Még a karácsony előtti napokban mutatták be azt a kétnyelvű kiadványt, amely a Lévai járásban levő Kisóvár népi kultúráját öleli fel. A Lévához közeli kis községben Vincze László végzett kutatásokat, ennek eredményeit közli a kiadvány.
Mint Vincze László, a kötet szerzője kifejtette, a községről 2014-ben már megjelent egy szlovák nyelvű monográfia, mely részben tárgyalta a falu néprajzi értékeit is, azonban korlátozottak voltak a lehetőségek.
A község polgármestere Helena Szabóová kezdeményezte az új kötet megjelentetését. Néprajzi monográfiaként a kötet foglalkozik a község természetes határaival, a mezőgazdasággal, a népi építészettel, a családi élet szokásaival, a foglalkozásokkal. Nem feledkezik el a jeles napokhoz, egyházi ünnepekhez kötődő népi szokásokról sem.
(Fotó: Vincze László)
Kisóvárt egykoron javarészt magyar ajkú reformátusok lakták. Sajnos, a második világégés utáni események jelentősen befolyásolták a kisközséget. A lakosság mintegy felét kitelepítették a hontalanság időszakában. A most kiadott könyv erről a közösségről szól.
A kétnyelvű kötet százhatvan oldalas. A szöveg mellett számos korabeli fotográfiát tartalmaz. Ezek a fényképek javarészt kisóvári családi archívumokból származnak.
A kötet szerzője egykoron, a már említett szlovák nyelvű monográfia elkészítésekor több idősebb kisóvárit kérdezett ki. Ugyanakkor levéltári kutatás is megelőzte a jelen kötet kiadását.
A Garam vidékén a református közösség viseletét sötét színek, általában fekete szín jellemezte. A drága alapanyagú ruhákat kis filigrán gombokkal, csatokkal egészítették ki. Ez az adott közösség gazdagságát is jelölte. Ez volt a jellemző Kisóvárra is – mondta el Vincze László.
Vincze László a kötettel (Fotó: Vincze László)
A község református családjaira jellemző volt egykoron az egyke rendszer, azaz, a családok legtöbbször csupán egy gyermeket vállaltak, aki aztán megörökölte a család vagyonát, birtokait. A tulajdonjog így nem aprózódott el a gyermekek közt, azonban így fokozatosan csökkent a falu lakossága is.
A kétnyelvű kötetet magánkiadásban, Helena Szabóová kezdeményezésére jelentették meg. Mint a falu első embere az előszóban kifejtette:
„egy egyedülálló kiadványt tartanak kezükben, amely falunk főként 1947 előtti életét örökíti meg.
Egy ilyen könyv elkészítésének ötlete már régóta motoszkált a fejemben. Az idősebb lakosokkal való beszélgetések, a régi fényképek nézegetése, szüleink, nagyszüleink történeteinek felidézése döbbentett rá arra, hogy milyen gyorsan tűnnek el és merülnek feledésbe a múlt nyomai.”
Mint írta: falunk gazdag történelemmel rendelkezik, amely nem csak adatokban és levéltári feljegyzésekben követhető nyomon, hanem az emberi sorsokban, mindennapi tevékenységekben, az örömökben és gondokban is.
Erről szól ez a kiadvány – hétköznapi, mégis rendkívüli emberek életéről, akik munkájukkal és bátorságukkal megteremtették a mi életünk alapjait.”
A könyvet advent negyedik vasárnapján mutatták be a kisóvári református templomban. A bemutató után a zselízi Franz Schubert Vegyeskar adott hangversenyt.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
