Kérdőjelek a hazánk területén ez idáig talált legidősebb lakosának koponyája körül
Előreláthatólag túlélte az utolsó mamutot és orrszarvút. Találgatni ugyan lehet, de egyszerű háztartást vezetett. Mint nő, biztosan szerette cicomázni magát. Karperec, bőrből készült kellékek, az állatok fogaiból és csontjából. Nehézkesen beszélt, de megértették őt. Arcát minden bizonnyal agyaggal és hamuval festette. Lehetett sámán is. Alkonyatkor döngölte a dobot a jó zsákmány reményében.
1990 – ben a Komárom és Párkány közötti útszakasz felújítása során, Dunamocs községben, a földmunkák során a markológép dolgozója ritkaságnak számító emberi koponyára bukkant. Elvitte haza. Elsőként a garázsban, majd az ebédlőben lévő szekrényben tartotta. Hosszabb idő után a koponyát megnézte egy amatőr paleontológus. Érdekesnek ítélte, becsomagolta egy cipős dobozba, és egyenesen elvitte a Szlovák Nemzeti Múzeumba.
„Nehéz volt beazonosítani a korát, mivel a megtalált helyszínen nem maradt meg az eredeti föld összetétele”- mondta RNDr. Alena Sefčáková, a Szlovák Múzeum embertani részlegének dolgozója. A koponya csontjából mintát vettek és elküldték az angliai Oxfordba, egy laboratóriumba. A megérkezett vizsgálatok alapján a koponya 11255 éves lehet, plusz mínusz 80 év.
„Megállapítottuk, hogy nőről van szó, aki a környékünkön élt a késői jégkorszak idején. Minden bizonnyal 35 és 55 éves kor között halt meg, ami abban az időben szép életkornak számított. Az antropológusokat leginkább a felső fogazata érdekelte, amelynek csaknem fele el volt kopva. Ilyen eset az eszkimó nőkre jellemző, akik az elejtett állatok bőrét rágták” – mondta a régésznő.
A múzeum dolgozói egymás között elnevezték „Močának“ a megtalált helye alapján, majd a múzeumban is tovább vizsgálták. Minden bizonnyal középtermetű lehetett, kb. 150 és 160 cm magas. A pontos magasságát nem lehet megállapítani, mivel az eltérés igen nagy lehetne.
A felmelegedés idején, ami kb. 15 ezer évvel történhetett, a nagytestű állatok északabbra vándoroltak, utánuk vándorolt a vadászok egy csoportja.
Régiónkban akkoriban különböző összetételű erdők keletkeztek: nyírfa, boróka, fűzfa. Különböző fajta állatok is megjelentek: őzbak, szarvas, ősbölény. Az itt élő emberek ezen állatokon kívül rénszarvasra, lovakra, nyulakra és madarakra is vadásztak. Az átlagos hőmérséklet 2és 4 fok között volt, így „Moča“ nagy meleget nem érzett. A folyó mellett élt, földbe ásott kunyhóban.
Feltételezhető, hogy tizenöt tagú csoportban élt, egy – két férfivel. Abban az időben nem voltak még etikai szabályok, a szakemberek nem zárják ki a rokonok közötti viszonyt sem. Az elejtett állatok bőréből készítettek ruházatot. A varrás közben jól kibeszélgették magukat, hiszen a beszédet már ismerték. Nyelvi szabályok még nem voltak, de megértették magukat. Az írást sem ismerték, de a sziklákra különböző állatfigurákat vagy egyszerű jeleket tudtak rajzolni. Vadászatra a férfiak apró, hegyes követ használtak.
„Ez a koponya a legöregebb hazánkban” mondta az antropológusnő. Természetesen a világ más részén is vannak régi leletek, viszont számuk nagyon kevés az akkori időből. Hazánkban ezen a területen sajnos nagyon kevés kutatásra került sor.
A koponya több mint tizenegyezer éves, embertanilag a Homo sapiens (értelmes ember) kategóriába tartozik és hazánk legidősebb lakója. Megelőzte az Alpokban talált ÖTZI-t is, aki magázhatta is volna „Močát”.,tőleugyanis kb. hatezer évvel fiatalabb. 1991. szeptember 19-én Helmut Simon, nyugdíjas nürnbergi hegymászó az Alpok Ötz-völgyében egy mumifikálódott testre bukkant. A „lelet” híre hamarosan bejárta az egész világot, mert kiderült, hogy a jégbefagyott férfi kb. 5300 évvel ezelőtt élhetett, még a bronzkorban. Mivel az Ötz-völgyben találták meg, ezért Ötzinek nevezték el a régészeti szempontból különleges figyelmet kapott ismeretlent.
Megtalálása után Ötzit alapos vizsgálatoknak vetették alá, hogy életmódjáról, származásáról, mindennapjairól ismereteket szerezzenek. A 160 cm magas, 45 kg súlyú, szakállas, sötét hajú Ötzi szőrből készült ruházatot, ágyékkötőt, lábszárvédőt, fűből, vesszőből összefont vastag kabátot viselhetett, és mogyoróvesszőből készült hátizsákkal járta a vidéket. A halálának oka rejtély. A melegen felöltözött ember vajon hogyan fagyhatott meg, miért nem keresett menedéket? Egyes feltételezések szerint támadás érte és elvérzett. Mások szerint hegyi pásztor volt, aki a legelőn tartózkodó állatainak akart utánanézni. Közben hóviharba keveredett, mely során kimerült, és álmában érte a fagyhalál. Az Ötzi-talány még napjainkban is izgalomban tartja a kutatókat, és évről-évre újabb elméletek születnek a bronzkori emberrel kapcsolatban.
A sors fintora, hogy Ötzihez hasonlóan halt meg felfedezője, Helmut Simon is. A nürnbergi hegymászó tavaly októberben, 67 évesen szenvedett balesetet az osztrák Alpokban. A hegyimentők egy heti keresés után 2200 méter magasan, egy szakadék mélyén bukkantak rá a jégbe fagyott holttestére.
A szlovák szakemberek tervezik „Moča” DNA-vizsgálatát, hogy az arcát ennek alapján meg tudják rajzolni. Eddig nem világos az sem, hogy „Moča” melyik kultúrkörhöz tartozott. Azt, hogy milyen körülmények között halt meg, ma már nem lehet megállapítani. Lehet, hogy nyugodt halála volt a családja körében, vagy esetleg elhagyták, és a vadállatok megtámadták, vagy a saját férje bosszúból kivégezte, vagy… Mindenestre a koponyán nem találtak sérülésre utaló jeleket. A szakemberek azt sem tudják, hogy „Moča” mit szeretett, mi bosszantotta, minek örült.
A koponya, amely a földből előkerült tizenegyezer év után, sok kérdésre választ adhat. Még többet a szakemberek számára.
Felvidék Ma, (M)
Ötzi, a jégbefagyott ember, aki 5300 évvel ezelőtt élhetett
Moča 11255 évvel ezelőtt élhetett a mai Dunamocs területén
„Nehéz volt beazonosítani a korát” – mondta Alena Sefčáková, a Szlovák Nemzeti Múzeum régésze
