A kassai MaJel Rovásban október 1-én rendhagyó könyvbemutatóra került sor. Kovács Ágnes igazgató üdvözölte az érdeklődőket, említve, hogy rövidesen megjelenik a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi c. könyvsorozat kiegészítője, Ila Bálint négy kötete, melynek kiadására Kozsár Miklós, a nagykaposi Pro traditio plus nonprofit szervezet igazgatója vállalkozott.
Kozsár nagy fába vágta a fejszéjét. Pedig története egészen „ártatlanul” indult. Családfájának összeállításával kezdett foglalkozni. Mivel a famíliája Gömörből származott, így egy alapvető forrásmunka beszerzése vált számára szükségessé, Ila Bálint Gömör megyét tárgyaló négy kötetének áttanulmányozása. Igen ám, de ezek beszerzése nem volt egyszerű. Ugyanis elsőként a második kötet jelent meg 1944-ben, a harmadik 1946-ban. Ezek a Sylvester nyomda kiadványai voltak, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából. (Ez a két kötet ma már pdf-formátumban a netről letölthető.) A negyedik 1969-ben és az első 1976-ban látott csak napvilágot, az Akadémia Kiadó gondozásában. Kozsár azzal szembesült, hogy a négy kötetet szinte lehetetlen beszerezni, hiszen évtizedekkel egymás után jelentek meg különböző kiadóknál. Ezért gondolt egy nagyot. Ha ő sem tudja azokat megszerezni, akkor más sem, így hasznos lenne, ha mind a négy kötetet újra kiadnák. Ez 1444 oldalt jelent. A települések közül 434 Szlovákia területén létezett, 18 Magyarországon.
Kovács Ágnes (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Közben beszerezte a négy kötetet, így a családfáját be tudta mutatni, melyet 1563-ig göngyölített fel.
Kozsár nem kívánt a számos negatív tapasztalatáról beszámolni, de sok fafejű emberrel találkozott, akik inkább azon járatták az agyukat, miért nem lehet a köteteket újra kiadni és nem azon gondolkoztak, miképp lehetne a kiadást előmozdítani. Ám ennek részleteibe nem kívánt elmélyedni. Nyilvánvalóan nem akarta felidézni elkedvetlenítő emlékeit. A kiadáshoz a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának jóváhagyására volt szüksége, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak. Hosszas eljárás után a hivatal idén, július 23-án megadta a felhasználási engedélyt. (194.400 Ft volt a felhasználási díj.) Kozsár szívós erőfeszítése a sok adminisztratív – sokszor abszurd – akadályt leküzdötte és így révbe fog érni. Az volt a szerencséje, hogy fogalma sem volt róla, milyen nehézségekbe fog ütközni, amikor nekifogott ötlete megvalósításának. Ma már nem vállalkozna rá.
Szerencséjére megértő, segítőkész kiadót talált. A balatonfűzfői Tradeorg Nyomda Kft.-vel kapcsolatban már korábban jó tapasztalatokat szerzett és most sem csalódott. (A munka digitalizálása 600.000 Ft-ba került.)
Jelenleg 267 gömöri település létezik. Remélik, mindegyik legalább egy példányt megrendel, hiszen alapvető és megbízható adatokat tartalmaz a települések történetéről.
Ila Bálintot és hatalmas művét be kell mutatnunk, mert kiesett a látókörünkből. A történész és levéltáros Kunszentmiklóson született 1903. február 15-én. Eötvös kollégistaként a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát (1927). Ezután húsz hónapon át a Bécsi Magyar Történeti Intézet levéltárában kutatott. Nyugdíjazásáig a Magyar Országos Levéltár munkatársaként (1930-69), illetve főlevéltárosként tevékenykedett (1944-54). Megszervezte a mikrofilmcsoportot, melyet éveken át vezetett (1954-69). Főként a középkori oklevélgyűjteményeket vizsgálta, húszezernél több középkori oklevél összefoglaló ismertetését készítette el. A Nemzetközi Népességtudományi Unió tagja volt.
A szerző 1932-ben kapott megbízást Gömör megye történetének megírására. A kitűzött cél a megye területén élt népek eredetének, etnikai hovatartozásának és viszonyainak: keveredésének, migrációjának stb. felkutatása és vizsgálata volt a megtelepüléstől az úrbérrendezés idejéig, 1773-ig. A kézirat 1943-ban készen állt.
Műve az egykori vármegyét alkotó települések adatait dolgozta fel. A megye területi kiterjedésére az 1770-es állapotot vette alapul. Mivel Kishontot csak 1806-ban csatolták Gömörhöz, korábban a két területnek semmi köze nem volt egymáshoz, sőt Kishont önállóságot élvezett, róla nem szól ez a munka, mivel annak története önálló feldolgozást igényel.
