Szilice községtől délnyugatra, a Szilicei-fennsíkon található a Szilicei-jégbarlang hasadéka. A Gömör-Tornai Karszt földalatti természeti kincsének a részeként szerepel 1995 óta az UNESCO Világörökségi Listáján. Ez a terület a legrégebben kutatott és csodált, a mérsékelt égöv legalacsonyabban fekvő jégbarlangja (503 tszfm). Egyben fontos régészeti lelőhely is.
Első térképét ifj. Buchholz György, evangélikus lelkész és iskolaigazgató készítette el 1719-ben. Felmérte és megrajzolta hosszmetszetét. Ugyanebben az évben a liptói barlangokat vizsgálta át és leírta azokat. Elkészítette azok térképét, beleértve a Deményfalvi-barlangot Bél Mátyás számára. 1704-1708 között Rozsnyón tanult Missovitz Mihály rektornál, tehát nyilván már akkor járhatott a barlangban. Bél 1744-ben és Robert Townson, angol természettudós és utazó 1797-ben megkísérelték megmagyarázni a jégképződmények keletkezését.
A tudomány mai állása szerint, a szakadék a karsztgödör széle boltozatának beomlása révén keletkezett. Alsó részét egész évben a jég uralja. Az eljegesedés korát 2000 évre teszik.
A barlangot Kitaibel Pál, botanikus és vegyész 1803-ban látogatta meg, François Sulpice Beudant francia mineralógus és geológus 1822-ben, Reviczky Ádám főkancellár és az MTA igazgatóságának tagja 1830-ban, valamint Siegmeth Károly, morva származású vasúti mérnök és jeles barlangkutató 1887-ben. Reviczky tiszteletére egy emléktáblát is elhelyeztek. Felirata: „GRÓF REVITZKY ÁDÁM / FEÖ CANCELLÁRIVS / ORSZÁGVNK FÉNYE / E’ FAGYOS ÜREGET / AVGVSTVSBAN/ NÉZTE.” Ha a vastag betűk római számértékét összeadjuk, akkor megkapjuk látogatásának idejét (VI + D + M + C + C + L + L + IV + V + V + V + V = MDCCCXXX), hiszen V + V = X, VI + IV = X, L + L = C.
A barlang bejárata előtt 1863-67 között sörfőzde működött.
„A képződött jég olly erős, hogy mult évi julius végével a legnagyobb hőségben szabad ég alatt egy vékányi illy jég 48 óra alatt nem birt egészen elolvadni. Sok beteg lázas testét enyhité már ez, s sokszor a fagylaltat kedvelő tehetősbek elégittették ki ebből vágyaikat.” – írta a Vasárnapi Ujság 1858 júniusában.
Ján Majko pénzügyőr, a szlovákiai gyakorlati barlangászat nesztora 1931-ben átásta a jégzuhatag alatti törmeléket, s így felfedezte a barlang alsó szintjét a Fekete-patakkal. A Domicai-cseppkőbarlang felfedezése is az ő nevéhez fűződik. E patak 65 m hosszú szifonját 1988 márciusában Václav Jansa és Stanislav Bílek cseh búvárok úszták át. A Fekete-patak ismeretlen úton folyik tovább, míg a Gombaszögi-barlangon keresztül a Fekete-forrásnál buggyan a felszínre.
A barlang bejárata szabadon megközelíthető. A Szilice előtti parkolóból ösvény vezet lefelé. Alig egy negyedórányi séta után már érezzük a hűvös levegőt. Kilencven métert haladhatunk lefelé. Nyári melegben nagyon kellemes a bejáratánál hűsölni.
A szerző felvételei:
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6320793333676015793?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
