A Kitekintő című magyarországi hírportál a napokban interjút készített Duka Zólyomi Árpáddal, a Magyar Koalíció Pártja európai parlamenti képviselőjével. Az interjú témáját a szlovákiai sajtótörvény-módosítással, a Lisszaboni Szerződés pozsonyi parlament általi jóváhagyásával kapcsolatos viharos bel- és külpolitikai események szolgáltatták.
A kormánypártok által kidolgozott, kisebbségellenes sajtótörvény sokáig a szlovák parlamentben vesztegelt, mivel az ellenzék, beleértve a Magyar Koalíció Pártját, a Lisszaboni Szerzõdés ratifikációját összekötötte a sajtótörvény módosításával. Hogyan kerülhetett sor egy ilyen antidemokatikus tervezet parlamenti elõterjesztésére? Melyek a fõ kifogásaik a sajtótörvénnyel szemben?
A Lisszaboni Szerzõdés tavalyi elfogadása után uniós berkekben szinte természetesnek vették, hogy a ratifikációs folyamat során Szlovákia minden probléma nélkül elfogadja a szerzõdést. Ide tartozik, hogy a Fico-kormány 2006-ban, a kormányprogram kihirdetése alkalmával ígéretet tett a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására. A kormányfő akkori fogadkozása sajnos nem lett hosszúéletű. A kormány, az egyes miniszterek, illetve kormánypártok részéről egymást követik az olyan javaslatok, amelyekkel vissza akarják nyesni a szerzett kisebbségi jogokat. Ezt viszont a nemzetközi szabályok szerint nem szabadna megtenni. Ráadásul a kormány egyéb antidemokratikus lépéseket is tesz illetve tett, ezek közül az egyik az említett sajtótörvény- tervezet volt, amely szemben áll az EU elveivel.
Nemcsak mi magyarok, hanem általában a szlovákiai civil szervezetek és NGO-k is felszólaltak a tervezet ellen, így elindult egy ellenkampány, ami egészen odáig jutott el, hogy az EBESZ is foglalkozott a kérdéssel. Pontosan megírták kifogásaikat és kérték, hogy ne kerüljön a pozsonyi parlament napirendjére.
Ezzel összefügg, hogy Fico kormányfõ egyszerűen ignorálja az ellenzéket, ugyanakkor felfogásában a médiumok képviselői is az ellenzék részét képezik. Fico erre az általa vélt valóságra szeretne a sajtótörvénnyel a maga módján válaszolni. Az ellenzéknek, beleértve a Magyar Koalíció Pártját is, nincs alkalma arra, hogy bármit is keresztülvigyen a parlamentben, mert kormánykoalíció a többség uralmát abszolút módon értelmezi ebben az intézményben is. A Lisszaboni Szerzõdés ratifikációjának a sajtótörvény módosításával való összekötése a részünkről rendkívüli eszköz és egyedülálló alkalom is. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy nem a legszerencsésebb dolog két ilyen témát összekötni, de a helyzet rendkívülisége felülírta ezt az ellentmondást. Mindenestre ennek az eseménysornak az Európai Parlamentben is megvolt a visszhangja.
Ezzel Önök is nehéz helyzetbe kerültek…
Igen, nagy volt a megdöbbenés. Európai partnereink értetlenül néztek ránk, hiszen Szlovákia ilyen szempontból mindig is problémamentes EU-tagország volt. Partnereink attól tartottak, hogy ha a pozsonyi parlament nem szavazza meg a Lisszaboni Szerződést, az egyértelműen negatív jelzés lehet kifelé, illetve „bátorítást” jelenthet az euroszkeptikus erők számára. Feladatunknak tekintettük,hogy megmagyarázzuk a helyzet hátterét. Fel is szólaltam napirend elõtt és elmondtam, milyen megdöbbentõ dolgok történnek Szlovákiában, továbbá felvázoltam ennek az egyedi lépésnek a hátterét. Lehetőség adódott arra, hogy felhívjuk az EU figyelmét a szlovákiai általános politikai helyzetre és annak tarthatatlanságára, ezen belül konkrétan a sajtótörvény-tervezet súlyosan antidemokratikus jellegére.
Történt-e elõrelépés a sajtótörvény módosításában a tiltakozások hatására?
