„Eddig jöhetsz, tovább nem!” – mondja bölcsen Jób könyve. Bátorkodnám a jelen állapotokra hivatkozva a következőképp kiegészíteni a fenti idézetet: „Eddig jöhetsz, ez Felvidék és Kárpátalja határa, tovább nem!“ Bevallom, kellett egy pár nap, hogy az indulatok lehiggadjanak bennem, s hűlt fejjel, ha úgy tetszik, csigavérrel írjam eme sorokat.
Meg úgy egyébként is, a hólapátot már eltettem… Történt ugyanis egy márciusi napon, hogy a mélyen (nem) tisztelt képviselőasszony, polgári nevén Vadai Ágnes az alábbiakat tudta az elfogadás és szeretetpolitizálás jegyében nyilatkozni: „Nem lehet eltagadni, hogy vannak ma Magyarországon olyan, állampolgársággal rendelkező személyek, akiknek semmilyen kötődésük nincs Magyarországhoz: nincsenek magyar felmenőik, nem beszélnek magyarul.“
A szeretettől kifakadó Vadai Ágnes az ATV egyik politikai műsorában azt nyilatkozta, hogy teljesen helyénvaló a kérdésfelvetése, és „már kezd belefáradni, hogy vannak ilyen szent tehenek, akikhez nem lehet hozzáérni”. A témában erősen megtartotta az anyapárt, hétköznapi nevén DK a fonalat, s jóindulattal telítve, sikerült egy jól irányzott és megalapozott kérdést feltenniük a miniszterelnök úrnak: „Hány határon túli jutott oltáshoz magyar készletekből?“
A válasz egyszerű, mint a faék. Eggyel kevesebben, mint Hiesz György, s annyival többen, ahányan rendelkeznek TAJ-kártyával és megfelelnek az oltási programban felállított követelményeknek. Az imádat és az elfogadás elvakította a szakértelmet. De lehet, zöld volt a parizer. Tudja a fene.
Azért vélek felfedezni ilyen-olyan ellentmondást a demokratikus ellenzéki politikusok nyilatkozataiban. Itt van például Niedermüller Péter, aki az antirasszizmus kitüntetett harcosa, ki éjt nappallá téve a bitcoint bányászó számítógépek dübörgő hangzavarában is végzi becsülettel munkáját, s nem rest az utcára tenni a Száztagú cigányzenekart és az egyetlen magyar zsidó tv-t (is), s aki a bevándorlókban látta, látja a jövőt!
A zajártalom utóhatása? Lárifári! De anno Gyurcsány Ferenc is azt vélte ecsetelni, hogy a messziről jött emberekkel Magyarország csak jól járna! – csak ne legyen magyar, ugye? 2004. december 5. rég volt, de továbbra is bicskanyitogató emlék ez nekünk, külhoni magyaroknak! Számomra inkább hólapátlóbáló, a bicskát nem annyira kedvelem.
Ezért vélem furcsának, hogy Ágnes tehénszerű képződményeknek véli a felvidékieket, de úgy összességében a külhoni magyarokat. Természetesen csakis a szeretet jegyében és nem a tükör előtt állva! Gyanítom, Ágnesnél csak homorú tükör van, s a kerete szivárványszínű, a csúcsát pedig egy félhold díszíti. A sarkában több szerette fényképe is megtalálható, mint pld. Vera Jurova vagy Judith Sargentini. Nálunk a Szent Korona díszíti a nagytermet! Érezhető különbség! Maradiak vagyunk mi, nem haladók. Kinek a pap, kinek a papné.
Abban is biztos vagyok, hogy a tolerancia és európai értékek jegyében készülnek egy bizottság felállítására, mely a magyar kisebbségeket ért jogsértéseket vizsgálja majd, mint a Beneš-dekrétumok, az ukrán nyelvtörvény s egyéb hasonló gusztustalanságok. Vagy nem. Remélem az aggódás nem veti szét a szívüket, s az ugyanúgy bír tovább a magyar honért dobogni!
Az erő a mi oldalunkon kedves barátaim. 1,1 millióan már elnyerték a haza bizalmát. Háláljuk meg ezt minél többen jövőre, akár 5-600 ezren is, s tegyük nyilvánvalóvá, hogy igenis a hazaszeretet nem tehenészés közben nyilvánul meg, hanem csakis a Szent Korona előtt!
Két légy egy csapásra? Minél többen leszünk itt, a Felvidéken, annál komolyabban veszik majd a mozgalmainkat! Nagyon jó buli lesz Ági! A mélyen gyökeredző félelem onnan nő ki, ahol a józan ész nem létezik!
A keresztény jövőnk mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött!
(A szerző a Reviczky Társulás elnöke)