Az MKP volt szociális- és egészségügyi alelnökeként, tisztújítás híján, úgy éreztem, tagságunk elvárja, hogy az MKP véleményt mondjon az új kormányprogram-javaslat e két területéről, amely érzékenyen érinti Szlovákia lakosait.
A javaslat alapos tanulmányozása során örömmel tapasztaltam, hogy a Matovič-kabinet is fontosnak tartja azokat a javaslatokat, amelyeket az MKP szintén megfogalmazott 2020-as, ill. már a 2016-os választási programjában is.
Nézzük meg hát közelebbről a dokumentumot!
Az egészségügyi fejezetben meglepő elem, hogy a kormány számol az egy biztosítós rendszer bevezetésével, amennyiben a jelenleg működő három egészségbiztosító nem fog tudni eredményeket felmutatni.
Nem számol a kormány az állam biztosítottjai után elvezetendő járulék emelésével, ami több pénzt juttatna a rendszerbe. Pozitívan értékelem viszont, hogy a kormány felelősségteljesen áll hozzá az egészségügybe áramló pénzek felhasználásához és minden euró elköltésére odafigyel majd!
Ha minőségi és elérhető egészségügyi ellátást akarnak biztosítani az ambuláns ellátásban is, arra áldozni kell. Ezért hiányolom az adókedvezmények biztosítását a rendelőintézetek működtetői számára vagy egyéb motivációs intézkedést.
Az általunk is preferált információáramlás és az egészségügyi helyzetről nyújtott felvilágosítás benne van a dokumentumban, de hiányolom a konkrét intervallumok meghatározását, pl. havi vagy negyedéves bontásban, valamint az információk tervezett struktúrájának meghatározását.
Hiányolom egy komplex kórházreform konkrét lépéseit, valamint a járóbeteg- és a sürgősségi betegellátás minőségének javítására tervezett konkrét javaslatokat.
Pozitívan értékelem, hogy az egészségügyi dolgozók bérezését végre érezhető mértékben és rendszerszintű megoldásokkal akarják rendezni. A jutalmazás során azonban figyelembe kell venni az egészségügyi ellátás minőségét, a dolgozók tapasztaltságát, az elvégzett munka hatékonyságát és a környező országok egészségügyi dolgozóinak bérszintjét is, hogy itthon tudjuk tartani az orvosokat és az egészségügyben dolgozókat. Emellett biztosítani kell a kórházi vezetők függetlenségét és jogköreik érvényesíthetőségét is.
Dicséretes, hogy belekerült a kormányprogram-javaslatba a vezetők felelősségre vonhatósága is. Hiányolom viszont a kutatások támogatására irányuló pénzügyi alapok létrehozásának lehetőségét, törvényi feltételeinek megteremtését.
A gyógyszerpolitika terén hiányzik a gyógyszerek árához történő hozzáfizetések reformja pl. úgy, amint azt az MKP 2016-os programja javasolta, miszerint növelnénk a visszafizetéseket, csökkentenénk a jövedelmi plafont és kiterjesztenénk a jogosultságot a 15 évnél fiatalabb gyermekekre és a terhes anyákra.
Mi igazságosabban és objektívebben határoznánk meg a rászorultság mértékét, ezért a maximálisan elérhető jövedelem határának megszabásánál az egyén számára megállapított nyugdíjat, valamint a család egy főre eső jövedelmét vennénk alapul.
Egyezik a kormány és az MKP szociális politikájának irányultsága is, melynek középpontjában a család áll
A kormányprogram szociális fejezetének olvasása közben az az érzésem támadt, hogy az MKP választási programját tartom a kezemben. Néhány fontos dolog azonban mégis kimaradt, most ezekről szeretnék szólni pár szót.
A családi pótlék emelése már régen időszerű volt, de a jogosultak körét körültekintőbben kell megszabni, pl. ha a kiskorú gyermek maga is szülővé válik, a kiskorú anya szülei ezután nem lehetnek jogosultak a családi pótlékra. A 3 év alatti gyermekekről való gondoskodásról szóló törvényt, az ún. bölcsőde-törvényt módosítani kellene, mégpedig úgy, hogy az a nagyszülőket is az intézményes ellátással azonos juttatásban részesítse.
Az 50+ korkategóriába tartozók nehezen tudnak elhelyezkedni, viszont a nyugdíjra még nem jogosultak, erre nem kínál kielégítő megoldást a kormányprogram. Ezért az MKP javasolja a szülői hozzájárulással azonos mértékű nagyszülői hozzájárulás bevezetését. Ők átvállalnák a szülőktől a gyermek egész napos ellátását a gyermek legfeljebb 3 éves koráig, a fiatal szülők pedig munkába állhatnának. Ez a gondozási idő egyben beszámítódna a nagyszülő nyugdíjbiztosításának idejébe is.
