Nincs gyarlóbb dolog, mint látni, hogy egy ember hűséges eb módjára, kenyéradó gazdája kezét nyaldossa, hálából az odavetett koncért. Karácsony óta ez zajlik a szlovákiai médiákban Bugár Béla és csapatától.
Kezdte az émelyítő szörpös történetével, az új párt alapítás indoklásáról, majd médiaszakértőkkel jelenleg is folytatja a megkomponált bárgyú agymosást a magyar szavazatokért. Tudja, hogy a bizonytalan magyar nemzetiségű választókat az érzelmeken át meghatva lehet leginkább az urnákhoz csalogatni.
Az elmúlt napok eseményei bizonyítják, hogy Béla kenyéradó gazdái komoly idomításba kezdtek, és a tréning eredménye tükröződik a sajtóban megjelent cikkekben is. Az autonómia kérdésének kezelése, bagatellizálása, Bugár részéről, egyértelműen a jelenlegi hatalom felé történő benyalási szándék bizonyítéka. Azt állítani, hogy „már jelenleg is létezik az önrendelkezés, csak a pénzt kell pontosan meghatározni, amellyel a magyar közösség majd önmaga rendelkezik” – a magyar iskolák és a kultúra fenntartása érdekében – a legbugyutább megnyilatkozás, amely magyar nemzetiségű politikus száját az utóbbi időben elhagyta. A Komáromi Sellye János Egyetemen folytatott fiatal egyetemistákat tömörítő „hidász-sejt” megalapításáról szóló hír pedig egyenesen felháborító. A politika maradjon az iskola falain kívül! (Örömmel tölt el, hogy valamennyi bugári kísérletre megfelelően reagáltak újságíróink, és egymást követik – nemcsak a Felvidék honlapján – a megalapozott veszélyre figyelmeztető írások.) Az én írásom is ehhez kíván csatlakozni.
Véleményem szerint, Béla olyan politikai gerincferdülésen ment keresztül, amelyre még nincs példa a szlovákiai magyar közösség életében. A „szoci” alatt is voltak magyar emberek, akik a hatalom kiszolgálóivá szegődtek, akik segítették az elvtársakat a „magyar kérdés megoldásában”. Itt és most nem a magyar nemzetiségű besúgókra gondolok elsősorban, akik az ügynöklistán szerepelnek. Természetesen ők is. Hanem azokra, akik különböző szinten az államapparátusban dolgoztak. Voltak, akik nagyon ocsmányul viselkedtek, és sokat ártottak a közösségünknek. De ilyen fajta szolgálatot, mint jelenleg Béla és csapata tesz, nem nyújtottak a hatalomnak. Erkölcsileg ilyen mélyre nem süllyedtek. Közösségünk ellen tudatos belső rombolás kezdődött, amelynek célja tompítani a szlovák nacionalizmus által kiváltott ellenreakciót, az egyre határozottabbá váló önrendelkezés követelését, amely itthon és a nemzetközi fórumokon elkezdődött. Ezek szerint a jelenlegi szlovákiai hatalom, a Fico-kormány is úgy ítéli meg, hogy túllőtt a célon, és a magyar közösség felháborodása, az egyre magasabb szintű önrendelkezési igény megfogalmazásában, – amely már nem elégszik meg a kultúra és az iskolaügyi területére érvényes önrendelkezési jog megadásával -, bekövetkezik. Vagyis saját butaságukkal juttatták el a közösségünket ahhoz a felismeréshez, hogy a jelenlegi helyzetben, a várható további szláv gyűlölködés és jogfosztás kezelésére csak egyetlen eszközünk marad, ha az autonómia a községek (települések) szintjére kerül – a finn és svéd modell – és ott valósul meg a teljes önrendelkezés, amelybe nem szólhat bele a központi hatalom, a többségi nemzet soviniszta kormánya sem. Ha valaki tud olvasni a sorok között, akkor ez olvasható ki Bugár Béla legutóbbi „írásbeli házi feladatából” is, amely az autonómiáról szólt.
Lehet hogy, meg kellene köszönnünk a Híd létrejöttének és Bugár Béla okoskodásának, hogy a magyar közösség, ebben a pillanatban új politikai célkitűzést kapott, a teljes körű (települési) önrendelkezés kivívását. Mert valóban csak ez az egyetlen eszköze annak, hogy ne rólunk nélkülünk döntsenek, – még a nyelvhasználat kérdésében sem -, és a magyar közösségünk az államhatalomtól azt kapja vissza anyagiakban, amit munkájáért, államalkotó közösségként a jogos jussa!
Bárány Béla