Vlkolinec Rózsahegy egy „utcájának” számít. Ezt távolról sem szabad szó szerint értenünk, hiszen a várostól 10 km távolságra fekszik és egy másik településen, vagyis „utcán”, Fejérpatakon (Biely Potok) keresztül juthatunk el ide.
Ez a falu megőrzött értékei folytán, a múltba röpít bennünket annak ellenére, hogy itt is épült valamikor 60-as években néhány nem odavaló épület. Ám leszámítva ezt a két-három jellegtelen házat, kirándulást tehetünk a múltba. Nosztalgiával tapasztalhatjuk, hogy amikor még nem létezett településtervezés, vagy építészeti hivatal, az emberek meg nem romlott esztétikai érzéke és hagyománytisztelete képes volt olyan értékeket teremteni és megőrizni, melyekre ma már csak sóvárogva gondolhatunk, látva szétforgácsolt településeink esztétikai képét.
Ha Besztercebánya (Banská Bystrica) felől Rózsahegy (Ružomberok) felé igekszünk az E 77-es úton, mely a Nagy Fátra és Alacsony Tátra között kanyarog, mielőtt beérnénk a felső Vág legnagyobb városába, balra letérünk és a parkolóba hajthatunk. A buszoknak alul kell leparkolniuk és egy negyedórás séta után a meredek hegyoldalban, felérünk a település szélére. A személygépkocsik közvetlenül a település határán, ahol a pénztár található.
A várossal 1376-ban összeépült Vlkolinec, abban az évben lett Rózsahegy egyik utcája. Nagy Lajos ekkor rendelte el, hogy Rózsahegy „utcái” (Csernova, Fejérpatak, Vlkolinec, Villa Ludrova) ennek a városnak adózzanak és peres ügyeikben is itt keressenek jogorvoslatot. Eredetileg irtványfalu volt. Értékes népi építészetének köszönhetően, teljes egészében 1977 óta védelem alatt áll. A vlkolineci parasztház (16. sz. épület; nyitva VI-IX.: H-V: 9:00-17:00 óra k.; telefón: 044/432-10-23) berendezése bemutatja az egykori lakáskultúrát. A település 1993. december 11. óta az UNESCO világörökségének része.
A hagyomány azt tartja, a település a farkasoktól vette nevét (vlk = farkas), melyek itt tanyáznak. De a környező erdőkben találkozhatunk medvével és hiúzzal is.
Az „utca” lényegében egy kis hegyi falu – 718 m tengerszint feletti magasságban -, távol a városközponttól, mely szinte vátozatlanul megőrizte a jellegzetes hegyi falvak építészeti és kulturális sajátosságait. A Sidorovo hegy alatt fekszik. Kevés ilyen maradt meg a Felvidéken. Sohasem volt jelentős település. 1625-ben négy paraszt- és négy zsellérportával rendelkezett, 1828-ban 51 lakóháza volt.
1771-ben az „utcák” – Vlkolineccel együtt – fellázadtak a város ellen. 1598 óta egy „utca” két szenátort választott, de ennek ellenére, Rózsahegy nem ismerte el az „utcák” lakóit egyenrangú polgároknak és gátolta őket jogaik érvényesítésében (favágás, halászat, legeltetés). Elfogatta állataikat és büntetéseket rótt ki rájuk, mivel csak saját alattvalóiknak tekintette őket. Ezért az „utcák” legálilsan le kívántak válni a városról. Ezért 1775-ben császári hadsereg foglalta el az lázongó „utcákat” és két évig megszállva tartotta azokat. A férfilakosság az erdőkbe menekült, az asszonyok és gyermekek ki voltak szolgáltatva a katonaság kényekedvének. Két évre rá, az „utcák” megadták magukat, s csak Vlkolinec nyilvánította ki hűségét Rózsahegy iránt. A lázadás vezetőit elítélték, Szegeden töltötték le büntetésüket, s azután is rendőri felügyelet alatt maradtak. 1869-ben rendelkezett a legtöbb lakossal (345). 1944-ben a német hadsereg felgyújtotta a harcok során. A 82-ből 13 háza égett le. Jelenleg az 55 házból 18 lakott, melyekben 29 lakos él. Nem falumúzeum. A többi épületet hétvégi házakként használják. Házainak zöme fából készült, csak a falu temploma épült kőből. A 19. században épült házak egyedi alaprajzzal, három helyiséggel rendelkeznek. Előszobájuk padlója vert agyag, itt helyezkedik el a kemence is, a lakószoba padlózott. A füst a nyerges zsindelytető nyílásán távozik. A házak festése hagyományosan fehér, kék, világos okkersárga. A porta nyitott s a szérűkhöz és istállokhoz vezet. A faluban 73 objektumot nyilvánítottak védettnek. Jellegzetes, kőalapú, agyaggal kent falú, zsindelyes paraszti kis házakat láthatunk. Katolikus templomát 1875-ben építették. Szűz Mária látogatásának van szentelve. A templom falán Pavol Horský plébános emléktáblája látható, akit a kommunisták hosszú évekre börtönbe zártak. Közvetlenül előtte egy kis harangláb magasodik (1770), melyet zsindellyel fedtek. A harangláb osztotta a falut két részre: a felső és alsó végre. A mellette található temetőben is a megmaradt kő- és fémkereszteket láthatjuk.
A patak a település közepén át folyt, ma már a 8-as és 9-es sz. ház mellett elvezetik. Azt 40 cm-es átmérőjű vájún át vezették, hogy az állatok is ihassanak belőle. (A településnek ma vízvezetéke van.)
A lakosok mezőgazdaságon kívül ácsmunkákkal foglalkoztak és egész Alsó Liptóban dolgoztak. Faházakat építettek, zsindelyt készítettek és faragással is foglalkoztak. De fából konyhai edényeket is készítettek.
A falucska minden esztendő augusztusában folklórfesztivál színhelye.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek a Képgalériában
