Ötvenkettedik alkalommal szervezi meg a Csemadok a Szenczi Molnár Albert Napokat Szencen és a környékbeli településeken. Október 1-jén Szenczi Molnár Albert köztéri szobránál koszorúzási ünnepséggel vette kezdetét a rendezvénysorozat, ahol Édes Ákos, Deáki református lelkésze mondott beszédet.
Az ünnepséget Metzner Dóra szavalata nyitotta meg, aki Garai Gábor Magyarul című versét mondta el. Majd Korpás Árpád moderátor köszöntötte a vendégeket és felkérte Édes Ákos lelkészt, hogy tartsa meg ünnepi köszöntőjét.
„Hiszem, hogy nekünk protestánsoknak október elsején mindig egy kicsit hevesebben dobban a szívünk, hiszen a reformáció havába értünk. (…) Hiszem, hogy önöknek, szencieknek is hevesebben dobban a szívük ilyenkor, hiszen már több mint egy fél évszázada emlékeznek meg a szenci születésű magyar ajkú reformátorról, Szenczi Molnár Albertről”
– kezdte beszédét a lelkész. Szenczi Molnár Albert munkájának jelentősége hatalmas, hatása megkérdőjelezhetetlen, zsoltár fordításai a magyar irodalomtörténet mérföldkövei, számos szépirodalmi mű alapjául is szolgáltak, a mai napig a magyar református élet élő és aktív elemei is. Szenczi nemcsak fordító, hanem egy jól képzett költő és művész is volt egyben, mindenekelőtt azonban hívő, keresztény ember.
Édes Ákos (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Édes Ákos kitért arra is: azt látjuk, hogy a nyugati világ egyre távolabb kerül a keresztényi értékektől és az évszázadok alatt felépített bástyáinkat le akarják bontani. Merre tart a világ? – tette fel a kérdést a lelkész. Ha Kálvin János vagy Szenczi Molnár Albert itt lenne köztünk, az ő szívük is hevesebben dobogna, de nem az örömtől, hanem a bánattól. A keresztyén hitet, keresztyén értékeinket el akarják tiporni. Isten szava ma is aktuális, amelyhez vissza kell térnünk: szót kell emelnünk az ige igazságáért. A szentírásban is az szerepel: az eltévelyedettek térjenek vissza az isteni útra.
Koszorúzók (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az ünnepi beszédet koszorúzás követte, majd a program a kultúrházban folytatódott Korpás Éva és népi zenekara Szívharang című előadásával. A koncerten elhangzottak többek között zoboralji dallamok, de több közismert magyar és szlovák népdal dallamai is felcsendültek, többet a közönség együtt énekelt az énekesekkel.
Megszokhattuk, hogy a Szenczi Molnár Albert Napok kezdőnapján kiállítást is megnyitnak, az idén két kiállítással kedveskedtek a közönségnek, Szilva József: Van Gogh megidézése és Görföl Jenő: Megtartó Felvidék című tárlatával.
Szilva József és Görföl Jenő (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Szilva József elmondta: Vincent van Gogh több mint száz önarcképet festett, ez motiválta, hogy impressziókat, variációkat hozzon létre. Egy évben születtek Csontvári Kosztka Tivadarral, mindketten valami üstökösök a művészet égboltján és a művészet történetében – mondta el Szilva József. Most 15 olajfestmény került kiállításra – ami megtekinthető a szenci kultúrház labirintus kiállítótermében.
Szilva József: Van Gogh megidézése (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Görföl Jenő képeinek kiállítását Böröndi Lajos nyitotta meg. „Görföl Jenő fotográfiái megemelik a lelket, s növelik a fájdalmat. Tágítják a szép fogalmát, amely nem a szemből táplálkozik, hanem inkább a szívből. Megemelik a fájdalmat, átélve a veszteséget, a nap mint nap átrajzolt múlt szépségét. (…) Mit tud visszaadni egy fotótárlat abból a gazdagságból, ami még megmaradt, ami elvehetetlen? Nem sokat. Hisz a készítőjében embert megtartó az a Felvidék, amit megsebzett a történelem, amit átír a mindennapi politika. De megtart-e valójában bennünket, akik nem benne élünk, csak kívülről szemléljük? Akik több emberöltőnyi felejtésre ítéltettünk. Megéljük-e elődeink keserűségét, vagy csak mentjük fotókba, emlékkönyvekbe azt, amit még lehet? Halljuk a deáki harang kondulásában a Halotti beszéd sorait? Föl tudjuk idézni őseink álmait?” – ismertette a költő, tanár a kiállítást.
Görföl Jenő fényképeinek kiállítása (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Böröndi a tárlatról elmondta: „Kőre követ, földet az eltemetettre, anyaföldet, ahogyan magyarul mondjuk. És magyarul álmodunk, mert az álom nyelve is megtart bennünket. A pozsonyi vár, a koronázó templom, Felvidék összes magyar emléke őseink álmát is közvetíti, kezük nyomát érezzük az ódon falakban, ha megérintjük köveit. S csak le kell hunyni a szemet, hogy a látás nyelve helyett a tapintás nyelvén tanuljuk meg a múltat. S érezni fogjuk A megtartó Felvidék csodáját. Amelytől eztán nem tudunk egy életen át sem megszabadulni.”
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
