A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet Budapesten közös konferenciát tartottak „Etnikai pártok Kelet-és Nyugat-Európában” címmel.
A megnyitó beszédeket Tóth Ágnes, az MTA TK KI igazgatója, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója tartották. A rendezvénynek Szarka László történés és Öllös László politológus személyében felvidéki előadói is voltak.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a tanácskozás nyitónapján arról beszélt, hogy a kisebbségi nemzetépítés egyenlő az identitásépítéssel, és amíg nem valósul meg autonómia, addig az etnikai pártok töltik pártok be ezt a szerepet. Politikai pártbeli funkciójuk mellett fontos szerepet vállalnak a kisebbségi társadalom megszervezésében – mutatott rá. Az anyaország támogatja az etnikai pártokat – rögzítette az intézet vezetője, hozzátéve: ezek a tömörülések részt vesznek a nemzetpolitikai döntéshozatalban is, így többek között a Magyar Állandó Értekezlet munkájában vagy a külhoni magyarságot segítő programokban. Egyidejűleg küzdenek is az anyaországi forrásokért – jegyezte meg.Előadásában kitért arra is, hogy a nacionalizmusra semleges fogalomként tekint, ami a társadalmi átalakulás nem szándékos következményeként jött létre. Tévesnek nevezte azt a szemléletet, hogy a nacionalizmus a rendszerváltáskor jött volna létre, az mindig is jelen volt – állapította meg.
Tóth Ágnes, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kiemelte: a kisebbségi politikai elitcsoportok kiválasztásában, a számukra kedvező döntések meghozatalában, a szükséges források megszerzésében, elosztásában, és az összetartó közösségek megszervezésében meghatározó szerepe lehet az etnikai alapú pártszerveződéseknek.
Salat Levente professzor az etnikai pártok és a politikai mobilizáció témakörét járta körül. A Babes-Bolyai egyetem oktatója kiemelte: az etnikai típusú mobilizáció nemcsak destabilizálni, hanem stabilizálni is képes, és ez a nemzetállamoknál természetes folyamatnak tekinthető. Az etnikai pártok meghatározásához legalább nyolc kritériumra van ehhez szükség – mondta a professzor. Ezek között említette az etnikailag azonosítható szavazóbázist, a begyűjtött szavazatok etnikai összetételét, a megnevezést és a politikai versenyben elérhető eredményeket. Megjegyezte: Európában 554, Afrikában 215, Latin-Amerikában 143 etnikai párt létezik.
Szarka László felvidéki történész, egyetemi docens kiemelte: a nyelvhasználat, az oktatás és kulturális jogok tekintetében történtek ugyan pozitív elmozdulások, de a romániai és szlovákiai etnopolitikai modell ezzel együtt is „képlékeny maradt”. A felvidéki Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja szerint a kisebbségi autonómia 1990-től alapvető feladatként jelenik meg, ugyanakkor napirenden tartása „hullámzó intenzitású”. Kitért arra, hogy a Vajdaságban sikerült megteremteni azt a minimális konszenzust, amelynek alapján a többségi nemzet hajlandó volt a kollektív jogok önkormányzati modelljét biztosítani, és hozzájárult a kulturális autonómia megvalósulásához.
Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének sikerült egy „masszív magyar konszenzust” biztosítania a törekvések mögé – rögzítette, hozzátéve: a modell minden kritika ellenére működőképesnek bizonyult.
Romániában az RMDSZ kezdettől fogva megjeleníti autonómiaigényét, de a romániai magyar diskurzusban 2003 óta inkább a belső konfliktusok, hasadások mentén jelenik meg ez a kérdés. Ha az autonómia csak „a belmagyar vitában nyer értelmet”, akkor a többségi társadalom részéről sem várható fordulat – mutatott rá, kiemelve: különösen igaz volt ez a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjára. Hozzátette: Berényi Józsefnél, az immár Magyar Közösség Pártja jelenlegi elnökénél megjelent a válságkezelés eszközeként is az autonómia gondolata.