Nem tartom elégségesnek a fiataloknak nyújtandó lakásvásárlási támogatást sem.
A jelzáloghitelhez az államnak minden egyes megszületett gyermek után hozzá kell járulnia, ha javítani akarunk a demográfiai mutatókon. Az állami bérlakások építésének felgyorsítása és elérhetőségének biztosítása viszont dicsérendő. A családtámogatási intézkedések közül hiányolom még a rendszerváltás után felszámolt védőnői hálózat újraindításának törvényi biztosítását.
Át kell értékelni több állami szociális juttatást, amelyek évek óta nem emelkedtek.
Az önkormányzatokra is egyre több kötelezettség hárul, viszont anyagi hátteret sokszor nem kapnak hozzá. A COVID-19 miatt bevételeik érezhetően csökkenni fognak, ezért minden segítség jól jönne nekik. Így többek között meg kell emelni a temetkezési hozzájárulás összegét, amely évek óta nem emelkedett és a jogosultak körét kiterjeszteni jogi személyekre is, pl. az önkormányzatokra, amelyeket gyakran terhelnek a hajléktalanok eltemettetésének költségei.
A nyugdíjrendszer a szociális fejezet egyik komoly problémát jelentő része. A kormányprogram javaslat több helyen találkozik ismét az MKP elképzeléseivel, de itt is vannak javaslataink, amelyek sajnos nem kerültek bele. Az állítólag szociálisan érzékeny Fico kormányok, többször és érzéketlenül nyúltak bele, amivel súlyos sebeket ejtettek egy jól felállított rendszerben. Ha ezt a rendszert fenn akarja a kormány tartani, változtatni kell rajta. Az államilag megszabott nyugdíjkorhatár meghatározásakor vissza kell térni a korábbi mechanizmushoz, ahol a korhatár a várható élettartammal párhuzamosan növekedik.
Pozitívan értékelem, hogy a II. pillérbe kötelezően beléptetnék a 35 éven aluliakat, bár a korhatárt 40 évben kellett volna megszabni. Egyúttal a járulékot fokozatosan vissza kell állítani 9 százalékra.
Örülök, hogy a kormányprogram része az a javaslatunk is, mely szerint az aktív korban lévők saját járulékukból támogathatnák szüleik nyugdíját is.
A foglalkoztatáspolitika terén is sok esetben van egyezés az MKP javaslataival, amelyek segíthetnének a Matovič-kormánynak a foglalkoztatás megtartásában.
A járvány alatt és után érezhetően növekedni fog a munkanélküliség aránya Szlovákiában, főleg az eddig is magas munkanélküliséggel küzdő régiókban. Erre fel kell készülni! Ezért javaslatunk szerint az aktivációs munkát termelői irányba kell vinni, a mélyszegénységben élők és szociálisan rászorulók számára meg kell teremteni a háztáji gazdálkodás alapfeltételeit. A fogyatékkal élők foglalkoztatásának növelésére a munkáltatóknak nagyobb mértékű járulékkedvezményt kell biztosítani és az alacsonyabb produktivitásból eredő bevételkiesést kompenzálni kell. A munkaadókkal együttműködve ki kell dolgozni az egyes foglalkozások alapkövetelményeit (profesiogram).
A szociális szolgáltatások terén szinte teljes a nézetazonosság az MKP és a kormány elképzelései között.
Belekerült a kormányprogramba a nonprofit szolgáltatók és a közintézmények finanszírozásának egyenrangúsítása, egy komplex szociális és egészségügyi ellátást biztosító törvény kidolgozása és egy járulékos alap létrehozása is, a nagykapacitású intézmények fokozatos leépítése, a családias szociális ellátás preferálása és az ellátásra szorulók minél tovább, otthoni környezetben való megtartása.
Összegezve a kormányprogram-javaslat egészségügyi és szociális fejezetét jó kiindulási pontnak tartom ahhoz, hogy ezeken, a mindannyiunkat előbb-utóbb érintő területeken, érezhetően pozitív változásra kerüljön sor Szlovákiában.
Csak remélni tudom, hogy, néhány javaslatunk a kormányprogram vitája során még belekerülhet a dokumentumba!
Németh Gabriella, az MKP szociális- és egészségügyi szakpolitikusa
