Gyakran mondjuk a szinte egyforma küllemű emberekre, azonos megjelenésű tárgyakra, hogy „hasonlít, mint két tojás”. Vajon ez a valóságban tényleg így van, minden tojás egyforma? Az alábbiakban erre a kérdésre keresi a választ Vargáné dr. Tóth Adrienn egyetemi tudományos munkatárs és dr. Németh Csaba c. egyetemi tanár.
A tojások között ugyanis jelentős különbségek figyelhetők meg méretükben, összetételükben, ízükben és külső megjelenésükben – attól függően, hogy mely madárfajtól származnak. Emellett a különböző országokban és kultúrákban eltérő tojásfajták számítanak népszerűnek, melyet a fogyasztási statisztikák is jól mutatnak.
A legelterjedtebb madártojás világszerte a tyúktojás, amelynek mérete általában 50–70 gramm között változik. Héjának színe fehér, krém- vagy barna színű lehet, de ezek csupán esztétikai különbségek.
A tyúktojás átlagosan 6–7 gramm fehérjét, 5 gramm zsírt és 70–80 kcal energiát tartalmaz, emellett jelentős mennyiségű B12-vitamint, szelént, foszfort és D-vitamint is. Európában a legnagyobb tojásfogyasztók közé tartozik Hollandia (átlagosan 332 tojás/fő/év), Ukrajna, Luxemburg és Németország (236 tojás/fő/év). Franciaországban és Olaszországban is több mint 200 tojás jut egy főre évente. Az Egyesült Államokban ez az érték 284 tojás/fő/év körül alakul. A világ tojásnagyhatalmai között Kína is kiemelkedik, ahol a lakosság tojásfogyasztása évi 20–22 kg körül mozog.
A kacsatojás mérete nagyobb, 70–100 gramm körüli, és sárgája arányaiban is nagyobb, így állománya krémesebb, íze karakteresebb. A héja vastagabb, színe fehér, szürkés vagy zöldes lehet. Nagyobb a zsír- és fehérjetartalma, ezért táplálóbb, de nehezebb is emészteni. Fogyasztása főként Ázsiában – különösen Kínában, Vietnamban és a Fülöp-szigeteken – gyakori, ahol például a „balut” (részben kifejlődött embrióval teli főtt kacsatojás) tradicionális étel.
Európában a kacsa- és libatojásokat főként vidéki területeken fogyasztják, például Franciaország déli részén. Európában kereskedelmi forgalomba nem kerül, mivel a héjon található prósuk nagyobbak, mint a tyúktojás esetében.
Ez a mikrobák, pl. Salmonella könnyebb bejutását eredményezheti, így nagyobb esetleges mikrobiológiai kockázatot is jelent.
A lúdtojás a legnagyobb a fogyasztásra szánt tojások közül, gyakran 150–200 gramm is lehet. Vastag héja, gazdag, olajos sárgája és intenzív íze különleges gasztronómiai alapanyaggá teszi, de ritkán találkozhatunk vele üzletekben. Elsősorban különleges alkalmakkor használják fel, és inkább háztáji gazdaságokban érhető el. Magyarországon, Ausztriában és Franciaországban fordul elő leggyakrabban.
A pulykatojás ritka, mivel a pulykák szezonálisan és keveset tojnak. Tömege kb. 80–100 gramm, héja vastag, pöttyözött, krémszínű.
Beltartalma a tyúktojáséhoz hasonló, de dúsabb, zsírosabb. Mivel nem elterjedt a kereskedelemben, főként vidéki vagy háztáji fogyasztásra korlátozódik.
A fürjtojás a legkisebb a felsoroltak közül: 9–12 grammos, héja világos alapon barna pettyes, márványos mintázatú. Méretéhez képest kiemelkedő tápanyagtartalmú: arányaiban több benne a vas, B12-vitamin és riboflavin, mint a tyúktojásban. Íze enyhén diós, karakteresebb. Ázsiában, különösen Japánban és Koreában gyakran használják sushihoz, salátákhoz, előételekhez, de Mexikóban is népszerű. Magyarországon is elérhető különlegességként, bár nem tartozik az alapélelmiszerek közé.
Az emutojás az egyik legnagyobb és legkülönlegesebb madártojás, amely az ausztráliai emutól származik. Mérete körülbelül 450–650 gramm, azaz közel tízszerese egy tyúktojásnak. Külső megjelenése különösen feltűnő: sötétzöld, már-már feketébe hajló héja vastag és szemcsés felületű. Íze enyhén édeskés és kevésbé „tojásos” jellegű mint a tyúktojásé, állaga viszont sűrűbb, krémesebb. Egyetlen emutojásból akár egy kisebb omlett is készíthető több fő részére. Mivel az emut világszerte inkább egzotikus állatként tartják, tojásai főként luxuséttermekben vagy különleges alkalmakra kerülnek felhasználásra. Fogyasztása elsősorban Ausztráliában, valamint Észak-Amerikában és Európa egyes területein fordul elő, de ritka és drága alapanyagnak számít.
A strucctojás a világ legnagyobb madártojása: átlagosan 1,2–1,5 kilogrammot nyom, ami körülbelül 20–24 tyúktojásnak felel meg.
Héja vastag és kemény, gyakran dísztárgyként is használják. Színe általában elefántcsontfehér vagy sárgás. Beltartalmát tekintve egy strucctojás nagy mennyiségű fehérjét és zsírt tartalmaz, de a sárgája arányaiban kisebb mint a tyúktojásé, így íze valamivel lágyabb, kevésbé karakteres. Egyetlen tojásból egy család számára is elegendő rántotta vagy tojásos étel készíthető. A strucctojás fogyasztása Dél-Afrikában, ahol a strucctenyésztés hagyománya hosszú múltra tekint vissza, a legelterjedtebb, de Európában is elérhető különlegességként, elsősorban gasztronómiai eseményeken vagy termelői piacokon.
A tojásfogyasztás tehát nem csupán biológiai, hanem kulturális kérdés is: míg Európában a tyúktojás dominál, Ázsiában a kacsatojás is alapélelmiszer lehet, míg például a fürjtojás különlegességként jelenik meg szerte a világon. A különböző madárfajok tojásai nemcsak méretükben, hanem beltartalmi értékükben, ízükben és felhasználhatóságukban is jelentősen eltérnek egymástól.
Összefoglalva a közmondás azonos madár, esetleg tojóállomány két tojására vonatkozik, az elmúlt évszázadok tükrében pedig leginkább két étkezési tyúktojásra.
Ember legyen a talpán, aki két-három azonos fajtájú tyúk „L”-es tojásait meg tudja különböztetni egymástól. Beltartalmát tekintve ez gyakorlatilag végképp lehetetlen.
Tehát végül is jogos a mondás: Hasonlít, mint két tojás!
Sajtóközelmény/Felvidék.ma
