László Ferenc hosszú idő óta tervezte, Kassának Rákóczi-zászlókat ajándékoz. Több személlyel is egyeztetett ez ügyben, de mivel sokáig nem történt semmi, velem is felvette a kapcsolatot.
Utána néztem az ügynek, beszéltem az érintettekkel és ennek nyomán közöltem vele, legyen türelemmel, megtaláljuk a megfelelő és ünnepélyes módját annak, hogy a zászlókat fogadjuk. Arról is szó volt, hogy eljönnek Kassára egyeztetni. Szeptember közepén még erről értesített. Majd nagy csönd következett. A Szent Erzsébet-székesegyház amúgy legalább az év végéig építkezési terület, így most nem megfelelő állapotok uralkodnak egy ilyen ünnepség számára.
2012. október 27-én, szombaton minden előzetes bejelentés és egyeztetés nélkül, három busznyi ember jelent meg Kassán, beszédeket tartottak a Dómban – engedély nélkül természetesen (ez aztán a diplomáciai tapintat!) – és elhelyezték a zászlókat a sírnál. Nagyváradiak is voltak a 135 személy között. A zászlókat viszont senki sem vette át. Egyetlen kassai magyar szervezet sem volt meghívva, így a kassaiak sem lehettek jelen. Az ajándéknak így nincs gazdája, kezelője, felelőse. Fennáll a veszély, hogy egy csúnya napon hűlt nyoma lesz a zászlóknak! És ki lesz ezért felelős!?
Ez az eljárás a régi “szép” időkre emlékeztet bennünket, amikor az elvtársak jöttek, koszorúztak és mentek, de soha a helyiek közül nem értesítettek senkit, hiszen azok csak bennszülöttek.
László Ferenc ugyan azt írta a Facebookra, hogy: “Kassán Rákóczi sírjánál a szabadságharc zászlaját fogjuk elhelyezni! Lobogjon örökre a szabadságharc zászlaja Rákóczi Fejedelmünk sírjánál. «Cum deo pro patria et libertate» [Isten nevét nem nagy D-vel illene írni!?]
Rákóczi fejedelem emléke állócsillagként tündököl a Hadak Útján, örök világosságot és példát sugároz minden árva, szenvedő, sötétben botorkáló magyarnak. Csak fel kell emelni csüggedő fejünket, hogy szembenézzünk vele!
Büszke öntudattal tekintünk erre a szépséges zászlóra. Rákóczi megfakult, rongyos zászlajának felírása a Nemzeti Múzeum falai mögül ma is lángbetűkkel világít bele a sötét magyar éjszakába és hirdeti az egész világnak, hogy a magyarság fennmaradását, a történelme során reá zúduló ezernyi veszély és válság ellenére, egyedül az Istenben és az isteni örök igazságosságba vetett rendíthetetlen hitének köszönheti, mert «Az Isten az igaz ügyet nem hagyja el.»
«Ismét felszakadtak a híres magyar nemzet sebei…».”
Retorikában nincs hiány. Mi magyarok mindig is tudtunk szép beszédeket tartani, csak a cselekedetek nem voltak sokszor összhangban velük. Szabó Dezső szerint, a szónok a teremtés első számú csődje, mert azt hiszi magáról, hogy ha szétgurgulázza szavait, már nem is kell többet tennie, minden megoldódott. Számukra a pokolban külön undorrekesztet tartanak föl, ahol csak süketnéma ördögöket alkalmaznak!
Tettükkel azt bizonyították, hogy Rákóczi szellemiségétől messze állnak. Többet kellene forgatniuk Vallomásait!
Ők ugyan úgy gondolták, hogy a fejedelem hazahozatalának évfordulója kapcsán hozzák a zászlókat, tehát október 29-e alkalmából, ám ezt 27-én, egy nappal a gyászos emlékű Csehszlovákia kikiáltása előtt tették. Így akaratlanul azt is megünnepelték. Hát ebbe Rákóczi bizonyára belepirult volna! Nem beszélve róla, hogy a munkát, amit ebbe belefektettek, türelmetlenségükkel tették semmissé.
Vajon milyen igaz ügy az, amit az érintettekkel való egyeztetés nélkül, szinte diktatórikusan, a hátuk mögött lopakodva “szolgáltak”?
Mi azt szerettük volna, ha a Kassa Európa Kulturális Fővárosa nem hivatalos programjain belül valósult volna meg a zászlóátadás. Ebből az alkalomból nemcsak a kassaiak, de a közeli és távoli környékről is fogadtunk volna vendéket, méltó műsorral összekötve ezt a szépnek ígérkező alkalmat. Ez nagyot szólt volna. De ezt most meggátolták! Lehetetlenné tették, hogy egy lélekemelő eseménnyel gazdagodjunk. Ez tiszteletlenség a zászlókészítőkkel szemben is.
Más bonyodalmakat is okoztak meggondolatlan akciójukkal. Tudomásul kellett volna venniük, hogy egy idegen ország területére jöttek, a szlovák-magyar viszonyt sem szabad terhelniük kárunkra. De a diplomáciai érzék és körültekintő szervezés úgy látszik meghaladja horizontjukat. Ám ha erre képtelenek, akkor nem kérünk ilyen “látogatásokból”! Mert az ilyesmi mindig mozgásterünket csökkenti. Vagy ez lett volna a cél!?
Balassa Zoltán
{iarelatednews articleid=”36330″}