Kozsár Miklós (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ila közölte a település nevét és névváltozatait, a földrajzi neveket, a dűlők megnevezését is. Az egyes helységek elé írt vázlatokat a községek történetére és életére vonatkozó fontos adatokkal bővítette. Feltüntette az egyház legkorábbi előfordulását és védőszentjét. Az újkorban felsorolta a nép vallási hovatartozását, a térítéseket és az iskolázási viszonyokat. Felsorolta a megye nemesi családjait, az oklevelek, iratok alapján az adott község lakosságának nemzetiségét, majd a jobbágyokat, zselléreket és cigányokat.
Ami az etnikai viszonyokat illeti, Gömörben olyan eset, amikor a család- és földrajzi nevekből levonható etnikai következtetések egymásnak ellentmondanának, nincs, azok mindenkor teljesen egybehangzók, azaz egymást alátámasztják.
„A falunevek — eltérően a határnevektől — már nem az egyes helységek lakosságára, hanem annak a környezetnek a nyelvére jellemzőek, amely a neveket adta. A legrégebbi helynévadások ti. nem magától a hely lakosságától származnak, annak szüksége elsősorban a környezetnél jelentkezik. Ha tehát egy-egy nagyobb terület nevei nyelvileg egységesek, akkor a névadó környezet, az egész táj lakossága is — legalább a helységnevek kialakulása idejében — nyelvileg szintén egységes; de ha kevert, akkor már nyelvileg heterogén névadó réteggel kell számolni. A helynevek nyelvi értékelésénél a névadás módjának döntő szerep jut, nemkülönben annak a körülménynek is, hogy mikor történt az elnevezés, a helység kialakulása előtt vagy után. A magyar névadási típus a puszta személynév; tehát akármely nyelvhez tartozzanak is az ilyen nevek, azokat mindenkor magyar környezet adja. A szláv névadó környezetre a szláv tárgyi és olyan személynévi névmások vallanak, melyekben ott van a szláv birtokos képző. De hát joggal kérdezhetjük, hogy a helynév nyelvi alakja a falu lakosságára teljesen közömbös? Adhattak magyar falvaknak is szláv nevet és viszont? A kérdésekre az elnevezések időpontja ad választ. Ha ti. már kialakult, kész falunak adnak nevet, úgy kétségkívül szerepet játszik abban az ott települt lakosság etnikuma is. Ilyenkor keletkeznek a Tóti, Németi, Lengyeli, Oroszi stb. nevek. Megyénkben nincs rá példa, hogy magyar falunak szláv nevet adtak volna. Fordítva ugyan előfordul, különösen a Murány-völgyben, de… itt a névadók nem magyar jobbágyok és nem magyar névadó környezet, hanem a nagybirtok hatalmas, túlnyomórészt magyar földesúri famíliája.”
Az új kiadás borítója
„Általános érvényű szabályként kell tehát Gömörre megállapítani: pusztán a falunév után a lakosság etnikumára nem szabad következtetni, mert bár ennek kialakulására a lakosság etnikuma nem volt közömbös, a falu megépülése előtt keletkezett névadások erre mit sem mondanak. (…) Rendkívüli óvatosságot kell tanúsítani a helynevekből levonható etnikai következtetésekkel szemben, és csak a kifejtett meggondolásokkal szabad azokat felhasználni. Különben a helynév csak keletkezése idejében jellemző a környezetre vagy más névadókra, hagyományként veszik azt át az egymás után következő generációk, és életben tartója később már a szokás.”
„Nyelvi következtetéseinket a lakosság etnikumára minden esetben a három különböző névcsoport nyelvi hovatartozásának gondos mérlegelése alapján szűrtük le. A középkorra legfontosabbak a határnevek, valamint a falunevek, az újkorban mind a három csoportnak megvan a maga külön jelentősége, egyikkel a másikat tudtuk ellenőrizni.”
A négy kötet tehát tetszetős kiállításban idén november végén 300 példányban jelenik meg. Ára csupán 40 euró lesz. Így Mikulásra, vagy karácsonyra kiváló ajándéknak bizonyul.
Az érdeklődő személy a mű árát, a 40 €-t befizeti vagy átutalja szervezetük számlájára. Slovenská sporiteľňa, a.s., számlatulajdonos a Pro traditio plus, n.o., Hlavná 116, Veľké Kapušany, számlaszám: SK14 0900 0000 0051 2554 8718. Az üzenet rovatba kérik feltüntetni: „Gömör”. Majd értesítést fog kapni, hol és mikor veheti át a kötetet. Portálunk szintén tájékoztatni fogja olvasóinkat.
Ila Bálint a magyar fővárosban hunyt el 1975. augusztus 17-én. A most megjelenő hatalmas munka tisztelgés halálának ötvenedik évfordulóján.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
