A felvidéki születésű Molnár Imrével, történésszel, varsói kulturális attaséval, több Esterházy-könyv szerzőjével Kalászon, Tornán, és Kassán találkozhatott az érdeklődő közönség az elmúlt hét végén. Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke elküldte nekünk élménybeszámolóját:.
November 18-án a Liszt Ferenc repülőtéren, az érkező varsói gépnél találkoztunk Imrével. Rögtön indultunk is a nyitrai járásban, a magyar szórványban lévő Kalászra.
Utunk Komáromon keresztül vezetett, így alkalmunk volt megnézni az előző nap felavatott Esterházy emléktáblát. A tábla alatt a virágok még frissek voltak, az ünnepi mécsesek és az azóta odakerültek még égtek.
Késő este értünk Kalászra, ahol addigra Ladányi Lajos és Paulisz Boldizsár szervezésében
megtelt a kultúrház nagyterme, Nyitra és a környező falvak magyarjai jöttek el meghallgatni a könyvbemutatót. Távolabbi vendégek is voltak, ott volt Nagy János szobrászművész, több Esterházy szobor és emléktábla alkotója, Batta György író, újságíró, valamint Král Ernő Molnár Imre Kegyelem életfogytig című könyvének szlovákra fordítója.
Az estet Zilizi Zoltán, a helyi Célalap vezetője nyitotta meg, majd Molnár Imre vetített képes előadásban ismertette Esterházy János életét: politikai pályáját és szenvedéseit. Utána oldott beszélgetés és csaknem éjszakába nyúló dedikáció következett.
Másnap reggel, ha már arra jártunk (!), kimentünk Nyitraújlakra, ahol a polgármester és a helytörténész, Biro Cyprian vártak bennünket. Az Esterházy-kriptánál mécsest gyújtottunk, a plébános társaságában a templomban újra megsimogattuk szemünkkel a márciusban felavatott, az Esterházy családnak és kiemelkedő fiának, Jánosnak emléket állító háromnyelvű márványtáblát, majd hosszan elbeszélgettünk vendéglátóinkkal. Cyprian barátunk helytörténeti könyvének Esterházyékhoz kapcsolódó részeit beszélte meg Molnár Imrével, a polgármester pedig biztatást adott, hogy terveik szerint nincs kizárva az Esterházy-kripta felújítása.
Majd újra nyakunkba vettük a világot, hisz este már Tornán vártak bennünket. Torna, az egykori vármegyei székhely ma külsőleg kopottas benyomást tesz, a korábban szebb időket megélt Vármegyeháza összeomlófélben van, de a többségében magyar település polgárainak lelke ragyog, él a magyar közösség, él a magyar szellem. A helyi Kézműves Házban, ahol hétköznap a település apraja és nagyja hímzéssel, szövéssel-fonással, nemezeléssel, kosárfonással és más népi foglalatosságok tanulásával és művelésével tölti idejét, most könyvbemutatóra jött össze a lelkes csapat. Vendéglátóink Komjáti Attila Csemadok elnök és Bartók László, a „Pro Tornensis” polgári társaság vezetője voltak. Az összejövetel családias hangulatát növelte, hogy műszaki feltételek hiányában, az asztalt körülülve a képernyőn néztük meg Molnár Imre képeit és hallgattuk hozzáfűzött mondanivalóját. Majd itt is beszélgetés és dedikáció következett. És a végén egy meglepetés! Aznap este volt a helyi magyarság hagyományos Katalin-bálja a kultúrházban, ahova meghívást kaptunk mi is. Bár fáradtságra és másnapi teendőinkre hivatkozva nem éltünk a lehetőséggel, de bekukkantottunk a bálterembe. Ünnepi hangulat, szépen megterített kerek asztalok, 100-150 magyar ült együtt jó hangulatban. Köszöntöttük egymást, ki-ki jó szórakozást vagy jó pihenést kívánt a másiknak. Jó volt látni, hogy együtt volt a város színe-java!
November 20-án, vasárnap Kassán már Horváthné Kmoskó Mária kolléganőnk is velünk volt. Esterházy szellemében magyar misét hallgattunk a nagytemplomban, családi ebéden voltunk a Palenčár-Csáji családnál egy hangulatos főutcai lakásban, majd kassai barátaink társaságában megkoszorúztuk Esterházy János idén március 14-én felavatott és azóta számtalanszor méltatlanul támadott szobrát a Csáky-Dessewffy palota udvarán. Ezután utunk a Thália színház Márai stúdiójába, a könyvbemutató színhelyére vezetett. Útközben betértünk a katolikus missziós házba, hogy Pásztor Zoltán atyával is válthassunk néhány szót.
A színház kamaraterme csaknem megtelt már mire odaértünk. A vendégek között ott volt Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul asszony és férje is.
A résztvevőket Palenčár-Csáji Ildikó, a Kassai Polgárok civil egyesület elnöke köszöntötte. Az Esterházy-est és könyvbemutató rendkívüli formában zajlott, tulajdonképpen egy rögtönzött bírósági tárgyalás volt, ahol a bíró szerepét Balassa Zoltán, az ügyészét Král Ernő, a védőjét pedig Molnár Imre töltötte be. Král Ernő sorban felhozta az Esterházyval szemben Szlovákiában megfogalmazott vádakat, Molnár Imre pedig következetesen, tételesen és tudományosan cáfolta azokat. A „bíró” frappánsan vezette a tárgyalást. A végére mindenkiben kialakulhatott egy igazi Esterházy-kép. A „tárgyalás”-t követően a baráti beszélgetés és a dedikálás a késő estébe nyúlt.
Ezután indultunk vissza Budapestre. Útközben értékeltük az elmúlt napokban történteket, úgy éreztük, hogy Esterházy János társadalmi rehabilitációja halad a maga útján. Örültünk, hogy ezért megint tehettünk valamit!
Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság vezezője
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/11/31343_1.jpg” width=”500″ height=”106″ title=”Fotó” }Fotó{/japopup}