Időjóslások május hónapjára
Pongrác, Szervác, Bonifác, a fagyosszentek, s aki felmelegíti őket, az Zsófi.
Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyik sem lát.
Pünkösd napi esőre ne várj áldást a vetésre.
Ha Orbán nevet, a szőlő sír.
Májusi jeles napok
Pünkösd a Szentlélek kiáradása
Pünkösd szombatján, délután a legények pünkösdi királyt választottak. A választás előtt a legényeknek különféle erőpróbát kellett kiállniuk. Szőrén kellett megülni a lovat, majd versenyt futni és a célnál egy magas oszlop tetejéről kendőt kellett lekapni, úgy, hogy a lóval felugrattak érte. Teli zsákot kellett vinni a vállukon egy megadott célba. Aki első lett a próbán, az lett a pünkösdi király, vagyis a legénybíró.
A legénybíró mondta meg, mikor lesz a legényavatás, ő fogadta meg a zenészeket, ha mulatságot akartak. Amikor a mulatságon két legény összeverekedett, a legénybírónak volt joga szétszedni a verekedőket és bíráskodni, kinek volt igaza. A megválasztása után megvendégelte a legénytársait a kocsmában. Ez a királyság, vagy legénybírói tisztség pünkösdtől pünkösdig tartott. A következő pünkösdkor már új pünkösdi királyt választottak.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
Pünkösdvasárnap délután, litánia után, a pünkösdikirályné-járás szokását tartották. Ez az élő hagyomány az 1920-as évekig még megvolt sok Ipoly menti faluban. Termékenységvarázsló szokás volt. A pünkösdi királynét a nagyobb lányok választották ki, a kisebb lányok közül. Megtanították vele a királynétáncot, majd a 12-13-14 éves lánykák ünnepi ruhába öltözve indultak végig a falun.
A pünkösdi királyné fölött virágos kendőt tartottak. A királyné házánál gyülekeztek és innen indultak pünkösdi királynét járni. Minden háznál megálltak és megkérdezték, szabad-e pünkösdi királynét járni. A háziak megengedték, erre a lányok énekelni kezdtek. Az ének alatt a kis pünkösdi királyné táncolt a virágos kendő alatt, amit nagyobb lányok tartottak a feje fölött.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
Ezt énekelték:
Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja,
Holnap lészen a második napja,
Jól megfogjad a lovadnak szíját,
Ne tapossa a pünkösdi rózsát.
Amíg élek, feketében járok,
Ha meghalok, senki se gyászoljon,
Az utcában kerek táncot járok,
Annál jobban szeretnek a lányok.
Megüzenem az édesanyámnak,
Engem híjjon fehér Ilonának,
Úrfiak is gyünnek látásimra,
Majd kivisznek a nemes utcába.
Jácintus, pácintus sárga tulipános,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.
Az ének végén a nagylányok a magasba emelték a kis pünkösdi királynét és ezt kiáltották: Ekkora legyen a kendtek kendere!
Minden háznál kaptak kalácsot, tojást, amit a végén ahhoz a házhoz vittek, ahonnan elindultak. Itt a gazdasszony megsütötte a tojást és az udvaron kitett asztalnál leülve fogyasztották el a kaláccsal együtt. Ha megjelent egy citerás, akkor a fiúgyermekek is odamentek és táncoltak, majálist tartottak.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
A pünkösdikirályné-járás majdnem minden Ipoly menti faluban egyformán zajlott, csak az ének szövege változott falvanként.
Az Ipoly menti palóc falvakban májusban szokás volt májfát állítani a lányoknak. Ez legtöbbször pünkösd előtt, a hónap első szombatján történt. Csoportosan vitték a legények a májfát, főleg este, vagy éjszaka. Ha a gazda észrevette, a legények illendően megkérdezték, szabad-e májfát állítani a lányának. A gazda ilyenkor igent mondott, de tudta, hogy a májfa állításáért a legényeknek bor, pálinka, pogácsa jár.
Ha a legény már komolyan udvarolt a lánynak, akkor ő egyedül, vagy a barátja segítségével vitte a májfát, amit előtte a lánytestvére, vagy valamelyik rokon fiatalasszony felszalagozott. Ilyenkor a komoly udvarlót már behívták a lány szülei és megvendégelték.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
Másnap délután csoportosan megjelentek a legények azoknál a házaknál, ahol májfát állítottak. Beköszöntek és ezt kiáltották: Száraz, csörög a májfa, gyere ki te barna kislány, öntözd meg!
A lány erre kiment, megköszönte a májfát a legényeknek és vitt nekik pogácsát, az apja pedig bort, pálinkát.
A legények ezt dalolták:
Ki hallotta ennek hírét, Zolczer Miklós leginységét,
Bicskálva vágja a májfát, hogy ne hallják kopogását.
Föltette a jobb vállára, viszi Maris udvarába,
Kelj föl Maris, itt a májfa, jó éjszakát, vigyázz rája!
A gazdag, jómódú lány házánál pénzt is kaptak a legények a májfa állításáért. Ha erős, vastagabb törzsű volt a májfa, a legények a csúcsára egy üveg bort is erősítettek, aztán fogadást kötöttek, ki tud felmászni a májfa csúcsára és lehozni az üveg bort.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
A májfa állításért illett a legényeket megvendégelni. Ha a lány apja fösvény volt és nem adott a legényeknek semmit, a következő évben már nem kapott májfát a lánya.
Az 1960-as évektől már mind ritkábban állítottak májfát a legények, míg végül az 1980-as évektől végképp elmaradt ez a szokás. A 2000-es évektől újra szokásba jött, de most már egy közös májfát állítanak a falu közepére és a falu közössége együtt ünnepli, majálist tartva, ezt a régi szokást.
Lőrincz Sarolta Aranka: Palóc dédanyáink kelengyés ládája nyomán.
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
