Nyilvános tevékenységének megkezdése előtt Jézus a Jordán folyóhoz ment, Keresztelő Jánoshoz, aki megkeresztelte őt. Jézus keresztelkedése epifánia, istenségének jele, amikor keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára. Megkezdi földi küldetését, hogy megmutassa Isten szerető jóságát.
Az ünnep görög neve teofánia, vagyis Isten megjelenése, amikor az Atya szózata hallatszott az égből, s a Szentlélek galamb képében szállt alá a megnyílt egekből.
Vízkereszt után Jézus megkeresztelkedésének ünneplésével fejeződik be a karácsonyi idő. Keresztelő János megkereszteli Isten egyszülött Fiát a Jordán folyóban – ezzel indul Jézus földi küldetése, nyilvános működése, hogy megmutassa Isten szerető jóságát minden ember iránt. Jézus keresztelkedése istenségének jele, amivel igent mond az Atya akaratára.
Máté evangéliuma röviden tudósít a Jordánnál történt fontos eseményről, időpontját sem határozza meg, amikor Keresztelő János működéséről kezd beszélni: „Abban az időben…” Lukács evangélista viszont pontosan elhelyezi az eseményt a világtörténelemben: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának…negyedes fejedelme, Annás és Kaifás voltak a főpapok…”
Joachim Patinir: Krisztus megkeresztelése, Bécs (1510-1515) (Fotó: Wikipédia)
A Máté 3,13–17 vers így ír erről: „Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten lelke, mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Keresztelő János tudta és hangsúlyozta, hogy nem ő a Messiás, s arra sem méltó, hogy a saruszíját megoldja. Ő csak vízzel keresztelt, utána jön, aki Szentlélekkel fog keresztelni. Az Úr Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy felvegye a keresztséget, mégis megtette, így egy lett közülünk, vállalta az emberi sorsot.
Urunk megkeresztelése, ikon (Fotó: Wikimedia)
Jézus első nyilvános mozdulatában benne volt egész élete, az, ahogy a Szentlélek erejével cselekszik, és hogy az Atya akarata vezesse mindenben. Ezzel indul földi küldetése, nyilvános működése, megmutatva Isten szerető jóságát minden ember iránt.
Jézus megkeresztelkedésekor vált nyilvánvalóvá, teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik”. Az Apostolok cselekedetei szerint: „mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt, és az igazságot cselekszi.”
Az ünnep, népi hagyományokban is gazdag, kapcsolódik a vízzel, a tisztulással és az új élet kezdetével. Számos népdal és népének kötődik hozzá, melyek az Isten dicsőítését és Krisztus kinyilatkoztatását hirdetik. Ezt az eseményt ünnepli a vízkereszt (Epifánia) napja, és a népénekek a Jordán folyó és Isten szavának erejét hangsúlyozzák, amikor az Úr szava a vizeken zúg, a mennydörgő Isten dicsőségét hirdetve és az egész földet imádásra hívva.
Piero della Francesca (1448-1450), részlet, London (Fotó: directmedia.sk)
A víz a tisztulást, az újjászületést, Krisztus által hozott új fényt jelképezi, ahogy azt a Liturgikus népénektár is említi:
„János áll a part felett, véle hívő nagy sereg.
S íme Jézus lép oda, mint a hajnal csillaga.
Nincs homály, itt a nap, minden új fényt kap.”
Forrás: Magyar Kurír, Vatikáni Rádió
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