Németh Zsolt szerint ha a kisebbségieket diszkriminálják, akkor arra kényszerítik őket, hogy olvadjanak be, szűnjenek meg kulturális színfoltnak lenni. Ha a közösségük nem kapja meg azt a lehetőséget, támogatást, amelyet a velük azonos államban élő közösség élvez, az önmagában véve is hátrányos helyzetbe hozza őket a többséghez tartozókhoz képest – mutatott rá. Mint kifejtette, az európai jogfilozófia a diszkrimináció közvetett és közvetlen formáját egyaránt elfogadhatatlannak tartja, a joggyakorlat azonban nem mindig foglal ennyire egyértelműen állást. A külügyi államtitkár megfogalmazása szerint etnikai párt az a kisebbségi politikai szervezet, amelynek programja prioritásnak tekinti az egyéni és közösségi nemzeti, nemzetiségi szempontok érvényesítését, a nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó egyének jog- és esélyegyenlőségének a biztosítását. Az államtitkár szerint ugyanakkor az etnikai párt mint fogalom nem igazán szerencsés, bár azt elismerte, hogy nem egyszerű feladat a fogalmat átalakítani. Nem az a lényeg, hogy egy párthoz csak egy meghatározott etnikum képviselői tartoznak-e, csak az ő érdekeiket képviselik-e, azaz nem a származáson van a hangsúly – emelte ki Németh Zsolt. Ezeknek a tömörüléseknek a nemzeti kérdés képviselete „az a negyvennyolc, amiből nem engednek”, ez a fő szempont a programjuk szerint – rögzítette. A külügyi államtitkár szerint a program és a gyakorlat között azonban sokszor különbség lehet. Egyre több helyen jelentkeznek olyan szervezetek, amelyek a magyar kisebbségek körében gyűjtenek szavazatokat, de már programszerűen sem tartják prioritásnak az adott országban élő magyar közösség mint nemzeti, nemzetiségi közösség védelmét. Németh Zsolt a szlovákiai Híd-Most mellett a szerbiai Humentis nevű szervezetet említette példaként, és azt mondta: bölcsen, higgadtan kell viszonyulni ezekhez a jelenségekhez. A külügyi államtitkár előadásában beszélt arról is, hogy a nyugat-európai etnoregionális mozgalmak és a magyar etnoregionális szervezetek közötti együttműködés sokkal gyümölcsözőbb is lehetne. Több évtizedes tapasztalat gyűlt össze az európai platformon, demokratikus keretek között, és ez nagyon fontos a magyar etnoregionális mozgalmak számára – jegyezte meg. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója köszöntőjében felidézte, hogy egy évvel ezelőtt hozták létre az intézetet. Mint kiemelte: az a céljuk, hogy elméleti, tapasztalati tudást nyújtsanak a kormány részére, és elősegítsék a külhoni magyarsággal kapcsolatos stratégiaalkotást.
Losoncz Alpár, az Újvidéki Egyetem tanára Pártok és elitek a Vajdaságban címmel tartott előadást, amelyben kiemelte: a kisebbségi nemzetépítés rengeteg aszimmetrikus vonást hordoz magában. „Kérdéses, hogy a kisebbségi elitek mennyire képesek tudatosítani, beépíteni, majd a stratégia és a taktika részévé tenni a strukturális kényszereket” – mondta Losoncz Alpár, hozzátéve: a politikai elit nem szívesen foglalkozik a strukturális kényszerekkel, azoknak ugyanis nincs mozgósító erejük. Meglátása szerint a kisebbségi jogkiterjesztés kora lejárófélben van, ami nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lesznek jogviták. „A hagyományos kisebbségpolitika központja a durva asszimilációs politikával szembeni fellépés volt, a mai kihívások viszont rafináltabbak, ezért másfajta ellenszereket és korrekciós mechanizmusokat igényelnek az asszimilációval szembeni küzdelmek is” – emelte ki. A tavaszi parlamenti választások eredményeire kitérve Losoncz Alpár azt is megemlítette, hogy a Szerb Radikális Párt disszidenseiből alakult kormányzó többség ideológiai önreflexióra kell hogy kényszerítse a kisebbségi eliteket. „Létezik Magyar Nemzeti Tanács, amely ünnepeket állapít meg, toponímiákat határoz meg, etnikai lojalitást követel stb. Bizonyos formában tehát állami jellege van – de ez még mindig nem vet fényt arra, hogy a kisebbségi elitek milyen társadalmi befolyást gyakorolnak. A kisebbségi elitekre jellemző a túlzott moralizációra való hajlandóság, ugyanakkor a szocioökonómiai meghatározásokkal való szembenézés hiányzik belőlük.. Az etikai vonatkozásokat természetesen lehetetlen teljesen kiiktatni, de fel kellene vetni a kérdést, hogy például miért szavaznak át a magyarok többségi pártokra? A kisebbségi elitek erre egzaltáltan reagálnak, kollaborációról beszélnek.., Ez nem problémamegoldó fellépés” – figyelmeztetett Losoncz Alpár, aki a demokratikus koordinációt, a pluralizmust is problémásnak tartja a Vajdaságban.
