A Szentatya szeptember 7-én, az évközi XXIII. vasárnap délelőttjén a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatott be ünnepélyes szentmisét Pier Giorgio Frassati és Carlo Acutis szentté avatásának szertartásával. Az eseményen jelen voltak Olaszország, Nagy-Britannia, Lengyelország és a Máltai Lovagrend hivatalos küldöttségei is.
A Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya köszöntőjéből és homíliájából részleteket közlünk.
„Csodálatos ünnepnap az Egyház és a világ számára”
A szertartás kezdetén XIV. Leó pápa szeretettel köszöntötte a híveket: „Testvéreim, csodálatos ünnepnap ez egész Olaszország, az egész Egyház, az egész világ számára!”
A Szentatya, kiemelve, hogy a szentté avatás a hit ajándékának ünneplése, amely minden résztvevőt összeköt. Külön köszöntötte a jelen lévő fiatalokat és gyermekeket, valamint az ünnepségen részt vevő püspököket, papokat, szerzeteseket és hivatalos küldöttségeket.
A pápa a két új szent családtagjait is üdvözölte, majd arra hívta a híveket, hogy nyitott szívvel készüljenek az ünnepre:
„Mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy szentek legyünk. Imával és nyitottsággal készüljünk arra, hogy valóban megkapjuk az Úr kegyelmét.”
Az isteni bölcsesség keresése
Homíliájában XIV. Leó pápa a Bölcsesség könyvéből idézett: „Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki a magasból szent lelkedet?” (Bölcs 9,17).
A Szentatya szerint e kérdés szimbolikusan illik az új szentek életére:
„Életünk legnagyobb kockázata az, ha azt Isten tervén kívül tékozoljuk el.”
Jézus tanítására utalva hangsúlyozta: a keresztény élet radikális döntést kíván: „Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,27).
Fotó: Vatican News
A fiatal szentek példája: Frassati és Acutis
A pápa Assisi Szent Ferenc életútját említve mutatta be, hogyan vezette Isten a fiatalokat életszentségre.
Ebbe a sorba illeszkedik Pier Giorgio Frassati és Carlo Acutis tanúságtétele:
„Egyikük a 20. század elején élt fiatalember, másikuk egy napjainkban élt kamasz. Mindketten szerelmesek voltak Jézusba, és készek voltak mindent odaadni érte.”
Frassati a Katolikus Akcióban, a Szent Vince Konferenciákban és más közösségekben élte meg hitét, tevékenyen szolgálta a szegényeket. Carlo gyermekként és kamaszként a család, a plébániai közösség és a szentségek által formálódott, miközben a sport, a tanulás és a szeretet egyensúlyát kereste.
Az életszentség hétköznapi útja
Mindketten a szentségimádásban és a gyónásban találtak lelki erőforrásra. Carlo szavai szerint: „A napon lebarnulsz, az Oltáriszentség előtt viszont szentté válsz.”
A pápa kiemelte:
Mindketten a szeretet apró, sokszor rejtett tetteiben váltak szentté, követve azt az utat, amelyet Ferenc pápa „a szomszédban élők életszentségének” nevezett.
Pier Giorgio a halált az „élete legszebb napjának” nevezte, Carlo pedig azt vallotta: „A mennyország mindig vár ránk, és a holnapot szeretni annyit jelent, mint ma önmagunk legjavát adni.”
Fotó: Vatican News
Felhívás a fiatalokhoz és minden hívőhöz
A Szentatya zárásként arra buzdította a híveket, hogy tekintsenek a két új szentre mint útmutató példákra:
„Szent Pier Giorgio Frassati és Szent Carlo Acutis mindannyiunk, különösen a fiatalok számára felhívás arra, hogy ne tékozoljuk el az életet, hanem irányítsuk felfelé, és tegyük mesterművé.”
A pápa Carlo és Pier Giorgio szavaival erősítette meg üzenetét:
„Nem én, hanem Isten” – mondta Carlo.
„Ha minden cselekedeted középpontjában Isten áll, akkor célba érsz” – vallotta Frassati.
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
