Miután Szent László királyunk 1095. július 29-én meghalt, unokaöccse, (Könyves) Kálmán (uralkodott: 1095-1116) került trónra, akinek uralkodását végigkísérte a testvérviszály, ugyanis öccse, Álmos herceg összeesküvések sorát szőtte ellene, hogy megszerezze a koronát. Célja eléréséhez német segítséget is kért, mint 1108-ban, amikor V. Henrik német király (uralkodott: 1099-1125) egészen Pozsonyig jutott, ám ott a magyar király csapatai feltartóztatták.
Álmos már 1105-ben kért német segítséget, de akkor elutasították. Három esztendővel később azonban változott a helyzet, amikor 1108 nyarán Kálmán hadai Velence és Bizánc szövetségeseként küzdöttek a dél-itáliai Apuliában. A nyughatatlan természetű herceg ekkortájt ért haza szentföldi zarándoklatából, majd titokban Passauba ment, hogy ismét Henrik segítségét kérje. Ezúttal megkapta a kért támogatást. Henrik nagy sereget gyűjtött össze – kíséretében ott volt a kölni érsek, számos püspök és az osztrák őrgróf –, amellyel 1108. szeptember 6-án érkezett Tulln alá és hamarosan átlépte a magyar határt, miközben a csehek északról törtek be az ország területére.
A német csapatok szinte ellenállás nélkül jutottak Pozsony alá, ahol a magyar király felkészült fogadásukra. Kálmán seregével a Duna jobb partján állt, a vár és a város védelmét pedig egy alparancsnoka vezette. Magyar csapatok voltak a Vág bal partján, miközben a Morva, a Duna és a Vág közötti területeket kiürítették, hogy az ellenség ott semmit se találjon. Henrik hozzáfogott Pozsony ostromához, akihez csatlakozott Přemysl Szvatopluk cseh herceg, miután végigpusztította a Vág menti területeket. Szvatopluk azonban október derekán kénytelen volt hazatérni seregével, mert időközben Kálmán szövetségese, III. Boleszló lengyel fejedelem tört be a cseh területekre. Henrik sikertelenül ostromolta Pozsonyt, s 1108. november 4. táján döntötte el, hogy felhagy a további ostrommal, és békét kötött Kálmánnal, aki ígéretet tett arra, hogy renitens öccsét visszafogadja.
Jókai Mór A magyar nemzet regényes története regényes rajzokban című művében így írt Kálmán és Álmos viszályáról „(…) Álmos, hatszor lázadt föl ellene, meg akarva őt fosztani koronájától. Minden szomszédját, minden ellenségét ráuszítá a királyra, gyilkosokat bérelt, összeesküvéseket forralt ellene, pedig nem volt egyéb oka halálát kívánni, mint az: hogy Kálmán király volt, ő pedig csak Ráma hercege. (…) [Álmos] Egyszerre azonban ismét megjelent az ország határán, Henrik császár [Jókai itt tévedett, ugyanis Henriket 1111-ben koronázták német-római császárrá] hadseregeitől kísérve, s más oldalról a cseh herceget, Szvatoplukot hívá be az országba. Már ekkor elkeseredve támadt föl ellene az egész nemzet; annyi hitszegés, pártoskodás és hazaárulás után a Pozsonyhoz érkező császárt roppant hadsereg fogadta, úgyhogy ez nem kísértve meg az ütközetet, mint békítő lépett fel a király előtt a hercegért.”
A Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéi és városai könyvsorozat Pozsony vármegyéről szóló kötete az alábbi módon emlékezett meg a fenti eseményekről: „1108 szeptemberében ismét a német és cseh sereg pusztitott Pozsony vármegyében. Ez évben ugyanis V. Henrik, ki III. Henrik nyomdokaiba óhajtott lépni, ismét szerencsét próbált a németek kedvencz eszméjével, Magyarország meghódításával. Felhasználta a Kálmán király és Álmos herczeg között kitört viszályokat és szövetségesül nyervén meg a cseh Szvatoplukot, nagy sereggel tört az országra. Henrik a főhaddal Pozsony vármegye területén táborozott és a pozsonyi várat hetekig ostromolta. Azonban sikert nem tudott elérni, s mikor a Trencsén felől működő Szvatopluknak sietve távoznia kellett, a császár is, únva az eredménytelen ostromot, némi zsákmányolás után, visszatért országába.”
Német részről ez volt az utolsó fegyveres kísérlet, hogy beleavatkozzanak a Magyar Királyság belügyeibe. Miközben Henrik katonái elvonultak Pozsony alól, a magyar csapatok egy része felkerekedett és Morvaországot pusztította végig.
Álmos herceg hazatért, és megalapította a dömösi prépostságot. A testvérviszály a felszínen elülni látszott, Kálmán felszámolta a dukátus intézményét, de hét évvel később mégis kegyetlen döntésre szánta el magát, amikor izgága öccsét, annak Béla fiát és legközelebbi híveit megvakíttatta.
