Tavaly ősszel már megjelent Kürtön és a környező településeken az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma, de akkor még nem volt számottevő. A legtöbb gócpont a dél-szlovákiai szőlőtermő területen található. Ha nem sikerül kiirtani, a szakértők szerint ez lehet az új évezred filoxérája.
A szőlőültetvények területe Szlovákiában évek óta csökken. Az ország önállósodásának hajnalán még harmincezer hektáron termeltek szőlőt – jelenleg 12 ezer hektárnyi szőlőültetvényt tartanak nyilván, amelyből 9500 hektár termőterületnek számít. Ezt tizedelheti meg egy év leforgása alatt az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma betegség, aminek terjesztéséért az amerikai kabóca európai elterjedése a felelős, amely rovarnak kedvez a kontinens folyamatos felmelegedése, így gyorsan terjed a szlovákiai szőlőültetvényeken is.
A Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ÚKSUP) szerint a betegséget először 2021-ben regisztrálták az Érsekújvári járásban (14,13 ha), 2024-ben pedig kisebb területeken jelent meg a Szobránci, Galántai, Lévai és ismételten az Érsekújvári járásokban. A betegség tehát támad, és egyre nő az aggodalom, hogy kicsúszik az ellenőrzés alól.
Megaszalódott kék szőlő (Fotó:Miriák Ferenc/Felvidék.ma, archív)
Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A Nébih szerint a betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő növényvédőszeres eljárás, terjedése azonban megállítható az amerikai szőlőkabóca elleni kezelésekkel. Ahol ez nem megoldott, a tőkék 80-100 %-a is megfertőződhetnek a fitoplazmával, fogékony fajták esetében néhány év leforgása alatt ki is pusztulhatnak. A kórokozó jelentőségét mutatja, hogy szerepel az Európai Unió tagállamainak közös karanténlistáján.
Bauer Ildikó, a 3 Folyó Völgye Polgári Társulás szervezésében megvalósuló szakmai konferenciák tavalyi rendezvényére Molnár Ákos szőlészeti szakembert hívta meg Sopronból, hogy beszéljen a betegség veszélyeiről, mivel ez volt már akkor is az az aktuális téma, ami a szőlészeket érdekelte. „A legfontosabb, hogy felismerjük a betegséget és tisztában legyünk a védekezési lehetőségekkel” – fogalmazott, hozzátéve, a betegség terjedésében közrejátszik a felmelegedés mellett az is, hogy sok a meg nem művelt, elhagyott szőlőültetvény, amelyekben semmilyen védekezés nincs.
Ládákban aszalódik a fehér szőlő (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma, archív)
„Rendkívül fertőző betegség, ahol megjelenik, ott tanácsos kivágni a szőlőtöveket és elégetni, mert komposztba nem tehetők a továbbfertőzés veszélye miatt. Mi most 300 tövet vágtunk ezért ki. Sajnos vannak olyan szőlőfajták, amelyek érzékenyebbek erre a betegségre” – magyarázta, majd hozzátette, Kürtön, Bátorkeszin új telepítéseket vitt el a fitoplazma, amelyek most fordultak volna termőre.
Bauer Ildikó szerint, ha nem lesz ellene egységes védekezés, könnyen az új évezred filoxérája lehet ez a betegség. „Nem elég, ha egy-egy szőlészet kivágja a fertőzött szőlőit. Magyarországon ezt úgy próbálják kezelni, hogy karanténba teszik a szőlőhegyet – ez köszönhető annak, hogy ott létezik a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és ilyen esetben a hegybírók szervezésével közösen tudnak fellépni egy ilyen veszedelem ellen” – mondta.
Jaroslava Kaňuchová-Pátková, a Szlovák Szőlészek és Borászok Szövetségének ügyvezető igazgatója is úgy látja, a szőlőtermelőknek példát kellene venniük a szomszédos Magyarországról, amely 30 eurós támogatással ösztönzi a szőlőtermelőket a szőlőültetvények aktív védelmére minden kezelt hektár után. A Pravdának nyilatkozva kifejtette, a védekezés pénz, idő és lényegében az egész nemzet mozgósításának kérdése.
Csodás kilátás a helembai szőlőhegyről (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A további terjedés elleni küzdelmet a szakértő véleménye szerint akkor lehet megnyerni, ha a betegséget hordozó kártevők ellen védekezve a következő négy évben mindenhol a megfelelő időben permeteznek, ideális esetben egyszerre minden veszélyeztetett szőlőtermelő településen. Ehhez tehát minden szőlőtermelő maximális összehangoltsága szükséges.
Ezt mondja Bauer Ildikó is, aki viszont szőlészként, családi borászatot üzemeltetve úgy látja, épp a szervezettség és az összehangolás hiányzik. A Pozsonyban székelő ÚKSUP szakembereit is láthatóan meglepte a betegség gyors terjedése. Szerinte – holott a kürtiek már egy éve jelezték az intézetnek – lassan és késve reagálnak a helyzetre, most kezdtek csak mintákat venni, ráadásul a védekezésre csak ajánlásokat tehetnek.
Hozzátette, a szőlőtermelők közössége rendkívül sokszínű. A hagyományos szőlőtermelő szövetkezetek mellett vannak nagyobb szőlőtermelő magáncégek, de több ezer kis szőlőtermelő és hobbiborász is. Ezt a nagyszámú közösséget összehangolni csak egy kompetens, szervezett, intézményi keretek között működő hivatal képes. „Ebből a helyzetből van kiút, de csak egységes stratégia mellett. Most a szervezetlenség nagyon megmutatkozik, nincs vészforgatókönyv. Igaz, újra engedtek olyan permetszereket használni, ami hatékonyak lehetnek az amerikai kabóca ellen, de ezek a vegyszerek nem lelhetők fel a kereskedőknél, vagy csak egészen kis kiszerelésben” – sorolta.
Véleménye szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium lenne az illetékes a segítségnyújtásban, de egyelőre nem tapasztalható komolyabb érdeklődés a déli régiók problémáira, számukra nem prioritás a szlovák mezőgazdaság gondjaira való reflektálás, azok megoldása – vélekedett.
Szalai Erika/Felvidék.ma
