július 30-án került sor. Petőfi halálának ötvenéves évfordulója alkalmából. (Budapesti Hírlap, 1899. július 22.) A leleplezést a városi képviselőtestület közgyűlése előzte meg, melyen a nap emlékére a magyar nyelvben legjobb haladást tett tanulók részére alapítványt tettek. (Magyarország, 1899. augusztus 2.)
„Szepes-Szombat is lelkesen megünnepelte ma Petőfi emlékét. Az ünnepség két részből állott. Délelőtt a főtéren leleplezték a szabadság-emléket. Itt Sax Ágoston dr. mondta az ünnepi beszédet, Ábrányi Emil saját költeményét szavalta, Hankiss Károly ügyvéd és Brosz János tanító hazafias beszédet mondott és a szepes-szombati és makteczi dalkör hazafias dalokat énekelt. A díszes közönség minden számot kitörő lelkesedéssel kísért. Este nyolcz órakor a szálló nagytermében folyt le az ünnepség második része, a Petőfi-emlékünnep érdekes programmal. Ábrányi Emil ünnepi beszédet mondott, Ábrányiné Wein Margit, az Opera művésznője, Petőfi-dalokat énekelt, a dalokkörök a honfidalt adták elő és az egészet ragyogó szépségű, Petőfi halálát feltüntető élőkép fejezte be. Végül százteritékű lakoma volt.” (Magyar Ujság, 1899. július 31.)
Átalakítások
Az emlékmű fennmaradása különösen figyelemre méltó, mivel 1918 és 1945 után a magyar vonatkozású köztéri alkotások többségét a csehszlovák nacionalista rongálások elpusztították, főként ott, ahol már nem élt jelentős magyar közösség. A szepesszombati obeliszk valószínűleg annak köszönheti megmenekülését, hogy 1918 után a nyugati oldalára szlovák nyelvű feliratot véstek („Na pamäť vo svetovej válke padlých” azaz a világháborúban elesettek emlékére), így új jelentést kapott.
Az obeliszk ormáról tehát hiányzik az eredeti felirat. De a többi írást cementtel kenték be, amit a kerékpártúrák résztvevői, kirándulócsoportok és a turisták fokozatosan lekapartak róla. (Hol sírjaink domborulnak, 2003, 99. oldal)
Köteles László az egykori kerékpártúrák szervezője kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy csak bevakolták és nem vésték le a feliratot, így az eredeti szöveg újra előtűnt. Mint megtudtuk a Csemadok és a Patrióta Szövetség legutóbbi szepességi szervezett kirándulása alkalmával a helyi városszépítő egyesület kiállt amellett, hogy az emlékmű szerves része a város történelmének, a feliratokat felújították és környezetét szépen rendben tartják.
„Ahányszor ide jövünk tisztelgünk a hősök mellett azok előtt is, akik erőt éreztek magukban ahhoz, hogy felállítsák ezt az emlékművet” – szögezte le.
Az eredeti, fémből öntött, kitárt szárnyú turulmadarat azonban eltávolították a csúcsáról, s még nem került elő.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma