A tegnapi híreket és politikai vitaműsorokat figyelve, egyre erősödik bennem is a meggyőződés, hogy Robert Fico és a Smer, szociáldemokrata párt komolyan az előrehozott választásokat fontolgatja. Az utóbbi napokban Robert Fico arckifejezése merőben megváltozott. Eddig sem sokat mosolygott, de most, mintha búvalbéleltté vált volna. A képernyőn keresztül is lesüt arcáról a gondterheltség, a sápadt, beteges arcszín. Bár szóvivője tagadja, hogy beteg lenne, hogy testi gyötrelmek miatt változott volna meg, nyilvánvaló, hogy a lelki állapota sem a régi. Ráncok jelentek meg a homlokán, arca komor, sötétbe árnyalt szemekkel néz ránk. Sokkal idegesebb, kötekedőbb, beszéde és gesztusai szétszórtak. Ennyire elbizonytalanodottnak még nem láttam. Mint aki nem tudja merre lépjen, mihez kezdjen. Tanácstalan. Vagy igaza lenne Ivan Miklošnak, a Dzurinda-kormány volt pénzügyminiszterének, aki azt nyilatkozta róla, hogy Robert Fico kormánya csak „jó időben” működőképes.
Ha a két koalíciós partner lelkiállapotát figyeljük, ők is nyugtalanok. Slota elszólása nem véletlen. De az ő félelmük más. Nem a szlovák gazdaság hanyatlása miatt aggódnak. Rajtuk a politika jövőfélelme jelent meg. Nemcsak a Smer magas pártreferenciái miatt. Van itt valami más is. Slota félmondatát most az egyszer komolyan vettem. A Smer és elnöke híres manőverező képességeiről. Képes nagyon kockázatos dolgokat is, divatos szóhasználattal mondva, bevállalni. Ez most egy pókerjátszma Fico részéről, és alighanem a lapokat már leosztotta, mert mindig ő az osztó. Tehát Slota és Mečiar is tudja, hogy mit emelt, és ez a lap mire elég. A kettőjüket ismerve, meglesték Fico lapját is, és tudják mindketten, hogy az, amit a kezükben tartanak szinte semmire sem elég.
Robert Fico tegnapi kritikájából jutott az ellenzéknek is. Azzal vádolta meg őket, hogy nem segítik a kormányt a krízis megoldásában. Erre már reagált az MKP. Ez természetesen így nem igaz. Viszont nem az ellenzék feladata a válság kezelése. Eddig keményen visszautasítottak minden beleszólást a kormányzás hatékonyságára és tartalmára vonatkozóan. (A stílusukat meg ismerjük.) Most egyszerre az ellenzékért kiált? Hol a volt páncélszilád magabiztosság? Szétpattant. Nagy a nyomás a kormányon, és ezt a terhet nem minden emberi fizikum tudja egyformán elviselni. Erről könyveket tudnak írni a lélekbúvárok. Tény, a Fico-kormány kapkod. Sok és nem átgondolt intézkedések áramlanak a parlament felé. Az ellenzéknek köszönhetően, van benne olyan is, ami fékezheti a gazdasági visszaesést. Viszont rontják azok, amelyek a parlamenten kívüli intézkedései a kormánynak. A sztrádaépítés magántőkével, vagyis az eladósodás, a nyugdíjrendszer 2. pillérének elbizonytalanítása, az államháztartás feleslegesen magas kiadásai, hogy csak néhányat említsek. Gond van az uniós pénzek elosztásával és kihasználásával is. Más politikai szemléletre van szükség ma, mint amikor „dübörgött” a gazdaság. Ma már csak hörög. Ha Fico ebből a szorításból előre hozott választásokkal akar kicsúszni, az egy kockázatos húzás, sőt, politikai öngyilkosság, és nemcsak a két koalíciós partnerére nézve.
Debrődi D. Géza