Ma három éve, 2018. május 6-án adta vissza a lelkét a Teremtőjének közösségünk kiváló egyénisége, Pogány Erzsébet.
Az évfordulón – emlékezés gyanánt – most egy olyan képet, és annak történetét osztom meg, mely másfél évvel korábban Brüsszelben készült. Csáky Pál meghívására jártunk ott, amikor 2016 októberében Európai Polgári Díjat kapott a Csemadok.
Az esti ünnepi vacsorát követően azt mondtam a mintegy 15-20 fős felvidéki csoportnak, hogy mindenki a vendégem a Delíriumban. Aki nem járt még Brüsszelben, azoknak röviden annyit, hogy ez egy fantasztikus, egyedi hangulatú söröző a fővárosban. (Én mindig felkerestem, ha arra jártam, ahogy a „Pisilő kisfiút” is.)
A meghívásom elhangzása után két meglepetés ért, az egyik Papp Sándor részéről (az ő vezetése alatt érte aranykorát a felvidéki magyar rádiózás), a másik pedig Pogány Erzsébettől (ő állt akkor a Felvidék.ma hírportál élén).
Sanyit illetően biztos voltam abban, hogy eljön velünk sörözni, Erzsiről pedig meg voltam győződve, hogy nem. Nos, pont fordítva lett, Sanyi fáradtságra hivatkozva köszönettel visszakozott (és pontosan egy év múlva – sajnos – meghalt), Erzsi pedig eljött!
Vele 1991 óta nagyon sokszor ültem egy asztalnál, nem emlékszem, hogy valamikor sört kért volna. De most jött. Örülök neki most is, lehet, hogy erre a helyre én hívtam el csak őt, ezt nem tudom, nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy ott volt, beszélgettünk, mosolygott, a képen is látszik, hogy jól érezte magát.
Talán egy szemernyit vissza tudtam neki adni abból a sok jóból, amit tőle kaptam, de bővíthetem a kört az egész felvidéki magyar közösségre is.
Talán három év után már megengedett, hogy ilyen könnyedebb történésekkel is emlékezzek Pogány Erzsébetre. Mindenesetre most is csak azt tudom mondani, hogy KÖSZÖNÖM!
(Oriskó Norbert Facebook-oldala/Felvidék.ma)
