Tudom, tudjuk, ez egy szörnyű helyzet, és most úgy gondolod, hogy csak beugrasz egy percre, az alatt talán nem történhet semmi baj…
Tudod, csak az a gond, hogy ha mindenki így gondolkodik, hogy csak ő ugrik el egy percre, az több százezer locsolkodó, ami ebben az esetben több százezer vírushordozó lehet.
Tudom, most azon töprengsz, hogy a nagyi már eléggé idős, és mi van akkor, ha a jövő évi húsvétot már nem éri meg. És akkor te soha nem fogod magadnak megbocsátani, hogy most nem locsoltad meg.
Tudod, ha ez történne, egy dologban biztos lehetsz:
ő meg fog neked ezért bocsájtani, mert ha jó voltál hozzá, akkor nem ezen az egy locsolkodáson múlt a ti kapcsolatotok.
Viszont tudnod kell, hogy ha most elugrasz (csak egy percre, és csak te… tudod, „csak te”), akkor lehet, hogy éppen te ölöd meg őt.
Tudom, ez szörnyen hangzik, de le kell írnom, hogy megértsd, hogy tudatosítsd, igen közvetve megölheted a vírussal, amit úgy adhatsz át neki, hogy nem is sejted, illetve reménykedsz, hogy talán nem adod át. Tudatosítsd, hogy ez megtörténhet!
Kedves nagyik!
Ugye tudjátok, hogy mennyire szeretnénk most benneteket meglocsolni, megpuszilni, átölelni, de nem szabad! Most még nem, és azért nem, hogy majd egyszer igen.
Tudjuk, hogy
nektek sokkal rosszabb, mint nekünk, mert ti egyedül vagytok, mi legalább a családdal.
Ám ha ennek az egésznek vége lesz, akkor majd megyünk hozzátok, mindenki, és egy hatalmas családi bulit csapunk, és ha kell, még pótlocsolkodást is szervezünk. Ezért ne egyétek meg szomorúságotokban azt a csokitojást, ha lejár a szavatossági ideje, majd megeszik az unokák nagy nevetések közepette, mit sem törődve azzal a fránya szavatossággal, amikor megint boldogság van!
És most mindenkinek…
Tudja mindenki, hogy lassan elülnek a poénos bejegyzések a világhálón, és majd jön a letargia, meg a tehetetlen düh, meg a lázadás, tiltakozás, mert már túl sokáig tart ez az egész, pedig még csak most megyünk bele a „sűrűjébe”. Persze tudjuk mi ezt, de inkább nem is akarjuk tudni.
Mindennek ellenére csakis egy dolgot tehetünk jelenleg:
nem költekezünk, tervezzük a jövőt, erőt tartalékolunk és türelmesen várunk, otthon, bezárkózva, vagy a kertben, vagy a réten, maximum párosával sétálva.
Meg kell nyernünk ezt a harcot. Elsősorban a nagyikért, meg persze a gyermekeinkért, a családunkért. Kellemes húsvéti ünnepeket kedves nagyik és kedves mindenki. Adj békét Uram!