Tóth Norbert a vajdasági magyar autonómia pártrendszeréről tartott előadást, amelyben kiemelte: a kisebbségi területi autonómia közvetlen kihívást jelent az államnak. Emlékeztetett, hogy a vajdasági magyarok előszeretettel szavaznak nem etnikai (országos többségi, vagy regionális) pártokra, amelyek támogatják Szerbia európai integrációját. „A vajdasági etnikai pártok közül a magyarokéi a legszervezettebbek. Ezek közül egyesek időnként ugyan megszűnnek, beolvadnak, újak születnek… Jómagam elvégeztem egy vizsgálatot, amelynek eredménye az, hogy a vajdasági magyar közösség tartományi szinten két pártot el tudna tartani, de többet nem” – emelte ki Tóth Norbert, hangsúlyozva: erre akkor lenne lehetőség, ha „munkamegosztás” lenne ezek között a magyar pártok között. „Ehhez azonban kevés a kutatás, amelyekre szükség van a professzionális működéshez” – tette hozzá.
A konferencia programpontjai között még a következő előadások szerepeltek: Vizi Balázs: Az európai etnoregionális pártok és a nemzetközi szervezetek; Kiss Tamás-Barna Gergő: Etnikai szavazók. Az RMDSZ és az erdélyi magyarok választói magatartása 1990-2012 között; Toró Tibor: Változások a romániai magyar érdekképviselet belső struktúrájában és diskurzusában; Egeresi Zoltán: A Mozgalom a Jogokért és Szabadságért – etnikai párt Bulgáriában; Daniel Bochsler: „Vote pooling” az etnikai vonalakon túl; Salat Levente – Székely István Gergő: Etnikai mobilizáció és etnikai pártok; Alfredo Retortillo: Etnoregionális konfliktus, autonómia és az etnoregionális pártrendszer fejlődése: Esettanulmány Baszkföldről; Aurora Madaula: Katalán pártok: Egy nemzeti identitás képviselete; Kris Deschouwer: Veled vagy nélküled? Szeparatizmus Flandriában és a „brüsszeli puzzle”; Sergiu Constantin: A németajkú lakosság politikai képviselői Dél-Tirolban; Martin Klatt: South Schleswig Voters’ Association: kisebbségi, regionális vagy „életstílus” párt? A németországi dán kisebbség politikai képviselete; Henrik Lax: A finnországi svéd politizálás keretei és eredményei; Székely István Gergő: Választási részvétel, pártpreferenciák és a politikai pluralizmus hatása az erdélyi magyar közösség esetén; Öllős László: Magyar politikai képviselet Szlovákiában; Bakk Miklós: Etnikai párt és alkotmány Romániában; Bocskor Andrea –Darcsi Karolina: A kárpátaljai magyar pártok.
A konferencia Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium zárszavával fejeződött be. Szerint a külhoni magyarok gyarapodásának az etnikai alapon szerveződő pártok jelentik a zálogát. A helyettes államtitkár kifejtette: a magyar nemzetpolitika szempontjából a magyar állam partnerei az etnikai alapon szerveződő külhoni pártok, a magyar pártok, amelyek szavazóbázisa szinte kizárólag az adott közösség tagjaiból áll, programjukban pedig elsősorban a magyarság érdekeit képviselik. Répás Zsuzsanna szerint a külhoni magyarok gyarapodásának az etnikai alapon szerveződő pártok a zálogai, ezzel szemben a vegyes pártok a magyar közösség asszimilációját vetítik elő. Hozzátette: meggyőződésük, hogy a külhoni magyar közösségek megfelelő érdekképviselete csak olyan pártok révén lehetséges, amelyek elsődlegesen a magyar közösség boldogulását, gyarapodást tartják szem előtt. Úgy fogalmazott, hogy a vegyespártok „az asszimiláció előszobái”: a politika hatalmi logikája ugyanis azt eredményezi, hogy előbb vegyespárt van, majd magyar tagozattá degradálódik a magyarság szerepe az adott pártban, végül a folyamat eredményeképp a magyarság érdekképviselete és jelenléte lassan elsorvad. Az etnikai pártok olyan intézményi keretet képviselnek a külhoni magyarság körében, amelyek érdekképviseleti és identitáserősítő ereje által a magyar közösség gyarapodást segítik. Ezek a pártok képesek növelni a magyar nemzet súlyát a Kárpát-medencében – szögezte le Répás Zsuzsanna. Zárszavában felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet mint a Kárpát-medence és a világ magyarságának legfontosabb egyeztető fóruma 2010-ben újjáalakult, és tagszervezetei a nemzeti érdekek képviseletére létrejött legitim magyar szervezetek, azaz parlamenti, tartományi, helyi önkormányzati vagy európai parlamenti választásokon mandátumot elnyert tömörülések. Ezek a pártok a nemzeti érdekek képviseletére alakultak – mondta a helyettes államtitkár.
Felvidék.ma, Magyar Szó, MTI
{iarelatednews articleid=”36717″}