A pozsonyi parlament házelnöke végül nem merte végsõ szavazásra bocsátani a Lisszaboni Szerzõdést. Nálunk ez egy háromötödös törvény, ami azt jelenti, hogy 150 képviselõbõl 90-nek kell megszavaznia. A kormánykoalíció 85 szavazattal rendelkezik. A tiltakozások hatására a sajtótörvény-tervezetről szóló szavazást elhalasztották. De azóta az elsõ olvasatban végül is változatlan formában elfogadták, azzal az igérettel, hogy a második olvasatban beépítik az EBESZ észrevételeit. Haraszti Miklós, az EBESZ képviselője nagyon határozottan és következetesen küzdött azért, hogy ne kerüljön a pozsonyi parlament elé ez az egyértelműen antidemokratikus tervezet.
Mikorra várható a Lisszaboni Szerzõdés ratifikálása?
Nehéz megjósolni, mert ez annak a függvénye, hogy a kormánykoalíció hajlandó-e tiszteletben tartani az Unió, többek között a Lisszaboni Szerződésben is deklarált alapelveit. A Magyar Koalició Pártja hangsúlyozza, hogy meg akarjuk és meg fogjuk szavazni a Lisszaboni Szerzõdést, de ezt a helyzetet ki kellett használnunk. Bízom benne, hogy néhány hónapon belül sor kerül a ratifikálásra.
Ugyanakkor van ezzel kapcsolatban egy rossz előérzetem. Ha sokáig halogatjuk a ratifikációt, amilyen arrogáns és szinte szemtelen a Fico-féle kormány, képes lesz újabb jogszabályokat beterjeszteni – például az új közoktatási törvényjavaslatot – amelyek miatt kutyaszorítóba kerülhetünk, mivel elõbb-utóbb meg kell szavazni a Lisszaboni Szerzõdést. Nagy derűlátás kell ahhoz a bizakodáshoz is, hogy a sajtótörvény második olvasatban demokratikusabb formát vesz fel.
Idén februárban megújították Fico pártja, a Smer megfigyelõ tagságát az Európai Szocialisták Pártjában (ESZP). Ön szerint indokolt volt a párt visszavétele?
Az Európai Szocialista Párt, véleményem szerint, nagyon elvhűen viselkedett, amikor a 2006-os kormányalakítás után felfüggesztette a párt megfigyelõi tagságát. A 2006-os választások után Robert Fico és pártja, a Smer, maga mellé emelte a Jan Slota vezette hírhedt Szlovák Nemzeti Pártot (SZNP), amely egy szélsõséges, soviniszta, a rasszizmus határát súroló párt. Erre felfigyeltek az európai szocialisták, és mivel ellenkezik az elveikkel, hogy egy szocialista párt egy szélsõséges párttal kormányozzon, felfüggesztették a Smer megfigyelői tagságát az Európai Szocialisták Pártjában, majd ezt a felfüggesztő döntésüket gyakorlatilag többször is meghosszabbítottak. Ebben az idõszakban nagyon konzekvensen viselkedett az ESZP. Tényfeltáró küldöttséget küldtek Pozsonyba, tárgyaltak a SMER-rel, az MKP-val, a Szlovák Nemzeti Párttal és egyéb intézményekkel..
Eközben Szlovákiában folytatódtak az antidemokratikus, elsõsorban kisebbségellenes megnyilvánulások. Számunkra pozitív volt, hogy a vizsgálódások átterelõdtek a kisebbségi jogbiztonság területére is, így mi is megfogalmazhattuk aggodalmainkat. Összeségében megállapítható, hogy romlott a helyzetünk és semmi sem indokolta a Smer tagjelölti státusának visszaállítását, de nyilván előtérbe kerültek az önös érdekek. Szlovákiában van ugyanis egy erõs szocialista kormánypárt, 40%-os támogatottsággal, látványos az ország gazdasági fejlõdése. Ezek az érvek végül is nagy súllyal estek latba. Elsőrendű érdeknek tartották, hogy egy ilyen párt az ESZP nagy családján belül foglaljon helyet. A lényeg viszont nem változott, tudniillik, hogy a koalíciós partner a Szlovák Nemzeti Párt maradt és továbbra is igyekszik megvalósítani a sokszor öncélúan gyűlöletkeltő elképzeléseit. Véleményem szerint nem helyes a Smer visszavétele és megdöbbentünk azon, hogy az ESZP ilyen következetlenül és elvtelenül járt el.
