A katolikus egyház és a magyar nemzet június 27-én liturgikus ünnepén emlékezik Szent László királyra, tisztelegve szellemi és uralkodói nagysága előtt.
I.László (1046–1095) a lovagi erények, a törvényalkotás és az ország védelmének egyik legfontosabb történelmi szimbóluma napjainkig.
Hogy miben rejlik László király varázsereje, mely évszázadokon is átragyog, azt Prohászka Ottokár fogalmazta meg legkifejezőbben:
„A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté… A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.”
Az 1077-től 1095-ig uralkodó magyar és horvát királyt „Isten atlétájának” is nevezték. Testi ereje mellett tudásával, művészi érzékével és lelki jóságával is kitűnt kortársai közül. Számos legenda fűződik nevéhez, mely egy nemes királyról mond regét.
Szent László szobra a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
Egy 1192 után kelt legenda így ír az Árpád-ház királyáról: „Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. Kétségtelen édesatyja a nevezetes első Béla, a hírneves András király öccseura; alkotóereje szorgalmából azon években, midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ily csodálatosan nem csillogott.
Minden korábbi állapotánál gazdagabban Magyarország azidétt kezdte szabadságának fejét a bőség telt szaruival az egekig emelni, s gazdagságában, rangban és dicsőségben szinte valamennyi vidéket legyőzni.”
Szent László hermája a győri székesegyházban (Fotó: Wikipédia)
Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban így vall a királyról:
„László királyunk, a magyar lovagkor példaképe, népmondáink hőse, alighanem a legnépszerűbb magyar szent. Amíg István és Imre életüknek szinte megismételhetetlen egyszerisége miatt inkább az állammisztikában, illetőleg az oltáron éltek tovább, addig Lászlóban a harcos nomád férfieszmény és európai lovagideál ötvöződvén eggyé, a magyarság küzdelmes századaiban Mihály arkangyal, továbbá Dömötör, Móric, György, Jakab mellett, követendő példaképpé és szent patrónussá válik.”
A László név a szláv Vladislav „úrfi, uralkodó fia” származéka. A moldvai csángók ajkán Vaszili. Nevét bizonyára lengyel édesanyja választotta. Karácsonyi János (1858-1929) magyar történész kutatása szerint ez talán az egyház Dominicus, illetőleg a Hermann lengyel tükörszava.
1942-ben Nagyváradon kibocsátott Szent László-emlékérem (Fotó: Wikipédia)
A magyar történelembe lovagkirályként bevonult László király kiűzte a Magyar Királyságba betörő, kunokat és más pogány törzseket. Nagyváradon, ahol később eltemették és Zágrábban püspökséget alapított és több bencés monostort is létesített. 1192. június 27-én Váradon iktatták a szentek sorába. Ezért ünnepli a magyar nép ezen a napon az időtlen értékeket képviselő Árpád-házi király, Szent László ünnepét.
Forrás: katolikus.hu, Népi kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
