Az előző részt Petr Eben cseh zeneszerző Naphimnuszával fejeztük be. A komponista és műve kevésbé ismert a magyar zenei körökben, így megkértem Csernyik Balázs karnagyot, hogy mutassa be az Olvasóknak. A zenész örömmel vállalkozott rá.
„Petr Eben kórusműveivel ritkán találkozik az ember; általában nehezek, esetleg ismeretlenek, vagy csak elérhetetlen a kottájuk. Tizenegy-tizenkét évesen ismerkedtem meg eggyel, amelyet kifogástalanul, kívülről meg kellett tanulnunk, máig a fejemben van. Évtizedek alatt egyre közelebb kerültem a cseh zeneszerző darabjaihoz, megszerettem azokat, kíváncsi voltam rájuk, köztük a Naphimnuszra is. Több alkalommal énekelhettem, majd végül a Capella Silentium énekegyüttessel egy teljes koncertet építettem e remekmű köré Eben halálának tizedik évfordulója alkalmából. Az ősi, nyolcszáz éves szöveg méltó és izgalmas zenei festést kapott a komponista által, aki műve végén egyfajta hitvallást tesz, mikor megismétli az Assisi Szent Ferenc-szöveg legelső szavát: ’Altissimo’ – Sík Sándor fordításában – ’Mindenható’.”
Folytassuk a történetet a Holddal, amit minden nap láthatunk, izgultunk az első ember Holdra szállásakor, érezhetjük fiziológiai hatását, vagy az apály-dagály jelenséget!
Egyik legismertebb – a Holddal foglalkozó – darab Offenbach Utazás a Holdba című operettje. A Verne regénye alapján készült művet 1875-ben mutatták be Párizsban, s rögvest nagy sikert aratott. Ebben szerepet játszott a mókás történet, miszerint a jámbor Hold-lakók életét felborítja három, a Földről érkező idegen. A nagyszerű áriák, kórusok, valamint a pazar díszlet garantálta a kedvező fogadtatást.
Fotó: Csermák Zoltán archívuma
Egy másik híres operaszereplő csupán vágyairól énekel a Holdnak. Antonín Dvořák, a csehek nemzeti zeneszerzője a századfordulón komponálta Ruszalka című operáját, amit 1901-ben mutattak be Prágában. A kis vízi tündér téma igen népszerű volt a szláv folklórban, s a mesevilágban is gyakran tűnik fel: olyan híres meseíró is szívesen foglalkozott a témával, mint Andersen. A dalműben a címszereplő a vízparton a Holdra tekintve álmodozik arról, hogy igazi ember lehessen, mivel a tóhoz látogató herceg megsebezte a szívét.
A Dal a Holdhoz a szláv operairodalom egyik legszebb szoprán áriája, s számos kiváló operaénekes rögzítette lemezre. A komponista úgy tűnik, egyébként igencsak vonzódott a vízhez, hiszen 1895-ben már A Vizimanó című dalműve is sikert aratott.
A sor végtelen, ne hagyjuk ki Debussy Holdfény című zongoradarabját, amit Paul Verlaine költő verse ihletett: „A szép, bús holdfény, csöndes zuhatag, melyben álom száll a madárra halkan.” (Szabó Lőrinc fordítása). Beethoven Holdfény szonátája temetéseken gyakran csendül fel, a nevét később kapta. Ludwig Rellstab költő és zenekritikus a névadó, aki a darabot a svájci holdfényes Vierwaldstätti-tóhoz hasonlította.
(Folytatjuk)
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
